Staféta - Mit tenne Ön a falfirkálókkal?

- Mindenekelőtt tudatosítanám bennük a felelőtlen szórakozásukkal okozott kár jelentőségét  - mind anyagi, mind eszmei szempontból. Az anyagi kár érzékeltetése talán egyszerűbb: egy kis, közmunkában elvégzett  sikálás, takarítás, festés  után bárki közvetlenül megtapasztalhatja az általa okozott kár helyreállítására fordított munka értékét. Tehát -  pénzben meg nem váltható - közmunkára ítélnék minden tetten ért falfirkálót. Az elvégzendő munka természetesen a falfirkák lemosása és a falak újrafestése lenne. Az eszmei kár tudatosítása a nehezebb feladat. Talán a súlyosabb közlekedési szabálysértések esetén alkalmazott újravizsgáztatás lehetne minta egy olyan kötelező képzésre, amelyet a falfirkálókra is ki lehetne szabni. Tanuljanak egy kis építészettörténetet, esetleg művészettörténetet, hogy érzékeljék milyen durva beavatkozás egy öreg  - esetenként akár több évszázados - épület, és általában az épített környezetünk életébe az ő tevékenységük. A művészettörténeti képzés azért sem ártana, mert talán annak megértésében is segítene, hogy az önkifejezésnek nem a legjobb és leghatékonyabb formája a falfirka. Lehet, hogy manapság a tanulásnak a pénzbüntetésnél vagy a közmunkánál is nagyobb elrettentő hatása lenne?

Azt kérdezem Drimmer Lászlótól, a Búzaszem című film készítőjétől: - Mit tenne Ön annak érdekében, hogy megszülethessenek azok a gyerekek, akiket a mai fiatal családok ugyan terveznek, de később mégsem mernek vállalni?