A Kármel-hegyi Boldogasszony

A mai nap a karmelita rend főünnepe. Szentföldön a Kármel-hegyen remetetelep keletkezett, amelyet Berthold keresztes vitéz 1150 körül nyugati mintára szerzetté alakított. A szerzetesek később a szaracénok zaklatásai miatt Európába költöztek át. 1225 július 16-ra virradó éjjel a Boldogságos Szűz Mária mintegy jelet adott III. Honoriusz pápának, hogy erősítse meg a karmelita rendet. Mivel azonban a szerzet még ezután is sok zaklatásnak volt kitéve, a hatodik rendfőnök, Stock szent Simon arra kérte a Szűzanyát, hogy adjon valami jelet, amely pártfogásának lesz a záloga. Erre 1251. július 16-án a skapulárét adta a Boldogságos Szűz, mint anyai szeretetének különös jelét. Ezért az ünnepet a skapuláré ünnepének is nevezik.

Stróber László zalaegerszegi apátplébános.

A skapuláré vállruha, melyet több szerzetesrend tagjai viselnek, különösképpen azonban a karmeliták. A világi hívek számára kisebb alakban készítik, hogy ők is viselhessék, és így hordásához kötött különleges kegyelmekben és kiváltságokban részesülhessenek. Az Istenanyától kapott ruha arra emlékeztet, hogy nekünk, keresztényeknek tartózkodnunk kel a divat túlzásaitól. A ruha jel, amely viselője személyére enged következtetni. Amilyen a szíve, olyan legyen a keresztény ember „öltözéke": egyszerű, illedelmes, olyan, hogy a külsőről a belsőre lehessen következtetni. A templomba is a hely szentségéhez illő öltözékben kell menni.

Mária-ünnepet ülünk. Mintegy halljuk a Szűzanya üzenetét: „Anyja vagyok én a szép szeretetnek". Az Úr Jézus boldognak mondta anyját, de vele mindazokat is, akik hallgatják és megőrzik Isten igéjét, és a lelki-szellemi istenanyaságnak részesei. A régi imádság szavaival fohászkodunk: „Emlékezzél meg, Isten Szűzanyja, az Úr előtt állva, hogy jó szót szólj értünk...".