Börü: a praktikus szépség

Az öreg körtefát a múlt nyár óta körbeölelő "Tündérkert csillaga" - Szarvas József színművész, mostanában a viszáki közösségi élet elsőszámú szervezője a költői keresztapa - nemcsak szép és ötletes, nemcsak játékos feladatokat ad a látogatónak, hanem több funkciója is van: egyik kiszökellésével például védi-óvja a legveszélyeztetettebb, egyre lejjebb hajló körtefaágat.

Kata azt mondja, tavaly nem is előzte meg tervezés a munkát: fölmérték a terepet, és úgy dolgoztak, ahogy a hely, a hely szelleme megkövetelte. De azt is hozzátehetjük rögtön: úgy dolgoztak, ahogy a genius locit mindig szem előtt tartó szerves (organikus) építészet szelleme megkövetelte. Hiszen az egyetemen (Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki kar) a szerves építészet című tárgyhoz rendelve hirdették meg - mint nyári szakmai gyakorlatot - a viszáki "építőtábort", ahova már tavaly is nagyjából-egészéből egy laza baráti társaság szegődött el, Csernyus Lőrinc építész vezetésével.

Ez a Vándoriskola, vándordiákoknak. "Amikor megérkeztünk, akkor értettük meg igazán, hogy voltaképpen mi ez a hely. Nappal a Tündérkert csillagát építettük, esténként nagyon jó előadásokat láttunk a Pajtaszínházban", folytatja Kata, akinek természetes volt, hogy a jó élmények után az idén is visszatér Viszákra; ezúttal hidat építeni. Azóta már áll, ível át a híd (ahogy itt mondják: börü) a falu Körmend felőli bejáratánál az árok fölött, amely a fák között egyenesen a Tündérkerthez vezet; a csillaggal megjelölt gyümölcsöshöz innen eddig csak nagy kanyar árán lehetett feljutni. A hidat természetesen már pontosan meg kellett tervezni: "A szerves építészet tárgy keretében pályázatot hirdettek az egyetemen.

Végül hárman maradtak versenyben, az ő feladatuk volt, hogy az ideérkezésünk előtti két hétben kiviteli szintű tervet csináljanak, kiszámolják például, hogy pontosan mennyi fa kell a híd megépítéséhez." A viszáki buszmegállóban pedig egészen a nyár végéig nemcsak hídtervek, hanem hídmakettek is láthatók: Dettre János ívelt falevél formájú terve mindjárt magához vonzza a tekintetet. Ez a stilizált (akác)levél a megvalósult akácfahíd alapja, ezt kellett végül a szintén nyertes Szilágyi Szabolcs és Seres Andrea elgondolásával összegyúrni, összecsiszolni.

Ébend Kata, a BME építész-hallgatója: "Itt közösség van, és ez nekem sokat jelent" (Fotó: Szendi Péter)

Persze: akik itt vannak, mindannyian szimpatizálnak a szerves építészettel. "De az egyetemen mindenkinek sokfelé ágazik az érdeklődése. Mindenféle tárgyat megpróbálunk, aztán hogy ki hol helyezkedik el, az már a lehetőségeken is múlik." Viszák mindenesetre Kata számára az a múlt, amelynek bizonyos elemei működőképesek a jelenben is: "Régen - de talán nem csak régen - vidéken kalákában építkeztek az emberek, most mi is kipróbálhatjuk.

Számunkra ez különösen azért érdekes, mert ilyesmit a szüleinktől egyáltalán nem láttunk. Izgalmas átélni a folyamatot, ahogy egy megszülető gondolatból kézzel fogható valóság lesz. Az egyetemen ez a fajta tevékenység nagyon hiányzik: mi terveket adunk ki a kezünkből, a legtöbb meg se épül - amíg tanulunk, egyáltalán nem látjuk, főleg nem élhetjük át, hogy milyen az, amikor a terv építménnyé válik. Nyilván munka közben csapat is kovácsolódik.

Szarvas Jóskáék nagyon rendesek velünk - és a viszáki emberek is jószívvel fogadnak minket. Behívnak pálinkára, süteményt, pogácsát sütnek nekünk - tulajdonképpen mindenki nagy szeretettel vesz körül minket. És ez különleges dolog, amit Budapesten az ember soha nem tapasztal meg: megy az utcán, és az az alapélménye, hogy ismeretlen emberek jönnek vele szembe. Itt pedig közösség van, és ez nekem sokat jelent."

A "Tündérkert csillaga" előbb szép és érdekes, azután hasznos; a kishíd is szép az ívelésével, a fatörzs-pilléreken meghagyott eredeti ágakkal -, de elsősorban mégis hasznosnak kell lennie: "A hasonló szerkezeteknél a tartósság az elsődleges. Előbb a praktikum, csak aztán a szépség. Mint az autó: ha nem megy, hiába szép, akkor az nem autó. A hidaknál, funkcionális épületeknél ez az alapvetés: az esztétikum nem mehet a használhatóság rovására. Ha jól dolgozunk, akkor nemcsak egy év múlva, akkor száz év múlva is áll a híd. Ha egy kicsit kevésbé, akkor csak ötven - de reméljük, hogy sokáig fog állni.

Csernyus Lőrinc emlegeti, hogy amikor ők voltak fiatalok, Visegrádon építettek hidat úgy, ahogy mi most Viszákon. Az a híd ma is bőven áll - miközben körülötte mindent vagy lebontottak, vagy összedőlt. A fa - nem hinnénk, de nagyon tartós anyag. Nagyon élő és nagyon tartós. Persze, jövök legközelebb is." Szarvas József tervei szerint jövőre kemence épül a Tündérkertben. Szinte már látja: a börün át följön az ember a kertbe, ahol a csillag meg a kemence körül mindig történik valami.