Terror papok ellen

Szombaton Erdő Péter bíboros avatta boldoggá. A Körmenden született Soós Viktor Attilát, a Mindszenty Társaság titkárát, a Brenner János boldoggá avatási eljárás történész szakértőjét a korról, egyházmegyénk meghurcolt papjairól kérdeztük.

Soós Viktor Attila történész egy előadáson

- Ön a Szombathelyi Egyházmegye vörös diktatúrás korszakának legkiválóbb ismerője. Levéltári kutatásaiból a bebörtönzött papok, szerzetesek közül jó néhány vizsgálati dossziéját ismeri. Melyik pap sorsát tartja a legdöbbenetesebbnek?

- Mindenki előtt Brenner Jánosét, hiszen őt meggyilkolták, mégpedig úgy, hogy a helyi és a megyei pártszerveknek is köze volt ahhoz. Ez azért is döbbenetes, mert 1956 után történt, már a Kádár korszakban, tehát a diktatúra megszilárdítása idején. De azoknak az atyáknak a sorsát is nagyon döbbenetesnek tartom, akiket elhurcoltak a Gulágra. Harangozó Ferencre gondolok elsősorban. Borzasztó, mit kellett kiállniuk Szibériában. Vagy azoknak, akiket a Mindszenty József személyéhez kapcsolódóan vetettek börtönbe: Géfin Gyulát, Szendy Lászlót, Süle Ferencet, Sághy Eleket említeném.

- Egy visszaemlékezésben az áll: Vas megyében 1956 után egy gátlástalan, szadista és felelőtlen ÁVH-s csoport garázdálkodott. Ilyen csoport az országban másutt elképzelhetetlen volt. Szinte rettegésben tartották a megye főleg értelmiségi lakosságát és az egyházmegye papságát. Egyetért ezzel? Vajon mi volt az oka, hogy Vas megye ilyen kitüntetett helyzetbe került?

- Valóban igaz: kemény, brutális osztag tevékenykedett itt, de máshol is hasonlóak voltak. A kitüntetett helyzetnek a nyugati határ közelsége, a disszidálások lehettek az oka, de az is, hogy kiemelt személyek kapcsolódtak a megyéhez. Mindszenty József káplánjai, papjai a kezdetektől célkeresztben voltak. Kutatásaim során kiderült, hogy az ávósok közül Klamerusz Béla, Illés László, Tihanyi János, Simon Tihamér már a 40-es években aprólékosan adatokat gyűjtöttek róluk, s ezeket eltették későbbi felhasználásra. Az állambiztonság embereinek mindig eredményeket kellett produkálniuk, ezzel bizonyították létük fontosságát. Az egyházi személyek pedig könnyű prédáik voltak. Hosszú évtizedeket töltöttek ügyek kreálásával, valóságos mesterei voltak annak, milyen körmönfont módon fonjanak hálót egy-egy megfélemlítésre, beszervezésre kiszemelt pap, szerzetes köré.

- Az egyházmegyét 1944-1972 között irányító Kovács Sándor szombathelyi megyés püspökről a Hét című népszerű tévéműsorból később jól ismert Ipper Pál ávós főhadnagy kezdett el adatokat gyűjtetni. Az ön Vasi Szemlében írt tanulmányában összeszámoltam: rendszeres vagy alkalmi megbízásokkal 29(!) ügynök jelentett róla. Köztük közvetlen püspökvári munkatársai is. Ez más magyar püspökkel is így történt?

- Nem volt egyedi a helyzete. 1949-50-ben Ipper volt az egyházi elhárítás vezetője, minden főpapról operatív dossziét nyittatott. Az iratok tanulmányozásából kiderül: a főpapok között abban különbség volt, hogy lojális, a hatalomhoz jobban simulók voltak-e, mint például Czapik Gyula érsek, vagy kevésbé voltak lojálisak. De nem maradt minden dosszié fenn, viszont utalásokból kiderül, mindenkiről volt dosszié. Kovács Sándoré megvan. Ebből világosan kitűnik, hogy már 1945-46-ban, amikor ugye még nem voltak a kommunisták hatalmon, már akkor adatokat gyűjtöttek a szombathelyi megyés főpásztorról, aki egyébként egy végtelenül szelíd, kedves, humánus ember volt. Nem volt lojális a későbbi vörös diktatúrához, ép erkölcsű ember nem is lehetett az, emiatt állandó vegzatúrának volt kitéve.

- Tudjuk, hogy az 1951-ben a kommunista párt határozata alapján felállított Állami Egyházügyi Hivatal (ÁÉH) volt hivatott az egyházpolitika intézményi végrehajtására 1989-ig. Milyen szinten irányította az egyház életét a hivatal? Hová lettek a hivatalok utolsó vezetői?

- A párt döntésének értelmében a magasabb egyházi tisztségekre való kinevezéshez, felmentéshez, nyugdíjazáshoz, előléptetéshez az ÁEH előzetes hozzájárulása volt szükséges. Az ÁEH minden püspökségre és minden megyébe állami egyházügyi megbízottakat küldött, akik felügyelték az egyházak működését. Az egyházpolitika elvi kérdéseiről továbbra is a pártközpont döntött. Ennek kivitelezése lett az ÁEH feladata. A deklarált szabad vallásgyakorlással szemben burkolt egyházüldözés és ellenőrzés zajlott, párhuzamosan működött a hivatalos ellenőrzés, olykor összefonódva és együttműködve az állambiztonsági szolgálatok tevékenységével. Jól bizonyítja ezt az 1967-ben az ÁEH keretén belül felállított Világosság fedőnevű titkos rezidentúra, azaz hírszerző csoport. A hivatal 50 fővel működött Budapesten egészen 1989-ig. A megyékben, minden püspöki székhelyen a megyei tanácsok kulturális osztályán dolgoztak kezdetben püspöki biztosok, majd megyei egyházi megbízottak. Nekik eleinte hetente, két hetente, majd havonta, később negyedévente kellett jelentéseket küldeniük a budapesti központba. Szinte mindenről. Nélkülük nem kaphatott nyilvánosságot, tehát nem olvashatták fel a templomokban a püspöki körlevelet, felbontották a püspököknek érkezett, vagy az általuk írt leveleket, lehallgató készülékekkel volt tele a püspöki palota, s a püspök közvetlen környezetében dolgozó munkatársakat is megpróbálták beszervezni besúgónak nem mindenkit sikerült.

Kovács Sándor püspök portréja. Fotó: Archív

- Róluk vagy tudott a püspök, mert a munkatársak beavatták, vagy nem. Mi lett az egyházi hivatal embereivel?

Miklós Imre 1989. januárjában nyugdíjba ment. Utóda, Sarkadi Nagy Barna később a gazdasági életben tevékenykedett. A Vas megyeiek közül az 50-es évek első feléből Kaposi György 1956 után Szentgotthárdon rendőrkapitány lett. A megyei megbízottak, Gyergyák Ferenc, Nacsa Sándor, Varga Ferenc, Kövesi Jenő, Prazsák Mihály későbbi sorsa nem minden esetben ismert, de általában elmondható: a rendőrség szívesen átvette az ebben a pozícióban dolgozott embereket.

- Végül egy személyes kérdés: mivel foglalkozik mostanában? Kutatásai kötődnek-e megyénkhez?

- A doktori disszertációmon dolgozom, témája az Állami Egyházügyi Hivatal. Brenner Jánosról írok minden részletre kiterjedő nagy monográfiát. Ha 2017-ben a Szentatya Szombathelyre látogat, akkor bízom benne ha addig nem akkor megtörténhet János atya boldoggá avatása. De tervezem a Szombathelyi Egyházmegye 1945-90 közötti történetének megírását is. Hatalmas anyag gyűlt már össze, nagyon izgalmas személyek, ügyek vannak közte. Erről az egyházmegyéről sok irat maradt fenn, nagyon jól kutatható, ezért sem szakadok el szülőföldemtől.

A püspök

Némethy Mária jegyzete

2010 tavaszán Schweitzer József nyugalmazott főrabbi által történelminek nevezett konferencia zajlott Szombathelyen, a püspöki palotában. Történelmi volt, mert a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség együtt szervezte a holokausztról és a vészkorszak idején embereket mentő, segítő egykori szombathelyi megyés püspökről, Kovács Sándorról. Akkor, ott vált közismertté: Szily János és Mikes János mellett egyházmegyénknek Kovács Sándor is kimagasló püspöke.Mindez annak volt köszönhető, hogy egy idős zsidó ember, az akkor 98 esztendős Spiegler Elemér az egyházközségben megemlítette: Kovács Sándor segítette annakidején a zsidókat. Lapunknak a konferencia után azt nyilatkozta: amikor 1945-ben hazaérkezett a munkatáborból Szombathelyre, járta a várost, kereste a barátait, az ismerősöket, a Fő téren dr. Horovitz József szombathelyi rabbival találkozott, aki meghitten beszélgetve sétált Kovács Sándorral. „Többen is tudtuk akkor, hogy Kovács Sándor püspök ruházta fel a rabbit és hogy segítette a zsidókat" – emlékezett az idős ember. Dr. Sill Aba Ferenc ferences szerzetes Kovács Sándort kedves, jámbor, mosolygós embernek írta le. 20 éven át élt a püspök mellett, tudott zsidómentő tevékenységéről.Ezt a kedves, humánus embert sem kímélte az 1945 után kiépült vörös diktatúra. Soós Viktor Attila 2008-ban, a Vasi Szemlében megjelent tanulmányából tudjuk, hogy az ávósók „a püspöki palotában dolgozott „Zoli" ügynök hathatós segítségével éjszaka bejutottak a püspökvárba, és a megfelelő /lehallgató/ eszközt elhelyezték...Az ügynökök és az operatív technika segítségével teljesen feltérképezték és dokumentálták Kovács Sándor tevékenységét, cselekedeteit, beszédeit, kapcsolatait, utazásait."Nem csoda, hogy súlyos beteg lett. Zsidómentő érdemeiről pedig egy szó sem esett 2010-ig.