Bajban van a katicánk

Amikor a levelek között beszűrődő napfényben hirtelen kék szikra gyúl, s úgy ragyog, mint egy drágakő, akkor az azúrlepke égkékjét látja az ember. Esőerdőben. Most rovarokról lesz szó. Arról, miért fontosak azon túl, hogy vannak köztük páratlanul hasznosak, szépségesek.

A lepkék csillogó szárnyai, a bogarak fényes szárnyfedői láttán elakad a lélegzetünk. Lenyűgöz, ha filmen láthatom milyen szigorú munkabeosztás és fegyelmezett szervezés mellett működik hatékonyan egy rovarok által létrehozott kolónia. Az összes rovaregyed több mint egyharmada ilyen jól szervezett „államokat” hoz létre. Csodálatos közösségeket.

A mi kedves katicabogarunk, gyermekmondókák főszereplője (Fotó: www.napkorong.hu)

Gondoljunk csak a hangyákra, a mézelő méhekre, a termeszekre. Arra is kellene gondolnunk, amikor mézet kenünk a kenyerünkre, hogy mindössze fél kiló méz összegyűjtéséhez egy dolgozó méhnek nem kevesebb, mint ötmillió virágot kell felkeresnie, s eközben akkora utat tesz meg a levegőben, hogy háromszor is megkerülhetné a Földet.

Hortobágyi gyászfutó, vörhenyes csorvány, nagyfejű csajkó, napvirágszitkár. Ezek is rovarok, védettek és fokozottan védettek. Vannak köztük kérészek, szitakötők, lepkék, bogarak, sáskák, szöcskék, sőt poloskák és tetvek is. Miért kell védeni ezeket, hiszen a hétköznapi ember számára nem egy undormány közülük. Odébb ugrik, ha meglátja.

– Több okból is fontos védeni őket – magyarázza prof. dr. Vig Károly biológus, a Savaria Múzeum megbízott igazgatóhelyettese. – Nagyon sok védett fajunk a Kárpát-medence fauna fejlődését, átalakulását tükrözi. Vannak köztük maradványfajok hideg és meleg korszakokból. Egy-egy rovarfaj más faj jelenlétére is utal. Például vannak olyan alfajok Magyarországon, amelyek Európában csak itt élnek, azután törzsalakjuk jó messze, Belső-Ázsiában találhatók meg. Ilyen például a Netelka-medvelepke. Ez arra utal, hogy valaha összefüggően éltek ezek a rovarok a két kontinensen, de mára csak a Kárpát-medence maradt meg a kelet-ázsiai sztyeppék utolsó elterjedési területeként. A klímaváltozást is jól tükrözik a rovarok. Vagy az élőhelyek eltűnését. Például a 80-as években még élt az Őrségben a narancsos kéneslepke, bizonyító példánya ott van a Savaria Múzeumban, de változott az élőhely, odébbállt. Egyes rovarfajok tehát fontos jelző, indikátor szerepet betöltő fajok.

– Van-e olyan faj, amelyik csak itt él, a mi megyénkben, amelyik miatt ide jönnek a rovarászok, a kutatók? – kérdezem dr.Vig Károlyt.

- Igen, van. Az Őrségben van egy ritka tegzes faj. Valaha nagy populációjuk élt a patakok, a Kerka, a Kerca környékén, mára nagyon visszaszorult a számuk. Érdekes rovar a remetebogár. Sárvár környékén él, korhadó tölgyfák odvában fejlődik a lárvája. Nagyon nehéz ráakadni. Ha erős őszibarack illatot érzünk, akkor ott van valahol a közelünkben.

A rovaroké az állatvilág legnépesebb osztálya.

– Nagyon eltérő becslések vannak a számukat illetően – hallom a biológustól. Amikor megemlítem, hogy három- és harmincmillióról is olvastam, azt válaszolja: – Egymillió körüli a leírt fajok száma, de ennél jóval többen vannak, mert naponta tucatjával írnak le új fajokat főleg a trópusokon.

Az Európába betelepített harlekinkaticabogár (Fotó: www.napkorong.hu)

Az elmúlt egy-két évben a média kedvence a katicabogár lett. Több cikk jelent meg arról, hogy egy új katicabogárfaj, a harlekinkatica jelent meg hazánkban, amely veszélybe sodorhatja a nálunk élő katicafajokat, a többi között a mi kedves hétpettyes katicánkat is.

A harlekinkaticát elsőként Észak-Amerikába telepítették be 1916-ban biológiai védekezésül a pekánfán élő levéltetvek ellen. A XX. században még többször is szabadon eresztették az USA 14 államában, ám akkor még nem honosodott meg a vadonban. Az első önfenntartó populációt 1988-ban jegyezték fel. Mára az Egyesült Államok leggyakoribb katicafajává vált, s a szintén betelepített hétpettyes katicabogárral a katicák 70 százalékát teszik ki.

Sikeresen megtelepedett a mi kontinensünkön is, Első példányaira 2008-ban bukkantak hazánkban, feltehetően Ausztriából érkeztek ide.

– Az ázsiai harlekinkaticát biológiai védekezés céljából hozták be Nyugat-Európába, de sikeresen megtelepedett a természetben, rohamosan terjed az egész kontinensen – magyarázza dr. Vig Károly. – Fő tápláléka a levél- és pajzstetvek. Lárvája és a kifejlett rovar is jelentős mennyiségű tetűt fogyaszt naponta. Agresszív faj. Ha nincs elég levéltetű, akkor gyakran a többi katicafaj tojásait és lárváit is elfogyasztja. Egy időben vészharangot kongattak miatta, de ma még nem tudjuk, milyen folyamatot indít el jelenléte. Potenciális veszélyforrás, nagyon jól érzi itt magát.

Csodálatos világ a rovaroké. Vannak köztük az ember szempontjából kártevők, mások viszont nagyon hasznosak. Abban mindannyian egyetérthetünk: nagyszerű a sokféleségük, maradjon még sokáig így.