Mosolyog, jól lát, hall a 100 éves bácsi

Szalai János bácsi ott ül a mindenféle jóval megterített asztalnál, körülötte szerettei - fia, egy lány és két fiú unoka, meg két dédunoka előtte egy régi fényképével díszített nagy torta. A kampósbotjára támaszkodva élénk tekintettel mesél az életéről. Egykor volt dús hajáról, 1940-ben kötött házasságáról - 16 éve özvegy -, a fia születéséről. Katona volt ugyan, de őt ez nem érdekelte, nekivágott a 100 kilométeres útnak, mert látni akarta a fiát. Aztán mesél a háború előtti, meg az az utáni életéről. Élénken, néha huncut szemmel, és mindig mosolygósan.

Csak papíron látszik 100 évesnek. Jól lát. jól hall, maga fürdik, bár naponta marék gyógyszert beszed. Rákérdezek, valójában hány évesnek érzi magát?

- Huszonötnek! - vágja rá, s a fia, az unokái együtt az őt köszönteni jött polgármesterasszonnyal és alpolgármesterrel nagyot nevetnek.

Az ilyenkor elhangzó kötelező kérdésre, mi a hosszú élet titka, először azt válaszolja: a munka és a szorgalom. Aztán hozzáfűzi, hogy azért a napi féldecit sem szabad elhagyni, kocsmában fogyasztva, mert ott társaság van, híreket is hallani. Nem volt könnyű az élete János bácsinak, ezt többször kihangsúlyozza. Dolgozott bauxitbányában is, végül útépítő volt, a Közúttól ment nyugdíjba.

Közszeretetnek örvend, a falu külön is megünnepli őt. Mert tényleg egy csoda.