Pénzgyűjtési akció a Kemenesaljai Egyesített Kórház megsegítéséért

A kemenesaljai művelődési központ aulájában köszöntötte Majthényi László, a megyei közgyűlés alelnöke és Cserági Istvánné a hívó szóra megjelent közönséget. Az adóssággal küzdő Kemenesaljai Egyesített Kórház megsegítését vállalta fel a Misszió Egyesület vasi képviselete, amely eddig is támogatta a kistérség intézményét. Hét év alatt 22,5 millió forint értékű adományt juttatott a kórháznak. Cserági Istvánné most a misszió eddigi legnagyobb vállalkozását jelentette be: csekket nyomtatnak, és kezdenek terjeszteni már a héten Celldömölkön és a kistérség 27 településén.

A Misszió Egyesület nemcsak kért, adott is. Először Kövi Szabolcs zeneszerző adott meditációs koncertet, majd Jókai Anna Kossuth-díjas író intelmeit, gondolatait hallhatta a közönség. Az írónő másfél órás előadásából idézünk néhány részletet.

A nyitottságról: A legnagyobb baj az, hogy az embe-reknek nincs mércéjük. Sokan hirdetik is a világban, hogy nincs is objektív mérce, nincs abszolút erkölcsi mérce, egyik embernek ez a jó, a másiknak meg az. Ez a szabadság korszaka. Én pedig azt gondolom, ha az embernek nincs egy fix pontja az életben, amihez viszonyítva meg tudja mondani, mi a jó és mi a rossz, akkor teljesen el fog veszni, akkor át lehet ejteni. Vitában állok az ál liberális szemlélettel, amely eszményíti a nyitottságot. (Elrettentő példáit az őserdőbeli celebvilágból vette.) Nyitottnak lenni nem minden esetben jó. Mikor kell nyitottnak lenni? Ha egy szenvedő kopog az ajtónkon, ha valaki irgalomra vár, ha valaki jót hoz a világból. De be kell zárkózni a gonosz indulatok elől. Mi a mi lelkünk? Átjáróház? Szilárd erkölcsi középpontunknak kell lenni, ami nem azt jelenti, hogy hibátlanok, bűntelenek vagyunk, mert olyan ember nincs. Azt kell tisztázni, felismerni, mi a jó irány.

A családról: Védeni kell a legkisebb közösséget. Demagóg volnék, ha azt mondanám, hogy a családi élet lampionos kerti ünnepély. Ó, dehogy. Családban élni nagyon nehéz. A legszeretőbb családban is nagyon nehéz. Ez munka, feladat. A megbocsátás feladata, a másik elviselésének feladata, a szeretet fenntartásának feladata. Evangéliumi mondatot mondok: Egymás terhét hordozzátok. Én abban is hiszek, hogy a gyerekeinket meg kell szülni, az életet világra kell hozni. De a családból nem szabad kalitkát csinálni. A régi családok kalitkaként működtek, mindenki szabadulni akart belőle. Fészekké kell válni, onnan ki lehet röpülni, de mindig vissza lehet térni. Fészek-családokat kellene építeni, mert ez volna az a mag, ami ezt az országot a mai, ájult állapotából magához tudná téríteni.

A segítésről: Teréz anyának egyszer beszólt egy dromedár riporter: Maga nem látja, hogy amit csinál, teljesen hiábavaló? A pici asszony fölemelkedett a mikrofonhoz: - Tetszik tudni, én nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a világ igazságtalansága végtelen. Tudom, hogy a szenvedésnek, a fájdalomnak az óceánjában élünk. De tetszik tudni, én meg a lányaim mindennap elveszünk egy cseppet ebből a rettenetes óceánból. Tetszik tudni, ezért élünk. És Jókai Anna hozzátette: Megnyugodtam, éreztem, ez Isten demokráciája. Nem néz a diplomára, a pénzre, a szépségre, az életkorra. Mindenkinek megadja azt a kegyet, hogy egy cseppet naponta elvegyen az emberiség szenvedéséből. Ezt fogják számon kérni tőlünk. Egy csepp. Ez Isten kegyelme. Ez lehet egy mosoly, egy gesztus, egy adomány.