Haza, színház, Haladás: Jordán Tamás meccsre készül

„Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre”, írja József Attila, mintegy utólagos magyarázatképpen a vallomásához. Ez a bevezető sosem évül el. „Amikor 1987-ben a Radnóti Színházban bemutattuk a Szabad-ötleteket, a szöveg nyomtatásban még nem, csak szamizdatban volt hozzáférhető. Önmagában színre vinni nem is engedélyezték, József Attila-versekkel kellett megtűzdelni. Azóta is így mondom: így teljes, így egész”, mondja Jordán Tamás a Krúdy Klub hullámverésében. Egyébként a bemutató évében az előadás megkapta a színikritikusok díját. Pontosabban különdíját, mert egyetlen kategóriába se lehet beleszorítani. Erről most nincs szó, különben is: Jordán Tamás minden létező elismerést megkapott  talán mindet föl se tudná kapásból sorolni. József Attila életműve viszont a kissujjában van. Ugye, ha álmából ébresztenék föl, akkor is hibátlanul el tudná mondani?

Jordán Tamás óvatos igennel válaszol, de rögtön hozzáteszi, hogy minden alkalommal átolvassa legalább egyszer a kemény szöveget, amelynek legfőbb szerkesztőelve az indázó, burjánzó asszociáció, és amelyben a legdurvább trágárság is költészetté, segélykiáltássá lényegül. Most utazás közben olvasta el, a vonaton, Budapest és Szombathely között. De a klubban is ott van előtte a laptop. Különben mondta már a Szabad-ötleteket mindenhol, színházban, művelődési házban , kisvárosban, nagyvárosban (Szombathelyen először a 90-es évek elején, a tanárképző főiskola – a mai egyetem – dísztermében, ahol visszafojtották a lélegzetüket még a nyikorgó székek is). De a legkülönlegesebb helyszín, ahol József Attila önanalitikus vallomása elhangzott, kétségkívül Intaháza volt egy évvel ezelőtt:

„Nemcsak azért, mert pszichiátriai intézetben, betegek és pszichiáterek előtt elmondani ezt a szöveget egészen egyedülálló élmény, hanem azért is, mert Intaházán végül szabadtéri előadás lett a Szabad-ötletekből. Zümmögve, mint a rét...”

És bár manapság minden változik, azért van példa állandóságra is: Bálint András – Jordán Tamás általános iskolai osztálytársa, máig egyik legjobb barátja – 1985 óta áll a Radnóti Színház élén. Neki köszönhető az is, hogy az egyszemélyes József Attila-est anno létrejött. Ezekben a hetekben ráadásul újra együtt próbálnak: Bálint András és Jordán is játszik abban a Platonov-előadásban, amelyet Alföldi Róbert rendez a Radnótiban; május 25-én lesz a bemutató, László Zsolttal a címszerepben.

„Nagy öröm részt venni benne”, mondja Jordán Tamás. „Robinak fontos volt, hogy három generáció jelenjen meg a színpadon, úgyhogy azokat a szerepet is meghagyta, amelyeket más rendezők mindig kihúznak ebből az átlagosnál hosszabb Csehov-darabból. Például az öreg Trileckijt, akit most én játszom. Így aztán együtt lehetek a régi barátokkal, Bálint Andrissal, Márton Andrissal. Már csak a bridzs hiányzik. Alföldi rendkívül inspiratív, formátumos rendező. Nagyon pontosan, világosan, finoman elemez. Jó vele dolgozni. Megtapasztaltam a Freud-előadásban – amit a szombathelyi közönség is láthatott –, és most a Radnótiban ismét ezt látom, tapasztalom. Igen, ezért hívtam meg őt rendezni jövőre hozzánk, a Weöres Sándor Színházba is. Kíváncsian várom, hogyan nyúl Shakesperare-hez. A Makrancos Kata fantasztikus vígjáték.”

Ezen a ponton Bajomi Nagy György azzal lép oda Jordán Tamáshoz, hogy a vasárnapi Haladás-Fradi mérkőzésre föltétlenül ki kell menni a Rohonci útra. Jordán Tamás egyetért, úgyhogy Bajomi Gyuri megnyugodva megy öltözni. Ő játssza mindjárt a jog(el)hallgató, listakereső zugfirkászt a „Kárpátok Üvöltésétől” a fergetegesen bombasztikus Zűrzavaros éjszakában. Mi kell még egy májusi estén? (Ha csak nem egy kényelmes üvegcipő, öregedő királyfival.)