Negyvenéves lett a filmszínház

Az alkotmány ünnepén, mert akkor így hívták augusztus 20-át, a Savaria mozi átadása országos eseménnyé vált. Nem csoda, hiszen a forint értékét tekintve hatalmas, 25 milliós beruházásról volt szó, ezt a pénzt most minimum százszorosan kell felszorozni. A korabeli Vas Népében egykori kollégánk, Szakály Éva tudósított a nagy eseményről, élén a pártvezetés protokolljával. A cikkből az is kiderült, hogy a mozi 600 személyes, légkondicionált (ez akkora szó volt, hogy az ország más részéből kifejezetten emiatt utaztak az avatásra, kipróbálandó) és képes volt az úgynevezett cinemascope, 70 milliméteres kópiák vetítésére is. Az átadást műszaki átvétel előzte meg. A kivitelező a VASÉP volt, a megrendelő a Vas Megyei Moziüzemi Vállalat, ellenőr a KÖJÁL, a Tűzrendészeti Hatóság (hol vannak már...). Ünnepelt persze a mozi személyzete is, több mint 30 ember (!). Az első igazgató dr. Makra Sándor volt, majd a legendás páros, Kálovits Attila és Németh Sándor követte. Ez utóbbiak irányítása alatt bontakozott ki a vasi mozizás, s vele a helyi filmművészet.

Pár nappal az ünnepélyes átadás után a Savaria Filmszínház. Akkor még elhúzták a függönyt. Fotó: Horváth Csaba

De ugorjunk vissza az időben. Az első film, amely a vadonatúj, formabontó stílusban épített Savariában lepergett (tervezője, Mátis Lajos Ybl- díjat kapott érte) a Lányok az égen című szovjet tanmese volt. A hivatalos nagyfilm pedig, amit már a megnyitó közönsége láthatott, vagyis a város és a megye akkori krémje, a Csajkovszkij című, panoráma alkotás. Az egyszerű szombathelyi járókelő azonban nem erre gyúrt, hanem ami utána jött: az amerikai Spartacusra. Jellemző módon a lapok nem nagyon említették a produkciót, mert nem volt ildomos leírni az USA szót. Kiváltképp, hogy nem sokkal előtte, még a régi Savariában, egy amerikai film, pontosabban annak betiltása – Halálfejesek – okozott kisebb botrányt. A Kirk Douglas „szántotta" Spartacusról volt szó. E sorok írója zsenge főiskolásként a Kőszegi, akkori nevén Beloiannisz utcában, a Fő térig (Szabadság tér) érő sorban állt. Így is szerencsés volt, mert egy hétre előre még kapott a méregdrága, 6 forintos jegyből... Aztán nagyon ráhajtott a mi mozink, amely tényleg nyugatias hangulatot teremtett. Nem sokkal később már Polanski híres Machbet-jét vetítették, de persze előtte lenyomtak néhány szovjet kötelezőt, lásd Kocsubej, Az első tanító, Dal elvtárs...

Mayer Rudolf, a mozi jelenlegi vezetője már egészen más feltételek és technikák között mozog, mint tették elődei. – Megkaptuk a 3D vetítés lehetőségét, ez ma a legkorszerűbb. Számítógép nélkül már nem létezhetne a műfaj – mondja. Igaz is, hol van már a celluloid, a postán feladott fémdoboz a filmekkel: hol van már a filmszakadás, a leolvadás, fütty a gépháznak... Ez is az elmúlt négy évtized történelméhez íródik immár. A Savaria, köszönet sokaknak, mozisoknak, helyi és országos politikusoknak, de leginkább a lelkes nézőknek, nem tűnt el a süllyesztőben úgy, mint a győri, a szegedi vagy a veszprémi társa. Nem, sőt: megújult, egyfajta kulturális központtá lett. A megnyitón még azon keseregtek az építők, hogy kár volt lefújni a bővebb, 800 fős terem építését, most jól elvagyunk a feleakkorában (sem). De, Fellinivel szólva, a mozi megy tovább, mert olyan mint az élet: örökké megújuló.

Szerintem

A mozizásnak nagy hagyományai voltak Szombathelyen. Nem sokkal a mozgókép megszületése után már mozit nyitottak a városban, az emberek megkedvelték. Ahogy Mayer Rudolf, mostani vezető fogalmazott, valami megmagyarázhatatlan, bensőséges kötelék fűzi az embereket a mozgóképhez és házához, a mozihoz. A Savaria, amely 40 éve a legkorszerűbb mozi volt, most, kissé paradox módon, ismét azzá lett a felújítás után az országban. A legtöbb társa ugyanis bezárt.