Hírek

2014.05.16. 09:15

Egy új könyv az el nem sírt könnyekről

Átfogó jellegű I. világháborús kötet született: dr. Bedécs Gyula A Kárpátok hágóin át vezeti olvasóit Galíciába. A gazdagon illusztrált mű igényes olvasókönyv, útikönyv és a hősök előtti tisztelgés.

Kozma Gábor

Mindig öröm és olvasói ünnep, ha új, nyomtatott könyvet vehetünk kézbe. Főleg, ha az minden szempontból fajsúlyos. Ha tényanyaga forrásértékű, képei megragadók, szövege élvezetes. Dr. Bedécs Gyula új műve, A Kárpátok hágóin át Galíciába minden fenti kritériumnak megfelel. De miképp is kezdődött nagy kalandja e korral? – kérdeztük.

– Negyedszázada alakult meg Győrött az Isonzó Baráti Kör azzal a céllal, hogy utak szervezésével felhívja a figyelmet a Nagy Háború Isonzó völgyi emlékeire – kezdte a tanár úrmondandóját. – Eközben vált nyilvánvalóvá, hogy milyen kevés útmutató áll a rendelkezésünkre egy-egy program megvalósításához és ezzel párhuzamosan az is, hogy milyen erős az érdeklődés. Ezt a feszültséget fel kellett oldani, s ezért született meg két évvel ezelőtt a HM Társadalmi Kapcsolatok és Kegyeleti Főosztály égisze alatt az Emlékezés és Emlékeztetés kiadványprogram. E sorozatban egy központi kötetet gondoltunk, amely elvezeti az érdeklődőket az egykori csataterek emlékeihez. Örömmel vállaltam a munkát, hiszen a sok éves bejárás, csoportkísérés során roppant nagy anyag gyűlt össze, úgy gondoltam, hogy ez jó alap lesz. S ismét csak a munka során vált nyilvánvalóvá, hogy egy ilyen a emlékeket ismertető kötet szükséges, de nem elégséges. Mert nem elég csak az emlékről, a temetőkről, a doberdói kavernákról szólni, azt is fel kell tárni, hogy mi kapcsolódott hozzá, mennyi, szenvedés, könny hullt és mennyi vér folyt. Az emlékeket ismertető könyv az előzetes elképzelésünktől eltér. Egy kötetben gondolkodtunk, de az említett főosztály és a Zrínyi Kiadó egyezsége szerint három kötetben jelenik meg. Jövőre az olasz front emlékei járjuk végig.

A kép jobb oldalán Szász Sándor sírja, amelyen most már mindig található koszorú. Fotó:Bedécs Gyula

Hogyan és miért kerülnek a véres harcokról és emlékeiről szóló kötetbe lírai alkotások? – érdeklődtünk.

– Az Isonzó – Doberdó, a galíciai utak emlékezéseit versek tették emelkedetté, érzelmileg gazdaggá. Az volt a feladatunk, hogy minden meglátogatott helyhez odaillő verset kellett találni. A háború időszakában nagy költőinknek meghatározó versei születtek. Voltak olyanok is, akiknek a költészete a lövészárkokban, a fegyverek zajában teljesedett ki. Az évek során sokasodtak a háborúhoz, az emlékhelyekhez, a temetőkhöz, a kihűlt csatatérhez, a kavernákhoz köthető idézetek, verssorok, amelyek a végén gyűjteménnyé, antológiává álltak össze. De ezerszer is feltesszük a kérdést: miért kell az első világháborúról beszélni? Miért fontosak a mai generációknak ezek a könyvek? Nos, én huszonöt évvel ezelőtt voltam az Isonzó völgyben. Akkor még nem mehettünk hivatalosan Nova Goricából Goriziába. De a gyerekeket nem lehetett visszatartani, átmentek. Valahol belül, lélekben fontos ez.

Az anyaggyűjtés során Bedécs Gyula sok érdekességgel találkozott. Az egyiket megosztotta velünk. – Egy Gorlicéhez közeli kis falu katonatemetőjében mind a 27 fejfán volt virág, kivéve egy kozákot és Szász Sándor hármas huszárét. Mezei virágból csokrétát kötöttünk, a temetői mementót megírtuk egy napilapnak. Pár hónap múlva egy vasvári pár, aki olvasta az árválkodó keresztről írottakat, megkeresett, azzal a hírrel, hogy ezentúl minden halottak napján gyullad majd ott mécses. Így is lett, a kis fejfán sok koszorút látunk mostanság. Biztos vagyok benne, hogy sokan megállnak az egyetlen magyar sírjánál a smerekowieci temetőben – hallottuk. És a jövő tervei?

– Köszönet a Zrínyi igazgatójának és szerkesztőjének, akik elfogadták, hogy ilyen sok műfajú legyen ez a könyv. Hogy azokat is elvezesse az emlékekhez, akik nem tudnak útra kelni. Ilyenn lesz az olasz frontra kalauzoló, jövőre megjelenő második kötet is. A nyáron már Kotor, Pula és Erdély emlékeit kell bejárnom.

Ezek is érdekelhetik