Segítő kezek - összefogás félmillió idős otthoni biztonságáért

A "Segítő kezek - összefogás félmillió idős otthoni biztonságáért" című mintaprogramnak a budapesti V. kerület és Kisvárda mellett Szombathely is a részese. A cél, hogy egy kerületben, egy kisvárosban és egy nagy, megyei jogú városban, azaz Szombathelyen is felmérjék a 80 év feletti emberek szociális alapellátáson kívüli igényeit. Ezeket a mintákat veszik majd alapul az időseket védő program országos kiterjesztésénél. A projekt lényege, hogy a 80 év felettiek önálló életvitelüket saját otthonukban minél tovább fenntarthassák. A témához kapcsolódó tájékoztató előadásokat a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat Szőllősi sétányi épületében tartották. A résztvevők innen indultak el a Rumi útra, ahol felkeresték a 81 esztendős Szabó Zoltánt,  akit a gyakorlatban is megkérdeztek arról, mire van igénye, szüksége.

- Sajnálom, hogy nem vagyok önálló, önellátó. Cukorbeteg vagyok, nagyon rosszul látok, s a bökdösésénél (az inzulin beadásánál) is a lányom segítségét kell kérnem - kezdi a nótás kedvű Szabó Zoltán, aki nem titkolja, mennyire örül a házába érkezett delegációnak.

- Na, ezt nézzék! - mutat a falra a bekeretezett, régi, fekete-fehér fényképre. - Ez az esküvői képünk. Én voltam 24 éves, a feleségem meg 16. Ezt a nagy házat meg magam, a két kezem munkájával építettem.

Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere és Jeneiné dr. Rubovszky Csilla, idősügyi miniszteri biztos, az V. kerület alpolgármestere elmagyarázza Szabó Zoltánnak a közeljövőben induló országos program részleteit.

- Ennek nagyon örülök - jegyzi meg Szabó Zoltán. - Szükségem van beszélgetésre, sétára. Ahogy mondani szoktam: le kell gyűrni a lustaságot.

Az idősügyi miniszteri biztos a beszélgetésük alatt tájékoztatja Szabó Zoltánt arról, hogy a jövőben olyan szociális szakembereket képeznek, akik segítségére lesznek a 80 év felettieknek.

- Elmesélném az élettörténetemet is ezeknek az embereknek - folytatja az idős férfi. - Kunmadarason születtem, s a katonaság idején kerültem ide. Annak örülök, hogy két gyermekem, s öt unokám van. Dédnagypapa még nem vagyok - mondja, majd hirtelen megjegyzi:  - A mai fiatalok nekem nagyon tetszenek. Okosak, fejlődőképesek, meglátásom szerint, csak egy baj van velük: manapság gyorsan akarnak boldogulni - jelenti ki mosolyogva, majd előveszi az ablakpárkány mellől a fényképeket, s beszélni kezd róluk.

- Mindenki siet. Nekem arra van szükségem, hogy ráérjenek beszélgetni, ne csak két másodpercre.

A "Segítő kezek - összefogás félmillió idős otthoni biztonságáért" című mintaprojekt részeként  országosan 6 ezer közfoglalkoztatottat képeznek ki.  A 80 év felettiek  igényeinek felmérését  megkezdték.  Az idős emberek megjelölték: szükségük lenne egyebek mellett több beszélgetésre, gyógytornára, sétáltatásra, felolvasására,  s  felmerült a közös vásárlás és a közös főzés gondolata is. A Pálos Károly intézményben megtartott  előadásokon nemcsak a projektet mutatták be, hanem beszéltek az önkéntes munkát megjelölő szervezetekről, s az önkéntesek tapasztalatairól is.  Emellett egy filmet is levetítettek, amelyen az idős emberek mondták el, miben változtatna  életükön egy segítő, egy segítő kéz.