Széki kiállítás, táncház és bál

Pénteken este hat órakor Benkő Sándornak, a Vas Népe fotóriporterének minikiállítása nyílt meg. A fotós egy széki lagziról készült nagyobb képsorozatának 10-12 darabját válogatták ki, ezek kerültek ki a táncterem falaira. A kiállításnyitót tánc- és nótatanítás követte. Hámori Balázs, a széki bál házigazdája elmondta, azért esett a választásuk a széki táncok tematikájára, mert a nemrég indított felnőtt csárdáskurzus tagjai ezekkel könnyen megbirkóznak.

"A széki táncok mindegyike kapcsolódik a környező közép-erdélyi tánckincshez, de összefüggő egységükben csak Székre jellemzőek. A táncok formája egyszerűbb, szabályozottabb és közösségibb, mint másutt. Nincsenek kiemelkedő táncos egyéniségek, viszont a táncok műfaji-formai-zenei tekintetben többrétűek" - írja a széki táncokról Martin György. Hámori Balázs is elmondta, ezeknek a táncoknak a vázát viszonylag könnyű megtanítani, de jól táncolni még a képzett táncosok számára is kihívást jelent. Varga Zoltán a szó szoros értelmében vett tánctanítást csak az est elején végezte, utána már csak "nyitott szemmel" táncolt, és ahol kellett, javított. A háromtagú zenekar tagjai már ismerősek lehettek a sárvári táncházak látogatói számára: Németh Dénes hegedű, Orsós Tamás brácsa és Domokos Balázs cselló, nagybőgő volt a felállás. A cselló (ott kisbőgő) egyébként nagyon divatban volt Kalotaszeg és Szék környékén, főleg lakodalmi menetekhez használták praktikus mérete miatt. Az éjjeli órákra már nagyon sokan ropták, és nem csak a környék táncosai: jöttek Sopronból és Budapestről is. Nem csoda hát, hogy az éjfélig tervezett mulatságot átvezette a jókedv a hajnalba.