A harangok üzenete - Pornóapátiban kondul a legrégebbi

„Dicsőség királya, jöjj el békével!” Ezt vésték hajdanán a pornóapáti harangra.

– Pornó az itt megtelepedett cisztercita rendi kolostor révén már a korai Árpád-kor okleveleiben is szerepel. Megalapozott vélemény szerint 1219-ben létezett Pornón egy Szent Margit tiszteletére szentelt, feltehetően bencés rendű apátság – halljuk Kovács Gézától, aki a polgármesteri hivatal munkatársa, több helytörténeti cikk, kiadvány szerzője.

Ő mesél arról is, hogy az 1492-ben – más források szerint 1464-ben – öntött harangnak kalandos története van. Először 1532-ben menekítették a helyiek, akik a törökök elől a Pinka árterébe – vagy az is elképzelhető, hogy az apátság környékén lévő halastavak egyikébe – ásták el a harangot, mert nem akarták, hogy ágyú legyen belőle. Az első világháború idején is elrejtették a harangot, akkor állítólag az országút alá ásták el.

Az ország legrégebbi működő harangja, amit 1492-ben készítettek. A harang alatt Kovács Géza (jobbról) és dr. Linhárt Gábor jegyző (Fotó: Kiss Teódora)

Szily János püspöksége idejéről is él egy legenda. A helyiek még ma is mesélik, hogy a püspök annak idején „megirigyelte” a pornói harang messzire elhallatszó gyönyörű hangját, ezért három lyukat furatott a harang palástjába.

Az egykori apátság harangja ma az Árpád-házi Szent Margit tiszteletére 1780-ban emelt templom tornyában van.

– A harang imára hív. Egyrészt jelzi a szentmisére történő felkészülést – fél, illetve egy órával korábban –, majd a kezdéskor a beharangozás a szertartás kezdetét jelzi – tudjuk meg Várhelyi Tamás plébánostól. Megjegyzi még, hogy a szentmisék során – régi szokást követve – az átváltoztatáskor is megszólaltatják a harangot, mert az a szentmise talán legmeghatározóbb része, amely a hittitokra hívja fel a jelenlévők és az otthonmaradottak figyelmét.

Szoktak még harangozni reggel, délben és este, ezek a napszaknak megfelelő ima elvégzésére, az Úrangyala elimádkozására ösztönzik a híveket. A déli harangszó bevezetésének magyar vonatkozása a nándorfehérvári diadal emléke. És ha már déli harangszó: itt kell megjegyezni, hogy Kőszegen – a Jurisics Miklós és vitézei törökök felett aratott győzelmének emlékére – délelőtt 11 órakor is megszólalnak a harangok. Természetesen a halottakért is szólnak a harangok, különösen a lélekharang. Várhelyi Tamástól tudjuk meg: az már helyi sajátosság, hogy hogyan és hányat harangoznak az elhunytakért. Mint ahogy a helyi haláleset, temetés mellett szokás az elszármazottakért is harangozni, amennyiben ezt a hozzátartozók kérik.

Régen pontosan szabályozták, milyen alkalmakkor kell jelt adni a haranggal. Dr. Mihályfi Ákos egyetemi tanár A nyilvános istentisztelet – Egyetemi előadások a lelkipásztorkodástan köréből című munkájában ír erről. Ebből tudhatjuk, hogy volt idő, amikor azt is haranggal jelezték, amikor a pap a szentséggel beteghez indult, sőt, a betegek haláltusájában is megszólalt a lélekharang. Amikor valaki meghalt, kiharangozták, és temetéskor is harangoztak. „Haranggal jelzik mikor veszi kezdetét a karima és a hívek miséje. Nagymise alatt Úrmutatáskor szintén harangoznak. Napjában háromszor: hajnalban, délben és este Úrangyalára harangoznak. Harangoznak a körmenetek alatt, különösen, ha az Oltáriszentséget viszik körmenetben...

A pornóapáti templom utolsó harangozója, Hábetler Jánosné Margit néni, aki huszonkét esztendeig naponta háromszor szólaltatta meg a harangot (Fotó: Kiss Teodóra)

A római szertartáskönyv előírása szerint harangoznak nagy zivatar alkalmával is. Ezen harangozás célja, hogy a híveket könyörgésre buzdítsa, hogy Isten távolítson el tőlük minden csapást és veszedelmet. Harangoznak a püspök fogadásakor, valamint más egyházi ünnepélyekkor. Szabad haranggal jelt adni a katekézisre és a délesti ájtatosságokra. Jámbor szokás sok helyen péntek délután három órakor harangozni az Úr halálának emlékére, másutt csütörtök délután harangoznak az Oltáriszentség alapításának emlékére. A nagyhét három utolsó napján, illetve a nagycsütörtöki ünnepélyes mise Gloriája után egészen a nagyszombati mise Gloriájáig elnémulnak a harangok, az egyház nagy gyászának jeléül. (Harangok helyett kereplővel adnak jelt.) Püspöki székhelyen nagyszombaton addig más templomban nem szabad harangozni, míg a székesegyházban a Gloriára nem kezdenek harangozni” – olvashatjuk dr. Mihályfi Ákos tollából.

A pornóapáti templom régi harangja ma már elektromos vezérlésű, utoljára a faluban élő Hábetler Jánosné kongatta meg őket – valamikor az 1980-as években. Margit néni huszonkét esztendőn át naponta háromszor szólaltatta meg az ország legrégebbi harangját. Meséli, hogy hamar beletanult a feladatba, szerette ezt a munkát, ahogy a templom nagy és kis harangjának hangját is. A kérdésre pedig, hogy törékeny nőként miként bírt el a kötelekkel, mosolyogva azt feleli, hogy a harangozó munkájához elsősorban nem fizikai erőre, hanem pontosságra volt szükség. Mert a harangszó nem késhetett...

Hívogat és végül elkísér

Iparkodnunk kell, kisangyalom, harangoznak. Sokszor hallottam ezt gyerekként a nagyanyámtól. A vasárnapi istentisztelet előtt fél órával szólalt meg a templom harangja, olyankor nagyanyám még hamarjában leszűrte a húslevest, felöltözött, magához vette a zsoltárt, kézenfogott, és elballagtunk a templomba. Hívogató: így nevezik ma is a misére és az istentiszteletre figyelmeztető harangszót. Mint ahogy van „lépegető” is: így hívják, amikor a hívek harangszóra vonulnak be az istentiszteletre. Emlékszem arra is, amikor az öregek találgatták, vajon ki halt meg a faluban. A harangszóból ugyanis régen arra is lehetett következtetni, hogy milyen korú, nemű és családi állapotú ember távozott az élők sorából.

A harangozási szokások mára megváltoztak, az egykor szigorú szabályok sokat lazultak, és feltehetően ma már sokan nem is értenénk a harangszó üzenetét. Sőt. Egy ismerősöm jut eszembe, aki tavaly nyáron egy Tisza-parti faluban bérelt házat egy hétre, ott szeretett volna a családjával pihenni. Itthon mesélte, hogy a harmadik napon szedték a sátorfájukat, és átköltöztek egy közeli kisváros panziójába. Miért? Mert a ház a templom mellett volt, és minden reggel hat órakor harangoztak... Igen, vannak, akiket zavar a harangszó.

Egyébként is úgy tűnik, mintha a harangok „mostohagyerekek” lennének. Mert ugyan kinek jut eszébe egy templomlátogatás során, hogy felmásszon a toronyba, és megnézze a harangot? Pedig számos közülük nem csak hangja, de gyönyörű kidolgozottsága okán is figyelmet érdemelne. Szeressük hát a harangokat, és ne feledjük: a hangjuk az utolsó utunkra is elkísér...