2010.10.13. 03:39
Szakképzett varrónőből hiány van a Kemenesalján
Szakképzett varrónőből hiány van a celldömölki térségben, a közmunkásokkal nem mindenki elégedett: egyebek mellett ez is kiderült a foglalkoztatási helyzettel kapcsolatos beszámolóból. A szakképzett varrónők jó része gyártósori összeszerelő üzemekben talált munkát
A gazdaságban zajló negatív folyamatok hatására Vas megye több térségében szokatlanul nagy méretet öltött az állástalanok száma: tavaly augusztus végén Szombathelyen 4 ezer 804, Sárváron 1994, Körmenden 1530, Celldömölkön pedig 1487 állásnélkülit tartottak nyilván.
A válság a celldömölki kistérséget az átlagosnál is erőteljesebben érintette: míg 2008 augusztusában a regisztrált munkanélküliek száma 664 volt a kistérségben, addig 2009 augusztusában 1487 főre nőtt az álláskeresők száma. A munkanélküliségi ráta 12,6 százalék volt, ami 2,3 százalékponttal meghaladta a megyei átlagot.
A történelmi csúcs ez év elején következett be: akkor 1737 álláskeresőt tartottak nyilván a kistérségben. A tavaszi közfoglalkoztatás beindulása, illetve a gyáripari termelés erőteljes növekedése eredményeként ez a szám 200-zal csökkent.
A beszámolóból kiderült továbbá, hogy az előző évi nagy létszámleépítések következményeként néhány területen teljesen eltűnt a szakképzett munkaerő. A szakképzett, sok éve egy munkahelyen dolgozó varrónők jó része a fellendülőben lévő gyártósori összeszerelő üzemekben helyezkedett el.
A celldömölki kistérségben regisztrált álláskeresők száma ez év január 20-i 1737 fős létszámhoz képest augusztus 20-ára 600 fővel csökkent. Közülük 170 közcélú munkás lett. A munkavállalók elhelyezkedési hajlandóságát mutatja az a tény, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 915 fő önállóan - a munkaügyi központ segítsége nélkül - helyezkedett el.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
A gazdaságban zajló negatív folyamatok hatására Vas megye több térségében szokatlanul nagy méretet öltött az állástalanok száma: tavaly augusztus végén Szombathelyen 4 ezer 804, Sárváron 1994, Körmenden 1530, Celldömölkön pedig 1487 állásnélkülit tartottak nyilván.
A válság a celldömölki kistérséget az átlagosnál is erőteljesebben érintette: míg 2008 augusztusában a regisztrált munkanélküliek száma 664 volt a kistérségben, addig 2009 augusztusában 1487 főre nőtt az álláskeresők száma. A munkanélküliségi ráta 12,6 százalék volt, ami 2,3 százalékponttal meghaladta a megyei átlagot.
A történelmi csúcs ez év elején következett be: akkor 1737 álláskeresőt tartottak nyilván a kistérségben. A tavaszi közfoglalkoztatás beindulása, illetve a gyáripari termelés erőteljes növekedése eredményeként ez a szám 200-zal csökkent.
A beszámolóból kiderült továbbá, hogy az előző évi nagy létszámleépítések következményeként néhány területen teljesen eltűnt a szakképzett munkaerő. A szakképzett, sok éve egy munkahelyen dolgozó varrónők jó része a fellendülőben lévő gyártósori összeszerelő üzemekben helyezkedett el.
A celldömölki kistérségben regisztrált álláskeresők száma ez év január 20-i 1737 fős létszámhoz képest augusztus 20-ára 600 fővel csökkent. Közülük 170 közcélú munkás lett. A munkavállalók elhelyezkedési hajlandóságát mutatja az a tény, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 915 fő önállóan - a munkaügyi központ segítsége nélkül - helyezkedett el.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
A beszámolóból kiderült továbbá, hogy az előző évi nagy létszámleépítések következményeként néhány területen teljesen eltűnt a szakképzett munkaerő. A szakképzett, sok éve egy munkahelyen dolgozó varrónők jó része a fellendülőben lévő gyártósori összeszerelő üzemekben helyezkedett el.
A celldömölki kistérségben regisztrált álláskeresők száma ez év január 20-i 1737 fős létszámhoz képest augusztus 20-ára 600 fővel csökkent. Közülük 170 közcélú munkás lett. A munkavállalók elhelyezkedési hajlandóságát mutatja az a tény, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 915 fő önállóan - a munkaügyi központ segítsége nélkül - helyezkedett el.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
A beszámolóból kiderült továbbá, hogy az előző évi nagy létszámleépítések következményeként néhány területen teljesen eltűnt a szakképzett munkaerő. A szakképzett, sok éve egy munkahelyen dolgozó varrónők jó része a fellendülőben lévő gyártósori összeszerelő üzemekben helyezkedett el.
A celldömölki kistérségben regisztrált álláskeresők száma ez év január 20-i 1737 fős létszámhoz képest augusztus 20-ára 600 fővel csökkent. Közülük 170 közcélú munkás lett. A munkavállalók elhelyezkedési hajlandóságát mutatja az a tény, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 915 fő önállóan - a munkaügyi központ segítsége nélkül - helyezkedett el.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
A celldömölki kistérségben regisztrált álláskeresők száma ez év január 20-i 1737 fős létszámhoz képest augusztus 20-ára 600 fővel csökkent. Közülük 170 közcélú munkás lett. A munkavállalók elhelyezkedési hajlandóságát mutatja az a tény, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 915 fő önállóan - a munkaügyi központ segítsége nélkül - helyezkedett el.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
A celldömölki kistérségben regisztrált álláskeresők száma ez év január 20-i 1737 fős létszámhoz képest augusztus 20-ára 600 fővel csökkent. Közülük 170 közcélú munkás lett. A munkavállalók elhelyezkedési hajlandóságát mutatja az a tény, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt 915 fő önállóan - a munkaügyi központ segítsége nélkül - helyezkedett el.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
Az Út a munkához program tapasztalatairól is esett szó a beszámolóban. Több önkormányzat jelezte a munkaügyi központnak, hogy nincsenek megelégedve a közcélú munkások teljesítményével és hozzáállásával. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy sokan jó üzletnek tartják a közcélú foglalkoztatást, mondván: minimálbért fizetnek, dolgozni pedig nem sokat kell.
Probléma volt az is, hogy a közcélú foglalkoztatásba bevontak közül a nyári munkacsúcs idején sokan táppénzre menekültek. Az önkormányzatok többnyire közterületek karbantartását, illetve egyéb segéd- és betanított munkát bíztak a közfoglalkoztatottakra, de sokan dolgoztak adminisztrátorként, hivatalsegédként, konyhai kisegítőként, portásként. A nők számára kevesebb közcélú munkalehetőség adódott.
