Százezernél több kitelepített, ötmillió sugárfertőzött - 23 éve robbant fel a csernobili atomerőmű

A világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófája 1986. április 26-ra virradó éjszaka 1 óra 23 perckor következett be az erőmű 1983-ben beindított negyedik blokkjában egy kísérlet során, amely a tudósok szerint nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy megtanulják kikapcsolni a reaktort. Részben megsemmisült a reaktor aktív övezete, a levegőbe 190 tonna radioaktív anyag került, benne a blokk 140 tonna fűtőanyagából 8 tonnányi. A mintegy két hétig égő tűz folytán további veszélyes anyagok kerültek a környezetbe.

A katasztrófa szombaton történt, még aznap értesítették róla Gorbacsov főtitkárt, a TASSZ hírszolgálat azonban csak hétfőn 9 órakor számolt be röviden a történtekről, azok után, hogy a robbanás helyszínétől 1600 kilométerre lévő Svédországban magasabb sugárzást mértek a megszokottnál, s a napokban uralkodó (déli) széljárás miatt tájékoztatást kértek a Szovjetuniótól. 



Európát sokkolta 1986. május elején a baleset híre. A kontinens nagy részét elérték a szennyeződött légtömegek. A reaktor vészleállításra használt grafitrúdjai hosszú időn keresztül elolthatatlanul égtek. Fennállt a veszélye, hogy a több ezer fokon izzó massza átolvadva az erőmű alapzatán közvetlenül lejut talajvíz szintjéig, és a Pripjaty folyón keresztül megmérgezi Kijev ivóvízhálózatát.

Még a reaktor égésének időszakában evakuálták a reaktor 30 km-es körzetéből az összes települést, beleértve Pripjaty (45 000), Csernobil (12 000) és 94 kisebb település összesen 40 000 lakosát.

Közvetlenül a baleset után az erőmű körül egy 30 kilométeres szigorúan őrzött övezetet jelöltek ki. A 4500 négyzetkilométeres terület átnyúlik Belorussziába is, de a határai nem fedik le a ténylegesen szennyezett régiót. Erről a területről a szovjet kormány 36 órás késéssel kezdte meg a kitelepítést. Összesen 116 ezer embert evakuáltak, - akkor még azt mondták nekik, hogy átmeneti időre.

Hivatalos ukrán adatok szerint közvetlenül a robbanáskor harmincan vesztek oda, az elszenvedett sugárfertőzés következtében pedig 4300 ember halt meg. A robbanás következtében mintegy 100 ezer tonna fém szóródott szét és párolgott el. Az elmúlt években a zónában lecsapódott szennyeződés alig egy százalékát távolították el.

Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg, vagy haltak meg azóta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben. A halálos áldozatok száma 1991-es hivatalos adat szerint 32, 1996-ban 230 volt, akik elsősorban a közvetlenül érintettek: az ott dolgozók, valamint a mentésben részt vevők közül kerültek ki. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában, mára szakemberek 5-8 millió közé teszik a fertőzésben érintettek szá daganatos megbetegedés Magyarországon

Magyarországon a tényleges hatalmat birtokló szocialista politikusok, az MSZMP vezérkara azt követően, hogy a sugárfertőzés első napjaiban a katasztrófa említését megtiltották az általuk ellenőrzött médiában, a hír napvilágra kerülését követően egyetlenegy dologra törekedett: a közvélemény megnyugtatására.

Míg más országokban jódot osztottak, bent maradtak az emberek a lakásokban, tartózkodtak a friss zöldségek, saláták, tejtermékek fogyasztásától, Magyarországon szinte ugyanúgy ment minden, mint azelőtt. Az orvosok rögtön felfigyeltek a spontán vetélések, koraszülések, fejlődési rendellenességek megszaporodására, de komoly kutatások ez ügyben nem történtek.

A gyermekek körében Magyarországon a csernobili katasztrófát követő időszakban jóval nagyobb mértékben terjedtek a rosszindulatú daganatos betegségek, különösképpen a leukémia. Feltételezhető, hogy bizonyos környezeti hatások és ezzel összefüggő genetikai károsodások miatt hamarabb úrrá lehetnek ezek a betegségek az akkor gyermek- és fiatalkorukat élő generációkon.

Ma 300-an lakják Csernobilt

Az Ukrajnában lévő Csernobil ma nem elhagyott város: állandó lakosainak száma 300, de itt lakik az erőmű mintegy 2000 dolgozója is, akik kéthetes turnusokban váltják egymást: van öt bolt, bár, étterem, templom, orvosi rendelő és még bár is. Az övezetbe is sokan visszaköltöztek idővel, de Pripjaty város üres. Itt megállt az idő: mindenfelé vörös csillagok, sarlós-kalapácsos címerek és a Szovjetunió dicsőségét magasztaló plakátok láthatók, de úgy tűnik, mintha épp csak elmentek volt az emberek egy rövid időre. Itt a játszótéren volt a legerősebb a sugárzás: 1800 mikroröntgen, miközben normális körülmények között 15-20 mikroröntgen. 

Az övezetben már idegenforgalom is van egy ideje: bejutni nem túl nehéz, az őrposztok száma az évek során jelentősen csökkent. A rendőrök ellenőrzik az igazolványokat, elmondják, hogy itt nem csak tréfából tették ki a "Veszélyes övezet" táblákat, aztán szabad az út. Kifelé már nehezebb: mindenkinek át kell mennie egy különleges fülkén, amelynek műszerei mérik a ruházat sugárszennyeződését. Aki "tiszta", az mehet, aki nem, annak több órás különleges tisztításon kell átesnie. 

Az idegenforgalom a kilencvenes évek közepén kezdődött, akkor főleg kutatók keresték fel a környéket, de ma bárki elmehet, az egynapos út ára 450 hrivnya (12 ezer forint). Az utak népszerűbbek, mint akár az Odesszába vezetők, mivel Csernobil a világon egyedülálló úticél - mondják az utazási irodák. Mindez ökoturizmus címszó alatt megy, de az ökológusok nem túl lelkesek: szerintük az övezet továbbra is veszélyes, és látogatása akár súlyos betegséget is okozhat.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; s ma úgy becsüli, hogy összesen mintegy 4 000 ember halálát okozta, vagy okozza még az 1986-os katasztrófa. De a tudósok szerint statisztikailag nem mutatható ki pontos adat, mivel a számok a természetes ingadozás határain belül vannak.  

Az Argumenti i Fakti című lap Vjacseszlav Konovalov ukrán genetikust idézte, aki előbb a katasztrófa után megjelent mutációkat gyűjtötte, majd - amikor gyűjteményét megsemmisítették - legyeken végzett kísérleteket. Ezek lényege az volt, hogy a radioaktív sugárzás mellett mindazokkal a környezetszennyezésekkel terhelte a rovarokat, amelyeket az embereknek manapság el kell viselni. Konovalov mindezek alapján állítja: a mutációk Csernobil után a térségben 2-3-szor gyakoribbakká váltak, a sugárzás hatását fokozzák az egyéb környezetszennyezések, s az embereknél a katasztrófa következményei várhatóan a harmadik generációnál lesznek a legsúlyosabbak, vagyis mostantól mintegy 15-20 év múlva.  

Csernobilban egyébként szombaton radioaktív hulladékot feldolgozó komplexumot adtak át: ide kerülnek a IV. tömb darabjai, a sugárfertőzött gépek, berendezések, de még a ruhák is, amelyeket a következmények felszámolásban részt vevő úgynevezett likvidátorok viseltek. Az üzem állítólag lehetővé teszi, hogy a katasztrófa örökségét mostantól számított tíz év alatt felszámolják.

Forrás: MTI, Klósz Ferenc weboldala