Születésnapi parti a régésznek - Tóth Endre István 70 éves lett

Tóth Endre szombathelyi születésű, Budapesten él, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjeként ment nyugdíjba. Nem igazi nyugdíjas, mindig új és új terveket forgat a fejében.

Csapláros Andrea, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatója, dr. Puskás Tivadar polgármester, Kiss Gábor régész a Romkert fogadóhelyiségében, amit az ünnepelt Tóth Endre (jobbról) tiszteletére festettek ki római képekkel, víziókkal a kollégái szabadidejükben, sok-sok munkaórát áldozva annak, hogy Bandi örüljön. Egy latin nyelvű tábla is köszönti őt itt. A nagyközönség is látni fogja, mert ez a helyiség nem más, mint a jegypénztár (Fotó: Németh József)

A szombathelyi születésnapi partiján először is a Romkert fogadóhelyiségébe vezették, amelyet a kedvéért festettek ki római képekkel, és egy őt megtisztelő latin feliratú emlékeztetővel. Lökkös József, Kiss Gábor, Mladoniczky Réka, Tárczy Tamás és ifj. Kapiller Ferenc sok munkaórát áldoztak a szabadidejükből, hogy létrehozzák a Romkertet, az egykori Császárpalotát, Marcus Aurelius szobrát ábrázoló képeket, olyan részletgazdagsággal, hogy még a macskát is látjuk a kép szélén, amint elkap egy madarat. A nagyközönség is látni fogja e művet, mert a helyiség funkciója az ünnepen kívüli átlagos napokon jegypénztár. Itt köszöntötte Tóth Endrét Csapláros Andrea, a Savaria Megyei Hatókörű Múzeum igazgatója és dr. Puskás Tivadar polgármester is. A latin feliratot Sosztarits Ottó régész fordította le a születésnapra összegyűlt barátoknak, ismerősöknek: „A legérdemesebb szolgájának, Istvánnak és Endrének a 70. évben”. Ez egyfelől Tóth Endre teljes nevére utal: Tóth Endre István, akiről sokáig nem tudták, hogy István a második keresztneve, másfelől egy már elhunyt régész kollégára utal, akit pedig Tóth István Endrének hívtak, és sokáig nem tudták Pistáról, hogy Bandi is.

Tóth Endre az ajándékait bontogatja.

Az Egyházmegyei Könyvtárban újabb meglepetés érte: egy százéves, titkos fiókokkal, felkurblizható fedlappal ellátott íróasztalt kapott, ami egykor az egyházashetyei plébánosé volt, hitoktatásra használhatta.

– Bandi Géfin Gyula unokaöccse, az egész gyerekkorát a Romkertben és az egyházmegyei könyvtárban töltötte, úgy ismeri, mint a tenyerét. Ha én keresek valamit, nem a katalógust nézem, hanem felhívom Bandit, és ő megmondja, hol van a könyv: „a terem északi falán keresd, arany kötésben” – meséli Simon Katalin, az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatója.

Endre az egyik születésnapi tortával, amin a 70-es gyertya égett.

– 2010-11-ben, amikor nyugdíjba ment, azt ígértem neki, hogy szerzek a könyvtárba egy íróasztalt, ami csak az övé, hogy jöjjön gyakrabban. Balassi István atya, gércei plébános az egyházashetyei fíliától hozta be ezt a rejtett fiókos asztalt, amiből egy tekerővel tábla emelkedik ki. A fiókokba dugtuk el az ajándékokat. Még egy réz névtáblát is tettünk rá. Hagyományt szeretnénk abból teremteni, hogy amelyik kutatónk, segítőnk betölti a 70. életévét, tiszteletből kaphat egy névtáblát ezen az íróasztalon, így is megőrizzük a nevüket az utókornak. Vas megyében ez kuriózum, nincs még egy ilyen, a tudósok mementója lesz még életükben. A nyugati egyetemeken csinálnak hasonlót, de ott csak a haláluk után kapnak táblát a professzorok. Mi azt szeretnénk, ha még életükben tudnának örülni a megbecsülésnek, az elismerésnek. És azt is szeretnénk, hogy minél több időt töltsön Tóth Endre Szombathelyen, hogy átadja nekünk azt a tudást, amit megkapott Géfin Gyulától, Szombathely és a szombathelyi egyházmegye történetének tudós kutatójától. Más asztalát nem akartam neki adni, gondoltam legyen egy sajátja, rajta azokkal a könyvekkel, tárgyakkal, amelyek azt a helyzetet idézik, mintha épp csak felállt volna innen, és mindjárt vissza fog ülni. Kapott tőlem egy iránytűt is, hogy jól tudjon betájolni engem keresés közben Budapestről.

– Még a Nemzeti Múzeumban sincs ilyen íróasztal – mondta meghatottan Tóth Endre a születésnapi rendezvényen, ahol sok gondolat és érzelem kavarodott fel benne váratlanul. Például az, hogy „kínos volt, amikor megírtam a romkerti kutatásokról, amit gondoltam, és meg kellett mondanom Géfin Gyulának, hogy ez nem Quirinus bazilika...” Eszébe jutott: „vannak 92-95 éves rokonaim, bízom benne, hogy még aktív évtizedek állnak előttem.” A jövőről annyit mondott: „Ha ásni kellene, a savariai utcahálózat felderítése fontos lenne.”

A fantasztikus 100 éves, felkurblizható fedelű íróasztal, amelyet az egyházashetyei plébániáról hoztak be és az Egyházmegyei Könyvtárban helyezték letétbe, Endre ennél dolgozhat (Fotó: Németh József)

A 70 éves régész sok ajándékot kapott szombathelyi munkatársaitól, értékes könyveket, három hatalmas tortát, és végül egy üveg csicskenye lekvárt palacsintához, mert azt nagyon szereti.