Az újjászületés szimbóluma - A hímes tojás nélkülözhetetlen tartozéka a Húsvétnak

A hímes tojás a mai napig nélkülözhetetlen tartozéka a Húsvétnak. Van, aki egyszerűen csak megfesti a főtt tojást, ám sok helyen ma is kifújják, mielőtt díszítenék. Tamásné Geröly Mária gyermekkora óta a néphagyományok ápolásában és a kézműves mesterségek csábításában nevelkedett. Nagyon hamar a szívéhez nőtt a hímestojás-festés. A helyi motívumkincs mellett nagyon szereti rajzolni az erdélyi és baranyai motívumokat a tojásokra, melyeket összetett technikával, több színt alkalmazva batikol és marat. Emellett áttört tojásokat is készít. Nem mindig dolgozik egyedül, férjével közösen is készítenek tojásokat. Az óvodában, ahol dolgozik, sok gyerek szemügyre vehette már tojáskészítési technikáját. A nagyobbak ki is próbálhatták magukat ebben a műfajban.

Tamásné Geröly Mária népi iparművész Gyöngyösfaluban él. 1997-ben lett népi iparművész, azóta többször kapott országos kiállításokon elismerést, aranyminősítést.

Tamásné Geröly Mária népi iparművész írókával díszíti a húsvéti hímes tojásokat, a technikáját még édesanyjától tanulta. Fotó: Bajdó Bettina

Tamásné Geröly Mária ma is ugyanúgy rajong a tojásfestésért, mint gyerekkorában.

– Édesanyámtól tanultam a viasztechnikát, őt a nagynéni tanította meg az 1930-as, 1940-es években – mondja Mária. – Ma is rajzolom azokat mintákat, amit a nagynéni annak idején papírra vetett. Ez a papír a mai napig megvan, kincsként őrizzük a családban. Többféle technikát is alkalmazok. Az írott tojásokra például jellemző, hogy felosztjuk a felületet hosszanti, illetve keresztirányban kettő, négy vagy nyolc mezőre. Vagy minden mezőben lerajzoljuk ugyanazt a motívumrészt, vagy minden mezőben megismétlődik ugyanaz a motívum. Ezek az ábrák általában a természethez, az emberek munkájához kapcsolódnak, innen kapták az elnevezésüket is. Van például boronás, gereblyés, tulipános, tökmagos, töltött rózsás. Létezik életfás, ami a család összetartozását jelképezi, a szíves pedig szimbolizálja a szerelmet.

Tamásné Geröly Mária elárulja, hogy több kedvenc motívuma is van. Ő is tervez tojásmintákat, az alapmotívumot, a legősibb motívumrészt meghagyja, ezt variálja úgy, hogy a mai kornak és igényeknek is megfeleljen mind színben, mind mintázatban. Régen az édesanyjával egyszínű, piros tojásokat festettek, de azóta ő maga már többszínűeket is készít. Batikolja, maratja is. Azt vallja, minél összetettebb a technika, annál izgalmasabb számára. Jó pár évvel ezelőtt a férje is kedvet kapott a tojásfestéshez, azóta együtt áttört tojásokat is készítenek. Ezeknek a készítését a megrajzolásán kívül tulajdonképpen már teljesen átvette a férje. Az áttört tojásokat jobbára Attila készíti, Mária a viasztechnikáért felel.

– Az ünnep akkor igazán szép, ha saját magunk is készülünk rá – emeli ki a népi iparművész. – Én úgy készülök, hogy az asztalra hímes tojás kerülhessen, ne csak a mi családunkban, hanem az ismerőseim, barátaim otthonában is. Évek óta sok embernek ajándékoztunk már hímes tojásokat, büszkeség tölt el, ha belegondolok, hányan díszítették már velük az ünnepi asztalukat. Természetesen, ha Húsvéthétfőn jönnek a locsolók, ők is különleges, hímes tojást kapnak majd ajándékba. Egyébként én is kaptam ajándékba már hímes tojást. Itt a közvetlen környezetünkben is, habár sajnos ma már nagyon kevesen művelik ezt a nagyon szép kismesterséget. Viszont népművész kollégáimmal, ismerőseimmel egymást is megajándékozzuk, cserélgetünk, ha ilyenkor találkozunk. Vannak tojásaink más országokból is. Lengyelországból például karcolt, Szlovákiából szalmával díszített. Legutóbb Németországból hoztunk tojást, ez egy gombostűfejjel, színes viasszal ékesített darab.

Tamás Attila és felesége, Mária együtt készülnek a Húsvétra. Mária a tojásfestés szeretetével már „megfertőzte" a férjét is. Fotó: Bajdó Bettina

Mária érdekességként kiemeli, hogy van, ami nem változik a környezetében hosszú évtizedek óta: két falu, Gencsapáti és Gyöngyösfalu egymás mellett van, alig pár méternyi távolságra. Gencsapátiban senki nem írt viasszal tojást, ott mindenki karcolt. Gyöngyösfaluban pedig csak viasszal írtak, és nem karcoltak. Ez a mai napig megmaradt.

– Rengeteg türelem kell egy-egy tojás elkészítéséhez – teszi hozzá az iparművész. – Ha a tojások mellé leülök, bármilyen problémám van, azt elfelejtem és megnyugtat. Jó pár tojás kikerült a kezem alól, de ha éjfélkor olvasztom le a viaszt róluk, akkor is képes vagyok ma is még egy fél órát elgyönyörködni bennük. Még a férjemet is odacsalogatom, hogy jöjjön oda és nézze meg, milyen szépek. Ma is ugyanabban a cserépedényben olvasztom a méhviaszt, amit még a nagyapám az 1930-as években az édesanyámnak vágott el. Akkor lehet jól írni a viasszal, ha annyira felmelegítjük, hogy egy kicsit gőzölögjön. Ezt követően írókával visszük fel a tojásra a méhviaszt. Az íróka pedig nem más, mint egy rézlemezke, melyet tűre csavarunk fel úgy, hogy üreges maradjon a közepe, mindezt pedig egy fába szorítjuk bele. Ezt mártogatjuk állandóan a viaszba. Ameddig a csőben van viasz, addig fog az íróka. Ha kifogy, újra kell mártani.

Mária még soha nem mérte meg, mennyi ideig tart egy tojást elkészíteni. Egy biztos, jól meg kell válogatni a tojást. A lényeg, hogy ne legyen zsírfoltos, mert ott már nem fogja meg a festék. Aztán ezt követően az ember kifújja a tojást, megrajzolja, megfesti. Így mindezt végiggondolva körülbelül egy óra egy tojás elkészítése. Mária nagyon szereti a hagyma levéből készült főzetet és ezen kívül még vegyi festékeket használ.

Azoknak, akik otthon festenek tojást azt ajánlja, próbálják a hagyományos módot választani. A hagyma külső levélzetét összegyűjteni (ez lehet vörös- vagy akár lilahagyma is), ezt jól meg kell főzni. Ő egy éjszakára rajta hagyja a levélen, majd reggel leszűri, és úgy festi meg a tojásokat.