Nagy pár a jégsportból

Nagy Marianna és Nagy László a téli olimpiák legsikeresebb magyar versenyzői voltak. Két olimpián szereztek bronzérmet (1952, 1956), három világbajnoksági bronzérmük volt (1950, 1953, 1955), Európa bajnokságokon két arany (1950, 1955) négy ezüst és egy bronz érmet nyertek. Nagyon kreatív jégtáncosok voltak: találmányaik a fúró, a piramis, a csóva, a kéz a kézben emelés - ma is kötelező elemei a műkorcsolyázásnak.

Avatóbeszédében dr. Puskás Tivadar elmondta: a város rendkívül büszke a Nagy testvérpárra, akik a magyar jégsport legeredményesebb versenyzői. Szombathelyen születtek, a Haladás pálya vízzel felöntött, befagyott felületén tanultak meg korcsolyázni.

Az emléktáblaavatóra eljöttek a Nagy család tagjai is. A neves műkorcsolyázó, dr. Nagy László feleségétől megtudtuk: ő a leendő férjét akkor ismerte meg, mikor már nem Szombathelyen éltek, hanem Budapesten. Édesapja orvos volt, Laci nála vizsgázott, így kezdődött az ismeretség...

A Smidt Múzeumban vasárnap emlékkiállítás is nyílt a Nagy testvérpár tiszteletére korabeli fotókból, újságcikkekből, relikviákból. Emlékező beszédet mondott dr. Vértes László, az emléknap kezdeményezője. Amint felelevenítette: Marianna és László szülői instrukciók alapján kezdetben csak motoros bukósisakban korcsolyázhattak, annyira féltették őket.

A háború után már a budapesti Műjégpályán készültek a korszak legrangosabb versenyeire. 1948-tól tíz éven át képviselték Magyarországot nemzetközi megmérettetéseken.

Később edzői képesítést szereztek, edzőként dolgoztak az ifjúsággal. Marianna élete második felében visszatért Szombathelyre, edzője volt - mások közt Keppel Csillának, a Smidt Múzeum jelenlegi igazgatójának is, akit a Nagy testvérekről készült film végén is láthatunk korcsolyázni.