Hírek

2014.09.18. 13:59

Keve kalandjai Keleten

Hét időzónát lépett át, több mint hatezer kilométerre volt az otthonától, és felejthetetlen élményekkel tért haza a világ legmélyebb - mintegy 1600 méter mély - és egyik legöregebb - körülbelül 25-30 millió éves - édesvízi tava mellől a húszéves Bognár Keve. Vas megyéből egyedüliként volt a Scouting Train utasa, amelyen több száz, különböző nációbeli cserkész utazott Berlintől a Bajkálig.

Simon Erzsébet

- Ha nem lennék cserkész, sosem jutottam volna el a Bajkál-tóhoz! - lelkendezik még hetekkel a nagy kaland után is a Náraiban élő, a 387-es számú Szily János Cserkészcsapat tagja, Bognár Keve. Többször is részt vett már nemzetközi cserkész jamboree-kon, és azt mondja, biztos abban, hogy - fiatal kora ellenére - élete egyik legszebb utazásán van túl, bármi is jön még ezután. A kalandjai tulajdonképpen Moszkvában kezdődtek,  ahol több száz, 15 nemzetből való cserkész találkozott egymással. Ő ott szállt fel arra a vonatra, amely a Német Cserkész Szövetség kezdeményezésére Berlinből indult útjára, és a Bajkál tónál, Irkutszkban volt a végállomása.

- Négy napot töltöttünk el az orosz fővárosban, közösen fedeztük fel a metropolist. Az élményeinkről, a korábbi és a frissen megszerzett ismereteinkről nemzetközi csapatokat alakítva vetélkedőn adtunk számot.  Moszkva nagyon szép, csodálatos város, az emberek kedvesek,  a templomok gyönyörűek. Nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy például a fagyival sem: egy gombóc ugyanis átszámolva 700 forintba került a Vörös téren...

Angara folyó partján

Keve kissé meglepődött, amikor fölszállt a legendás transzszibériai expresszre: a vonaton meglehetősen szűkös volt a hely, meleg is volt, mindezen azonban a társaival együtt - Magyarországról 14 fiatal volt részese az utazásnak - könnyen túltette magát: gitároztak, énekeltek, kártyáztak, egyszóval igyekeztek jól érezni magukat.

- Oroszország nagyobb városaiban - Perm, Omszk, Novoszibirszk, Irkutszk - is eltöltöttünk néhány napot, ahol a helyi cserkészekkel, az ottani cserkészélettel ismerkedtünk. Mindenütt dalokkal és frissen sült pékáruval fogadtak minket. Énekeket, játékokat tanítottunk egymásnak, koncerteket adtunk, és azt is elmondtuk, kik vagyunk, miért vagyunk itt, és mi a célunk.  Tudatosítottuk: a Scouting Train nemcsak egy hosszú utazást takar, hanem a cserkészek egyedülálló nemzetközi projektje annak emlékére, hogy negyed századdal ezelőtt omlott le a berlini fal. A vasfüggöny megszüntetése tette lehetővé Németország újraegyesítését. Egyúttal a világháború kitörésének századik évfordulójáról is megemlékezünk.  Mondhatjuk, hogy ez a kaland egy speciális híd Kelet és Nyugat között, afféle nemzetközi egyetértés útja, a béke és az összetartozás jelképe.

Novoszibirszkben mindenkinek magának kellett szállást találnia, Keve egy éjszakát egy amerikainál töltött, aki mexikói vacsorával és a barátaival várta.

- Nagyon jól éreztem magam, francia, orosz, amerikai embereket ismerhettem meg. A vacsorának is nagyon örültem, mivel a vonaton nem tudtunk főzni. Ott csak forró víz volt, így legföljebb zacskós levest készíthettünk szalámis vagy lekváros kenyérrel. Igaz, ennek is megvolt a sajátos fílingje.

Orosz és német cserkészekkel, háttérben a zenész cserkészek

Irkutszkba érve aztán megtapasztalták a fiatalok az igazi keleti hangulatot. Az emberek és a  kultúrájuk is nagyon különbözött az európaitól.

- Irkutszkban már mindenki izgatott volt, hiszen mindössze egy ugrásra, 120 kilométerre voltunk a Föld legmélyebb tavától. Mivel még csak most építik az utat, a busz 3-4 óra alatt tette meg a távolságot. A táborhelyünk egy kicsi faluban volt a Bajkál-tó partján, Bolshoye Goloustnoye-nak hívták. Mindenütt faházak, az ablakaik színesek, az utakon oldalkocsis motorkerékpárok, amit tízéves gyerekek is vezettek. Bolt kilométerenként volt. Megkóstoltam a szárított halat, de nem nyerte el a tetszésemet. Viszont a tea és a kávé pompás volt, az ízt még most is érzem a nyelvemen!

Keve a társaival öt napot töltött a Bajkál-tónál. Minden nap megmártózott a változó, 11-14 fokos vízben, legtöbbször szaunázás után merült alá. A tábori ellátásról azt mondja, nagyon-nagyon más volt az itthoni cserkésztáborokhoz képest. Minden nap csak rizst és kását tálaltak, hús egyszer került az asztalra. De mindezt feledtette a Bajkál flórája és faunája, a víz rendkívül gazdag és változatos élővilága, az érintetlen őserdőkkel övezett táj, az ott élő emberek békés, harmonikus élete. A nemzetközi cserkésztábor lakói hazatérve mindannyian azon  munkálkodnak, miképpen tudják elősegíteni, hogy a saját országukban élő emberek lelkében is a Bajkál mellett megtapasztalt béke, harmónia legyen, és végképp leomolhassanak a falak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!