Hírek

2010.03.24. 05:47

Se terv, se pénz nincs ma az a kistelepülések iskoláinak megmentésére

Nemrég egy ünnepély irányította rá a figyelmet pusztuló iskoláinkra.Halastón sokáig kiválóan működött az intézmény, aztán mindent vitt a körzetesítés.

Kozma Gábor

Ennek örült talán leginkább Kondora Lajos polgármester.

- Nézze, mi mindent megtettünk ezért az intézményért, amit megtehettünk. A régi rendszerben előnynek tűnt, és az is volt Somogyi Béla mártír nevének felvétele. Ráadásul falunk szülötte a szociáldemokrata újságíró. De az akkori politika is csinált vargabetűket. Mikor a körmendi iskola ezt a nevet vette fel, az itteni intézmény már nem volt annyira kedves.

Pedig pótolhatatlan, kortörténeti ereklyéket rejtenek a lassan málló falak. Bár a falu mindent megtesz a régóta bezárt iskola szinten tartásáért, ez nem könnyű feladat. Hiszen a fűtetlen és lakatlan ház sorsa csak az enyészet lehet. Benézünk a termekbe, szomorú látványt nyújtanak az egykor gyermekek használta padok. Rozsdásodik a jó öreg vaskályha, foltos a padló. A festés is csak nyomokban él.

Mégis valamiféle különös hangulat érinti meg az embert. Amely kiteljesedik az úttörőszobában, ahol a névadó életét mutatják be dokumentumokon. Csapatzászló, elismerések, oklevelek, a néhai pezsgő élet nyomai. Kondora Lajoséknak köszönhetően szinte teljes egészében megmaradt a mozgalmi gyűjtemény, amely akár idegenforgalmi látványossággá is válhatna. Bár inkább eszmei értékkel bír mintsem anyagival, azért védeni kell.

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

Ennek örült talán leginkább Kondora Lajos polgármester.

- Nézze, mi mindent megtettünk ezért az intézményért, amit megtehettünk. A régi rendszerben előnynek tűnt, és az is volt Somogyi Béla mártír nevének felvétele. Ráadásul falunk szülötte a szociáldemokrata újságíró. De az akkori politika is csinált vargabetűket. Mikor a körmendi iskola ezt a nevet vette fel, az itteni intézmény már nem volt annyira kedves.

Pedig pótolhatatlan, kortörténeti ereklyéket rejtenek a lassan málló falak. Bár a falu mindent megtesz a régóta bezárt iskola szinten tartásáért, ez nem könnyű feladat. Hiszen a fűtetlen és lakatlan ház sorsa csak az enyészet lehet. Benézünk a termekbe, szomorú látványt nyújtanak az egykor gyermekek használta padok. Rozsdásodik a jó öreg vaskályha, foltos a padló. A festés is csak nyomokban él.

Mégis valamiféle különös hangulat érinti meg az embert. Amely kiteljesedik az úttörőszobában, ahol a névadó életét mutatják be dokumentumokon. Csapatzászló, elismerések, oklevelek, a néhai pezsgő élet nyomai. Kondora Lajoséknak köszönhetően szinte teljes egészében megmaradt a mozgalmi gyűjtemény, amely akár idegenforgalmi látványossággá is válhatna. Bár inkább eszmei értékkel bír mintsem anyagival, azért védeni kell.

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

- Nézze, mi mindent megtettünk ezért az intézményért, amit megtehettünk. A régi rendszerben előnynek tűnt, és az is volt Somogyi Béla mártír nevének felvétele. Ráadásul falunk szülötte a szociáldemokrata újságíró. De az akkori politika is csinált vargabetűket. Mikor a körmendi iskola ezt a nevet vette fel, az itteni intézmény már nem volt annyira kedves.

Pedig pótolhatatlan, kortörténeti ereklyéket rejtenek a lassan málló falak. Bár a falu mindent megtesz a régóta bezárt iskola szinten tartásáért, ez nem könnyű feladat. Hiszen a fűtetlen és lakatlan ház sorsa csak az enyészet lehet. Benézünk a termekbe, szomorú látványt nyújtanak az egykor gyermekek használta padok. Rozsdásodik a jó öreg vaskályha, foltos a padló. A festés is csak nyomokban él.

Mégis valamiféle különös hangulat érinti meg az embert. Amely kiteljesedik az úttörőszobában, ahol a névadó életét mutatják be dokumentumokon. Csapatzászló, elismerések, oklevelek, a néhai pezsgő élet nyomai. Kondora Lajoséknak köszönhetően szinte teljes egészében megmaradt a mozgalmi gyűjtemény, amely akár idegenforgalmi látványossággá is válhatna. Bár inkább eszmei értékkel bír mintsem anyagival, azért védeni kell.

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

- Nézze, mi mindent megtettünk ezért az intézményért, amit megtehettünk. A régi rendszerben előnynek tűnt, és az is volt Somogyi Béla mártír nevének felvétele. Ráadásul falunk szülötte a szociáldemokrata újságíró. De az akkori politika is csinált vargabetűket. Mikor a körmendi iskola ezt a nevet vette fel, az itteni intézmény már nem volt annyira kedves.

Pedig pótolhatatlan, kortörténeti ereklyéket rejtenek a lassan málló falak. Bár a falu mindent megtesz a régóta bezárt iskola szinten tartásáért, ez nem könnyű feladat. Hiszen a fűtetlen és lakatlan ház sorsa csak az enyészet lehet. Benézünk a termekbe, szomorú látványt nyújtanak az egykor gyermekek használta padok. Rozsdásodik a jó öreg vaskályha, foltos a padló. A festés is csak nyomokban él.

Mégis valamiféle különös hangulat érinti meg az embert. Amely kiteljesedik az úttörőszobában, ahol a névadó életét mutatják be dokumentumokon. Csapatzászló, elismerések, oklevelek, a néhai pezsgő élet nyomai. Kondora Lajoséknak köszönhetően szinte teljes egészében megmaradt a mozgalmi gyűjtemény, amely akár idegenforgalmi látványossággá is válhatna. Bár inkább eszmei értékkel bír mintsem anyagival, azért védeni kell.

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

Pedig pótolhatatlan, kortörténeti ereklyéket rejtenek a lassan málló falak. Bár a falu mindent megtesz a régóta bezárt iskola szinten tartásáért, ez nem könnyű feladat. Hiszen a fűtetlen és lakatlan ház sorsa csak az enyészet lehet. Benézünk a termekbe, szomorú látványt nyújtanak az egykor gyermekek használta padok. Rozsdásodik a jó öreg vaskályha, foltos a padló. A festés is csak nyomokban él.

Mégis valamiféle különös hangulat érinti meg az embert. Amely kiteljesedik az úttörőszobában, ahol a névadó életét mutatják be dokumentumokon. Csapatzászló, elismerések, oklevelek, a néhai pezsgő élet nyomai. Kondora Lajoséknak köszönhetően szinte teljes egészében megmaradt a mozgalmi gyűjtemény, amely akár idegenforgalmi látványossággá is válhatna. Bár inkább eszmei értékkel bír mintsem anyagival, azért védeni kell.

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

Pedig pótolhatatlan, kortörténeti ereklyéket rejtenek a lassan málló falak. Bár a falu mindent megtesz a régóta bezárt iskola szinten tartásáért, ez nem könnyű feladat. Hiszen a fűtetlen és lakatlan ház sorsa csak az enyészet lehet. Benézünk a termekbe, szomorú látványt nyújtanak az egykor gyermekek használta padok. Rozsdásodik a jó öreg vaskályha, foltos a padló. A festés is csak nyomokban él.

Mégis valamiféle különös hangulat érinti meg az embert. Amely kiteljesedik az úttörőszobában, ahol a névadó életét mutatják be dokumentumokon. Csapatzászló, elismerések, oklevelek, a néhai pezsgő élet nyomai. Kondora Lajoséknak köszönhetően szinte teljes egészében megmaradt a mozgalmi gyűjtemény, amely akár idegenforgalmi látványossággá is válhatna. Bár inkább eszmei értékkel bír mintsem anyagival, azért védeni kell.

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

- Ennyit tehetünk: figyelünk az iskolára, megszerveztük az ebben érdekelt hálózatot. Az itteniek igenis büszkék arra, hogy a faluban egykor nagy élet volt, és megőrzésre érdemes ma is az intézmény.

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

A halastói példa több kérdést is felvet: Miért nincs központi (megyei) terv és akarat a megmentésre érdemes iskolákért? Miért nem óvjuk foszladozó és pótolhatatlan dokumentumainkat? Miért nem segít a hatalom legalább azon önkormányzatoknak, melyek óvnák intézményüket? Hiszen egy kor, annak kultúrhistóriai emléke megy így veszendőbe. Pár év, s e kérdéseket már fel sem kell tenni, mert okafogyottá válnak.

 

 

 

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!