Nem kerülnek az utcára a szenvedélybetegek

„Ez a ház nekünk az otthonunk! Innen járunk dolgozni, nekünk ez a ház a személyzetével együtt a családunk. Tőlük és egymástól kapjuk meg azt a támogatást, ami ahhoz szükséges, hogy talpra álljunk, és megerősödve önálló, új életet tudjunk kezdeni. Számunkra a ház megszűnése nemcsak az utcára kerülést jelenti, hanem állandó lakcím és lakhatás hiányában a meglévő munkahelyeink elvesztését is." Ez (is) áll abban a levélben, amelyet a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász által működtetett, a szenvedélybetegek átmeneti otthonául is szolgáló Hársfa-ház lakói küldtek meg szerkesztőségünknek.

A lakókkal a házban beszélgettünk, ott mesélték el, hogy január végén hallottak először arról, hogy bezárják az átmeneti otthont, mert az önkormányzat kevesebb támogatást ad.

– Mi lesz velünk? – kérdezték mindannyian, de közülük egyedül Horváth Antal vállalta a megszólalást. A „szóvivő" is aggódik az otthon lakóiért, akkor is, ha az ő sorsa rendeződni látszik: van munkája, májusig maradhat az otthonban, utáni pedig egy barátjával közösen albérletbe költözik. Van közöttük olyan, akinek év végéig van szerződése, addig maradhat az otthonban.

Horváth Antal lakótársai nevében beszélt: az ő sorsa rendeződni látszik. Van bejelentett munkája, nemsokára albérletbe költözik. Fotó: Szendi Péter

– Senki nem kerül az utcára – ezt már Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója mondja. Hozzáteszi: a szombathelyi önkormányzat a Hársfa-ház 1999-es nyitása óta folyamatosan támogatta az intézményt. Nemcsak anyagilag: az átmeneti otthon egykori lakói közül például tizenkilencen kaptak önkormányzati bérlakást és azzal együtt esélyt az újrakezdéshez. Új lakókat nem vesznek fel az otthonba, a legutolsó lakónak október 30-áig kell kiköltöznie a házból., de – bár ez nem kötelezettségük – számukra is próbálnak megoldást találni. Most egyszerűen arról van szó, hogy Szombathely város önkormányzata és a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász közösen olyan szakmai döntést hozott, mely a szenvedélybetegek átmeneti otthonának működtetése helyett megváltozott munkaképességű embereknek ad lehetőséget a foglalkoztatásban való részvételre. Mindezzel a megélhetésük támogatása teljesen más alapokra helyeződik.

Az otthonnak új funkciót szánnak: az átalakítás után 60 megváltozott munkaképességű, pszichiátriai és szenvedélybetegnek adnak munkát. Az évek során bebizonyosodott ugyanis, hogy az embereknek valóban hálót és nem halat kell adni. A Kríziskamra sikere is erről tanúskodik: Tuczainé Régvári Marietta azt mondja, a program 2010-es indulása óta több mint 146 millió forint érkezett az abban részt vevő emberek számlájára. És ami a legfontosabb: ezt a pénzt nem segélyként kapták, hanem megdolgoztak érte. Azt is le kell szögezni, hogy a szenvedélybetegek nem maradnak ellátás nélkül: nappali ellátásukról, foglalkoztatásukról a jövőben is gondoskodik a Karitász.

Szerintem

A Hársfa-ház átmeneti otthonában élő emberek a játékszenvedély, az alkohol, a drog rabjai voltak, és többnyire szenvedélyük miatt veszítették el állásukat, családjukat. Eredetileg egy évig lehettek a házban, ezt azonban további egy évvel meg lehetett hosszabbítani. És bár tényleg hallani sikertörténetekről, hogy vannak, akik „gyógyultan” új életet tudtak kezdeni, a statisztikák arról tanúskodnak, hogy sokaknak közülük ez nem sikerült: voltak, akik hatszor kerültek vissza az otthonba. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy ez az ellátási forma nem túl hatékony, így más megoldást kell találni.