Álláskeresési csapdák

A 45 éves István sem járt jobban. Őt novemberben küldték el állásából. Szerencsésnek tartja magát, mert nem sokkal később talált munkát, éjjeliőrként helyezkedett el.

- Csakhogy nem szerettem éjszaka dolgozni, ezért folyamatosan néztem az álláshirdetéseket, s végre találtam is egy nekem való munkát - folytatta a történetet. - Felhívtam, megfeleltek a feltételek, s megegyeztünk a munkaadóval, hogy amíg az üzlet beindul, eljárok dolgozni, segítek beindítani a vállalkozást, majd utána legalizáljuk a munkavállalásomat. Otthagytam az éjjeli állást, s elkezdtem a munkát. Két hete dolgoztam a vendéglátóhelyen, napi 12 órában, amikor közölték velem, hogy mégsem engem alkalmaznak. Találtak ugyanis olyasvalakit, aki már két éve munkanélküli, így utána kapnak támogatást, őt jobban megéri felvenni.

István így két hét múlva ismét az utcára került. A legnagyobb sérelme az, hogy a biztos éjjeli állását is elvesztette, a jövedelmét, amiből a családja a hiteltörlesztéseket fizette.

Mária régóta dolgozott szakácsként, ősz óta azonban munkanélküli, s úgy látta, szakmájában szinte lehetetlen elhelyezkedni a környéken. Sok mindennel találkozott a munkakeresés során.

- Volt olyan munkahely, ahol közölték, hogy kiskönyvvel dolgozhatok náluk - meséli a harmincas évei végén járó nő -, de nem fognak mindennap beírni, mert az nekik nem éri meg. Egy másik helyen pedig azt mondták, hogy dolgozhatok náluk, de bejelentve egyáltalán nem leszek, a béremet viszont mindennap munka után megkapom. Egyiket sem vállaltam el. Volt egy másik sztorim is, amikor elmentem egy jó nevű étterembe, ahol elmondták, napi 12 órát kell dolgoznom, s óránként kapok 300 forintot, ha tetszik, tetszik, ha nem, akkor mehetek, mert úgyis sorban állnak az ajtó előtt. Természetesen ezt sem vállaltam el, ennél azért többre tartom a munkámat.

Mária hozzátette: nagyon el van keseredve, mert a vendéglátóiparban - több hónapnyi tapasztalat szerint - szinte lehetetlen tiszta körülmények között elhelyezkedni.

Dr. Virágh Norbert, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség regionális felügyelőségének igazgatója elmondta, hogy hozzájuk is érkeznek bejelentések hasonló esetekkel kapcsolatban, de a felügyelőség akkor tud segíteni, ha sérül az egyenlő bánásmód követelménye, vagyis diszkrimináció történik. Hozzátette: sokszor a munkavállaló nehéz helyzetbe kerül, mert feketemunkára kényszerítenék, ilyenkor az a helyes, ha a jogaira hivatkozva nem fogadja el a feltételeket. Az igazgató hangsúlyozta, ha a munkaadó nem jelenti be alkalmazottját, akkor az már feketefoglalkoztatás, komoly büntetést von maga után. A bírság harmincezer forinttól több millió forintig terjedhet.

Egy másik szakember kérdésünkre elmondta: a legnagyobb gond, hogy nincs jogszabályi alapja annak, mi az eljárás akkor, ha valakit nem találnak alkalmasnak egy állásra. Nincs leírva sehol, hogy vissza kell-e küldeni a sikertelen pályázatokat, kell-e értesíteni azokat, akiket nem találtak alkalmasnak az állásra, meg kell-e mondani, hogy miért nem, s adott esetben ki kell-e fizetni az útiköltséget például Évának az orvosi vizsgálat miatt. Amíg pedig ezt törvény nem szabályozza, a szakember szerint káosz lesz, hiszen senki sem vonható felelősségre ez ügyben.