A Szabó Tibor–Bálint Éva színészházaspárnál jártunk babanézőben

Ha tehettük volna, ott maradtunk volna a nappali puha szőnyegén, és várat építettünk volna Bálinttal. Igen, a tizenkilenc és fél hónapos Szabó Bálint Ákos már ilyen komoly feladatokkal is megbirkózik, és ha kell, akár a Stekovics Gáspártól kapott mozdony kerekét is megszereli. Közben pedig folyamatosan beszél, nagy szemekkel magyaráz, persze a maga nyelvén: rendszerint a szavak első szótagját mondja. Vagy az utolsót. De anya és apa már tudják, hogy a pa az lehet papucs, de akár lámpa is.

Míg Bálint az autókkal játszik, Éva ölében békésen nyújtózik a Szabó család legifjabb tagja, az augusztus 14-én született Dorka Panna. Aki ugyanolyan nyugodt és jó baba, mint amilyen Bálint volt.

– Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy éjszaka két órát fenn volt, de akkor sem sírt – mondja Éva. Tibke azért halkan megjegyzi, hogy Dorka igazi nő: ha valami nem tetszik neki, először nyafog, és ha pár pillanaton belül nem ugranak, akkor kiereszti a hangját, és sikoltozni kezd. Ennyi bőven belefér, mondjuk, és közben Évát csodáljuk, akin egyáltalán nem látszik, hogy nyúzott vagy kialvatlan lenne. Merthogy nem is az. És egyébként is: nem győzi elégszer elmondani, hogy mennyire szereti a babázást, szinte lubickol az anyaszerepben.

Igaz, most egy kicsit nehezebb, hiszen a szülei – ahogy Bálint mondja: mama és tata – már hazautaztak, így aztán több a feladat, hiszen ők sok terhet levettek a kismama válláról. Ráadásul Tibor minden délelőtt és délután próbál. A család napirendje már beállt: az ébresztőt általában Bálint fújja, hat és fél hét körül, aztán felébred Dorka is. Délelőtt Éva főzni is szokott, méghozzá nem egyedül: Bálint ugyanis lelkesen segédkezik. És Évát az sem zavarja, hogy emiatt egy kicsit nagyobb a rumli a konyhában. Hármas sétára eddig egyszer vállalkoztak, és bizony nem volt könnyű feladat két kisgyerekkel útnak indulni, mondja Éva, de majd ebbe is belejönnek. Dorka érkezésével kiegyenlítődtek az erőviszonyok a családban, és immár női és férfiszakasz van Szabóéknál. Ez egyelőre a fürdésnél és az alvásnál érvényesül, hiszen Tibor és Bálint együtt fürdenek és egy szobában alszanak, Éva pedig Dorkával. És még valami jelzi a cinkos összetartozást: Bálint olyan csodálattal figyeli a próbára igyekvő édesapját búcsúzáskor, hogy abban benne van minden férfias apa-fia titok. Sírás, pityergés nincs, igaz, Tibor távozása után sokszor elhangzik Bálint szájából, hogy apa elment. Persze rövidítve: apa el.

És hogy mit szóltak a fiúk a kislány érkezéséhez? Tibor bevallja: a négy kiló harmincöt dekával született Bálint után egy kicsit furcsa volt a három kiló hatvan dekás kislány, akit két hétig nem is nagyon mert kézbe venni. Az Éva által szorgalmasan vezetett babanaplókból azonban kiderül, hogy Dorka mára behozta a lemaradást, és ugyanannyit nyom alatta a mérleg, mint amennyit Bálint alatt mutatott egy hónapos korában.

A nyár is tartalmasan telt Szabóéknál. Sokat pihentek a Balatonnál: jártak Szigligeten, és a tavaly megtalált és jól bevált tihanyi panzióba is visszatértek. A családfőt a Weöres Sándor Színházban Bohumil Hrabal–Ivo Krobot Szigorúan ellenőrzött vonatok című darabjában láthatja legközelebb a közönség az állomásfőnök szerepében. Bemutató október 5-én.