Torz fej germán sírból

Az őskortól az újkorig számos kulturális emlék került elő: kora és késő bronzkori, kora vaskori települések, kelta és népvándorlás kori temetők, Karoling és Árpád-kori települések emlékei. - Kiemelkedő jelentőségű a népvándorlás kori germán temető, amely az első ilyen jellegű régészeti feltáráson ismertté vált lelőhely Vas megyében - tudtuk meg dr. Kiss Péter régésztől.

- E népcsoport sírjai mind bolygatottak, de így is sok lelet került elő belőlük: fibula, csontfésű, kerámiaedények, torzított koponyájú női csontváz. A kor szokása volt egyes népeknél csecsemőkorban elkötni a fejet, hogy az hátraívelő, kúpos alakú legyen.

A leendő M86-os gyorsforgalmi út Szeleste Hegyfalu szakaszán zajló ásatások közt kiemelkedő jelentőségű a Pósfánál talált germán temető, ahol a sok értékes tárgyi lelet közt torzított koponyájú női csontvázat is találtak. A kúpfej kialakítása népvándorlás kori divat volt.  

- A népvándorlás kori germán népcsoportok temetője az első ilyen jellegű, régészeti feltáráson ismertté vált lelőhely Vas megyében - hangsúlyozta dr. Kiss Péter, a Savaria Múzeum régészeti osztályának vezetője, aki az egyébként tíz helyszínen zajló ásatásokat koordinálja.

- Eddig csak szórványosan kerültek be a gyűjteményünkbe ilyen leletek, most pedig hiteles feltárási körülmények közül csoportosan. A munkát nagy erőkkel végzik a Savaria Múzeum munkatársai, a négy ásatásvezető közül Pap Ildikó Katalint kérdeztük, aki a pósfai feltárást vezeti.

- A megnyújtott koponya kialakítása nem kifejezetten a germánok, hanem a kor szokása, divatja volt. Valószínűleg egyes népek ezt tartották szépnek. Nem mindenkinek volt ilyen; a szülők döntöttek arról, hogy gyerekeiknek elkötik-e a fejét, mert erre még csecsemőkorban volt lehetőség, mielőtt összecsontosodott volna a koponya. E torzításnak a társadalmi helyzettel vagy a foglalkozással való összefüggését nem találtak a kutatók. Ilyen koponya még nincs a Savaria Múzeum gyűjteményében - mondta Pap Ildikó Katalin régész.

- A germán temető teljes, sorba rendezett sírokkal, koporsókkal, csontvázakkal. Minden nép más irányba fekteti a halottait, a germánok nyugat-keleti tájolásúak. Minden itt talált sír bolygatott. A népvándorlás korban az volt a szokás, hogy kirabolták a saját temetőiket. Sírjelekből vagy emlékezetből tudták, hogy melyik sírban fekszik férfi, melyikben nő, és ott ástak rá a sírra, ahol a melléklete lehetett.

Tudták, hol vannak azok az értékek, amiket a halottal eltemettek. Így nekünk csak vasleletek maradtak. Máshol talált, bolygatatlan temetőkből tudjuk, hogy nemesfém leleteknek is lenni kellett harcos népek lévén, akik sokat zsákmányoltak , főleg ezüst ékszereknek. Fülbevalójuk nem volt, a sírokban üveggyöngyökből fűzött nyakláncokat találtunk, illetve vas övcsatokat, még a kisgyerekeknél is.

Pap Ildikó Katalin a pósfai ásatás vezetője, a germán temetőből előkerült torzított koponyát mutatja (Fotó: Benkő Sándor)

Az előkerült kerámiaedények azt a célt szolgálták, hogy az itt maradottak híg ételt adhassanak a halottnak a túlvilági útra, az edényt koporsó tetejére helyezték benne az ennivalóval, és azzal együtt temették el. Keret: Az időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdenünk: hóesésben kezdtük a munkát, aztán az eső, a belvíz, a talajvíz nehezítette a munkát - mondta Kiss Péter. - Számos kultúra talált itt letelepedésre alkalmas körülményeket.

Kiemelt szerepe volt ebben a Kőris-pataknak, ami az út nyomvonalát végigkíséri. Fotó: Benkő Sándor A Pósfánál talált germán temető teljes, sorba rendezett sírokkal kivétel nélkül mind bolygatottak Mára csak a vasleletek maradtak meg, mert még a kortársak kirabolták a sírokat