Mint a Halálos iramban 6-ban

A Halálos iramban 6. című film premierje nem egész egy hónapja volt az Agora Savaria Filmszínházban. A moziba látogatóknak azonban egy különös élményben lehetett részük: az aulában ugyanis egy ugyanolyan kategóriájú autót csodálhattak meg, mint amilyen a hollywoodi filmben is szerepelt.

– Ez egy 1969-es Ford Escort MK1 RS200-as raliautó – mondja Prisztavok Tamás, az autó tulajdonosa.

– Nem volt kérdés számomra, hogy a szervezők rendelkezésére bocsátom az egyik legféltettebb kincsemet – mondja kacérkodva Tamás, amikor arról kérdezem, honnan jött az ötlet.

Prisztavok Tamás a veterán Forddal. 2004 óta a mai napig indulnak vele raliversenyeken, s ez idáig még sosem vallottak szégyent. Fotó: Benkő Sándor

– Ez már a veterán autó kategóriájába tartozik, az autó huszonöt éves korától young timernek, harminctól pedig már old timernek, vagyis veterán autónak számít. Ennek ellenére ez egy ma is működő és igencsak jól teljesítő autó – mondja Tamás, és azonnal érveket és példákat is hoz fel ennek alátámasztásául. Az elkövetkezendő néhány percben, miközben beszélgetünk, a szeme végtelenül csillog, és szinte ontja magából a történeteket, sztorikat, melyeket 2004 óta közösen éltek meg, azóta, amióta ez a gyöngyszem a birtokába került. Kiderül, a mai napig indulnak vele raliversenyeken, megmérettetéseken, s ez idáig még sosem vallottak szégyent. Tamás azt mondja, alapvetően ez nem csak rájuk igaz, hanem a többi magyar versenyzőre is – bár hangsúlyozza, ők csak hobbiralisták.

– A magyarok mindig is jók voltak. Mindenben. Nincs az életnek olyan területe, ahol ne állnánk meg a helyünket. Dolgos, kitartó, ha úgy tetszik, maximalista egy nemzet vagyunk – mereng, majd a kis kitérő után ismét az autóé, az autóké a főszerep.

– Egy ugyanilyen versenyautó látható a filmben is. A célunk az volt, hogy megmutassuk az embereknek, testközelbe hozzuk az élményt, amelyet a filmben láthatnak. Persze, mindezt bizonyos keretek között, hiszen arra nem volt – és nem is szerettem volna, hogy legyen – lehetőség, hogy kipróbálják az emberek. Ennek ellenére, aki akarta, kipróbálhatta, milyen érzés egy ilyen autóba beleülni. Sajnos negatív tapasztalat is van ezzel kapcsolatban, mert az egyik tükrét letörték – teszi hozzá, majd témát váltva azt kérdezem tőle, honnan-e nagy szenvedély az autók iránt.

– Valahogy a véremben van – nevet, majd egy gyerekkori emléket idéz meg: – A Széchenyi utcába jártunk fodrászhoz. Ötéves forma lehettem, amikor az apám azzal dicsekedett a fodrásznak, hogy minden autót ismerek. Az meg kiállított az utcára, s az összes elhaladó kocsiról meg kellett mondanom a márkáját. Egy idő után megunta, visszament, majd megjegyezte halkan: tényleg mindet ismeri... Persze, azóta sok minden változott – nevet.

Tamás életében mindig is fontos szerepet játszottak az autók, a sebesség, de mára már lenyugodott, a fő szempont a biztonság és a biztonságos tempó. Első autója egy Opel Kadett volt, azt mondja, azt is szerette, de a legnagyobb élmény számára az volt, amikor élete első BMW-jéhez jutott hozzá.

– Gyerekkorom óta ki volt téve a körbevágott fotója egy BMW típusú autónak. Hosszú-hosszú évek teltek el, de egyszer eljött az a pillanat, amikor végre a birtokomba került. Szóltam az apámnak, hogy megvan az autó, erre ő azt mondta: tudom, fiam, ott van a képe a szobád falán. Én meg annyit feleltem, de ez most tényleg megvan, egy BMW M 635 CSI.

Tamás mindig céltudatos ember volt, annak ellenére, hogy, ahogy ő fogalmaz, kisiklott.

– Sportolónak készültem, vívtam. Aztán teljesen máshogy alakult az életem egy sérülés és iskolaváltás miatt. Az akkori Latinkában érettségiztem, de végül fogtechnikus lettem – mondja mosolyogva, s látom a szemén, semmit nem bán. Főleg nem a szenvedélyét. Úgy mesél róla, mint az igaz szerelemről. Függőség, szenvedély, adrenalin. Minden együtt, s ez így van jól szerinte. Ez élteti, szereti. S ha már a szerelemnél járunk, nem hagyhatjuk ki a történetből azt sem, hogy a párját Mercédesznek hívják...

Tamás sok helyütt megfordul a Forddal. Veterán hobbira-lisként járja a versenyeket, ahol nemegyszer a sportág nagy legendáival találkozik. Azt mondja, ez egy különös életérzés, igazi szenvedély. Ha egyszer az ember belekóstol, nem igazán tud tőle szabadulni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő nem is akar.