Húsz esztendeje keresi az igazát a férfi, de hiába

Húsz éve ennek a kérdésnek a rabja Bazsó Miklós, aki osztott-szorzott, és arra jutott, hogy tízmillió forintot követel a ''vörösöktől''. A 76 éves férfi mindenkivel levelez: jegyzővel, rendőrséggel, bírósággal, kormányhivatallal, ombudsmannal, és bár senki nem neki ad igazat, ő nem nyugszik bele. Szélmalomharc a javából.  - Ha kell, az életem árán is bebizonyítom, hogy   igazam van - mondja Bazsó Miklós, miután betessékel  a jákfai házba.

A konyhában ülünk le, a hátam mögött sparhelt ontja a meleget, a viaszos vászonnal letakart asztalon befőttes gumival összekötözött levelek - lehet vagy száz darab. Külön stócban a polgármesteri hivatalba, a rendőrségre, a bíróságra, az ügyészségre, a kormányhivatalba címzett levelek és a válaszok. Egy borítékban - még 2001-ből - Gönczöl Katalinnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának válasza.

Bazsó Miklós: az életem árán is bebizonyítom, hogy igazam van (Fotó: Nagy Ildikó)

- Összeesküdtek ellenem - jelenti ki a 76 éves férfi. Találomra belelapozok néhány levélbe - az összes átolvasásához egy nap is kevés lenne. A kézzel írott levelekben refrénszerűen tér vissza, hogy "..továbbra is kérem az ügy hivatalos rendezését a jákfai polgármesteri hivatalban a Kossuth Rádió jelenlétében. A vörösöktől követelem a pénzemet, kamatos kamatokkal együtt." 
Bazsó Miklósnak nem a kommunistákkal van baja, a falu egyik - ma már talán egyetlen  - gazdálkodóját, Vörös Attilát és családját nevezi vörösöknek. A történet éppen húsz éve kezdődött, amikor Bazsó Miklós kárpótlási liciten megszerezte azt a földet, amit azelőtt közös legelőnek használtak a falubeliek. Bazsó Miklós állítja, hogy a legelőjét utána is használták a vörösök, bérleti díjat viszont nem fizettek. Hát, ezt a pénzt követeli - kamatokkal - húsz év után is a férfi. Azt mondja, tízmillióra becsüli a jussát.

Nemrég Bazsó úr fülébe jutott, hogy Sárváron új rendőrkapitány van, neki is írt levelet, mutatja is, idézünk belőle.

"Mélyen tisztelt Kapitány Úr! Újra kérem, újra követelem az aljas jákfai bűnszövetkezet  felgöngyölítését, illetve a becsületem helyreállítását, illetve a pénzemet! ... Követelem a nyilvánosságot, követelem a szembesítést minden egyes érintettel. Már sokadszor ismétlem:  mondandómat eskü alatt kívánom megtenni, és ezt követelem minden érintettől. Az igazság érdekében szíveskedjék együttműködni velem! Kérem az irataimhoz csatolni! Érthető, írásos választ kérek az egész folyamatról, mellébeszélés nélkül, postafordultával!"

Nehéz megszólalni, de szerencsére nem is kell, Bazsó úr megteszi helyettem. A nyilvánosságban bízik, most éppen a Vas Népében és e sorok írójában, és szembesítést követel. Javaslom, hogy üljön be mellém az autóba, és menjünk el Vörös Attiláékhoz, de erről hallani sem akar: kizárólag hivatalos helyiségben, a jákfai polgármesteri hivatalban akarja a szembesítést, és ragaszkodik hozzá, hogy a Kossuth Rádió oknyomozó újságírója is legyen ott. Mosolygok, mire ő szúrósan rám néz, jelezve: ez nem tréfa. És mutatja a válaszlevelet, amit a kormányhivatalból kapott. Ebből kiderül, hogy a  hivatal ügyintézője is szerette volna meghallgatni, de Bazsó úr lemondta a találkozót, mert a hivatal nem hívta ki a rádiót. Csendesen kérdezem: nem kellene-e hagyni ezt az egész ügyet, és örülni az életnek?

- Nem, amíg a vagyonom a vörösöknél van - mondja. 

A polgármesteri hivatalban mondanom sem kell, dr. Holló András aljegyző magától kérdezi: a Bazsó Miklós ügyében keresi a polgármestert? Húsz év alatt megszokták már, hogy fel-fellángol az "ügy". Téttry Kálmán polgármester is belefáradt a történetbe. Azt mondja, a legutóbb tavaly szeptemberben kellett nemet mondania Bazsó Miklósnak, amikor a férfi  arra kérte, utazzanak be Sárvárra  - ahol a Fidesz-frakció kihelyezett ülést tartott - és meséljék el a történetet Orbán Viktor miniszterelnöknek. 

Vörös Attila sem repes az örömtől, amikor megmondom, miért keresem. Elege van már az egészből, azt mondja,  volt, hogy egy egész buszt megtöltöttek azok a jákfai emberek, akiket tanúnak idéztek be a sárvári bíróságra a Bazsó-ügyben. Állítja, hogy ő soha nem legeltette a teheneit Bazsó Miklós legelőjén, és halkan hozzáteszi, hogy a bírósági határozatok is az ő igazát bizonyítják.

Véget nem érő szélmalomharc

Bazsó Miklós élete húsz éve egyetlen dologról szól: a vélt vagy valós igazáról. A két évtized alatt összegyűlt hivatalos - rendőrségi, bírósági -  papírok  szerint azonban Bazsó Miklós igaza csak vélt és legkevésbé sem valós. Ám hiába írták le ezt nem egyszer, nem kétszer, pecsétes papírra, fehéren-feketén, Bazsó Miklós nem törődik bele. Alighanem meglepődnénk, ha egyszer valaki összeszámolná, hogy az elmúlt húsz évben hány hivatal hány emberének hány munkaórájába került a véget nem érő levelezés. Mert  még mindig nincs vége: a férfi ugyanis megfogadta, hogy  addig nem nyugszik meg, amíg be nem bizonyítja az igazát. Szélmalomharc? Alighanem. Don Quijote is megirigyelhetné...