Acélszürke sereg

És voltak, akik hittek még az eszményekben, a szocia-lizmusban, következésképp védték is. Ide tartozott a köznyelvben csak acélszürke seregként emlegetett munkásőrség. A szervezetet az ötvenhatos forradalom után hozták létre, karhatalmi célzattal. Az idők folyán szelídült, intézményesedett. A rendszerváltás kapujában már társadal-mi-kulturális szervezetként kezdték emlegetni. Népnevelő dobtárassal? Hát, 1989-ben bármi megtörténhetett...

Mint ahogy meg is történt. Januárban kezdődtek az egységgyűlések a megyében, Répcelak indított. Aztán az orszá-gos lapok címolda-lára került a körmen- di Brodorits Ferenc munkásőregység. Január 7-én a helyi határőrlaktanyában vehette át parancsnoka, Varga József a Kiváló Egység címet tanúsító vándorzászlót. Jelen volt Lukács János, a Politikai Bizottság tagja és Borbély Sándor országos parancsnok. Lukács már éreztette az új időket, íme: Mi nem kívánjuk elősegíteni több párt létrejöttét, de demokratikus eszközökkel nem tilthatjuk meg, hogy mások akarják. A párt egyik, méghozzá keményvonalas vezetőjének e mondatát még a külföldi sajtó is idézte. Ám többeknek nem volt erre fülhallásuk. Január 21-én nyílt levél jelent meg a Vas Népében, amely akkor a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja volt (létezett már a Tér-Kép című független lap is, de még nagyon az elején járunk). A levél a pártfőtitkárt szólította meg, és a körmendi alegység parancsnoka szignálta. A többi között ezt írták: Kedves Grósz elvtárs! Támogatjuk a KB és a kormány elhatározását... Grósz elvtárs miskolci beszéde egyértelmű választ adott nekünk, munkásőröknek... Az ellenünk való támadásokat mi egyben a szocialista társadalmi rendszer elleni tudatos tevékenységnek minősítjük. A levél az utolsó percekben született. Elég csak arra emlékeztetni: ősszel megszűntek a megyei pártbizottságok...

Kerestünk akkori tanúkat, de elzárkóztak. Kivéve T. L. urat, aki emlékezett a történtekre. Az a levél egy hűségnyilatkozat volt... Egy ember írta, a megye rábólintott, mi nem is tudtunk róla. Akkor a zászlóalj három századból állt: az őriszentpéteriből, a szentgotthárdiból és a körmendiből. Úgy ötszázan lehettünk. Ez azért erő volt, de már a munkásőrök is kezdtek másként gondolkodni.

Paradox módon a Grószhoz írt levél felgyorsította a munkásőrség erózióját. Holott e napokban jelentették be: megalakult a körmendi városi fúvósokból a Munkásőr KISZ Alapszervezet. Amely a sótonyi bázist töltötte volna meg kulturális értékekkel. Erre már nem került sor.