Nagydíjat nyert a zongorista kisfiú

A kisfiúnak ez volt a második alkalom, hogy nemzetközi porondon is megmérette magát. Tavasszal Szlovéniában vett részt egy nemzetközi versenyen, ahol Arany fokozatot és Közönség-díjat kapott. A Budapesten megrendezett IV. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen a saját korcsoportjában a Nagydíj mellé még a legjobb Bartók mű előadásáért járó oklevelet is megkapta.

Ahogy Zsigmond meséli, átlagosan napi 1-2 órát gyakorol, nemzetközi verseny előtt napi 3-4 órát. De szívesen teszi, mindenféle zenei stílust és korszakot szeret, különösen a barokkot. A versenyen két Bartók-művet játszott és egy Chopint, közülük a kedvenc Bartók Balladája.

Fotó: Timár Gergely

- A darab zenei mélységeit szeretem, a mondandóját. Ez egy olyan történet, amit Bartók egy népballadára írt. Így kezdődik: „Angoli Borbála kis szoknyát varratott, elöl kurtábbodott, hátul hosszabbodott, szép karcsú dereka egyre vastagodott..."Egy olyan lány ez a Borbála, aki teherbe esik, az anyja megbünteti, megöli, és a szeretője is öngyilkos lesz. Ez a dráma van a zenébe beleírva.

Egy 12 éves kisfiú hogy tudhat átéléssel játszani egy ilyen komoly, sőt súlyos drámát? - kérdezzük zeneiskolai tanárnőjét, Both Ágnest.

- A zsűri épp ezt emelte ki, hogy a Ballada mélységeit meg tudta mutatni. Zsigmond nagyon színes egyéniség, a Chopin-mű kifejezetten virtuóz, gyors darab, amit ő szintén az életkorát meghazudtoló módon magasabb szinten játszik. A másik Bartók mű, amit a versenyre vitt, vicces és humoros, Zsigmondnak az is jól megy. Ezért kaphatta a Nagydíjat, mert ezt a három dolgot – a virtuozitást, a humort, a drámát – meg tudta mutatni.

A kisfiú, amikor nagy ritkán szabadideje van, „aprólékos munkákkal" szeret foglalkozni, ahogy mondja, pici modell bábokat rak össze, és kifesti őket színesre. Ha fantáziál, repülővezetésről álmodozik. Sokáig néptáncolt, de nagyon kifárasztotta, és több időre volt szükség zongorázni. Biciklivel jár iskolába, ez számára a sport, a Brenner János Általános Iskola és Gimnázium tanulója, 7. osztályos. A Bartók Béla Zeneiskolában ötödikes. Karácsony után megint versenyre készül, Budapesten lesz egy koncert, ahol két Couperin művel lép fel, virtuóz és érzelmes barokk muzsikával mutatkozhat be a fővárosi közönség előtt. Ez számára jutalomhangverseny, amit a IV. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen nyert.

Zsigmondnak öt testvére van: a 22 éves Fülöp, aki kisebb korában harsonázott, a 20 éves Vili, aki kürtös a zeneakadémián, a 19 éves Donát csellózik Győrben a Széchenyi Egyetemen, a 16 éves Bori korábban hegedült, a 10 éves Rita jelenleg is hegedű tanszakra jár.

- Édesanyám, Gerencsér Judit hegedül, a Savaria Szimfonikus Zenekarban zenekari tag, az édesapám történész, hobbiból fuvolázott. Anyukám mindannyiunkat beíratta kiskorunkba hegedűre, hogy legyen zenei tudásunk, és ha nem tetszett, mehettünk más hangszerre. Donát kivétel, mert ő egyből csellózott. Én már harmadik éve hegedültem, amikor Vili a Művészeti Szakközépiskolába járt kürt szakra, de volt kötelező zongora, és mindig Bach 18 kis prelúdium sorozatából gyakorolt darabokat. Állandóan ezt játszotta, nagyon jól, és nekem ez nagyon megtetszett, ettől kaptam kedvet zongorázni – meséli a kisfiú, aki természetesen zenész szeretne lenni, zongorista vagy karmester. Vagy mindkettő, Bernstein is ilyen volt, és ilyen Vásáry Tamás is, akivel Zsigmond szeptemberben találkozhatott, amint mondja, nagyon hasznos tanácsokat kapott tőle.

Milyen érzés egy ilyen tehetséges gyerekkel foglalkozni?

- Nagyon ösztönző – fogalmaz a tanára, Both Ágnes. - Egyre kreatívabb lesz az ember, mert érzi, hogy művészi dolgokat is lehet tanítani, olyan kidolgozottsággal, ami egy átlagos gyerektől kevésbé várható el.