Mindennap karácsony

A családok összegyűlnek, a viták elhalkulnak, a szívek elcsendesednek, az emlékek felelevenednek. Mi lenne, ha ezt nem csak ebben a pár varázslatos napban tennénk meg? Adni talán az egyik legcsodálatosabb dolog. A gyermek alig várja, hogy a Jézuska eljöjjön, ajándékokat hozva. Az arcán megjelenő izgatott pír, a szemében csillanó izgalom utánozhatatlan. Ahogy felnövünk, úgy ébredünk rá arra, hogy ezt az örömet figyelve szinte nagyobb boldogságot érzünk, mintha mi kapnánk bármit is. Adni nem feltétlenül csak kézzel fogható dolgokat lehet. Sőt. Olykor a legnagyobb kincs egy-egy lelki, szívbeli csomag, ami tele van érzelmekkel, megbecsüléssel, bizalommal, türelemmel, tisztelettel, odafigyeléssel, szeretettel, védelmezéssel Megannyi értékes lelki rezdülés, amelyeket nem lehet felbecsülni sem. A jó időben érkező gondolatok, dicsérő, biztató gesztusok, néhány együtt érző szó - van, hogy életeket mentenek meg.

A 21. század embere kicsit elvakul a külsőségektől. A fények pompázatos glóriái, a díszített fák tiszteletet parancsoló kisugárzása, a pavilonok szemet gyönyörködtető, gyomrot boldogító portékái, a boltok akciós kínálatai Hozzá tartoznak a világi ünnephez, de a valódi, szívben születő karácsonyhoz nincs közük. Mellékesek, sőt lényegtelenek. Ha ezt a kettőt élesen el tudjuk egymástól választani, akkor jó úton járunk, de ha mi is asszimilálódunk az egymás veséjét egy-egy termékért letaposó emberek masszájához, akkor tévösvényen járunk. Nem a blokkokat kell figyelnünk, izzadt homlokkal számolgatva, „mennyi az annyi”, nehogy mi kevesebbet adjunk alapon.

Sokkal inkább látnunk kell. Meglátni embertársainkat, s bennük mindazt, ami jó. Meglátni a szorult lelki, testi helyzetben lévőket, hogy ki tudjuk nyújtani segítő kezünket. Meglátni önnön hibáinkat, tulajdonságainkat, amiken esetleg csiszolhatunk még. Meglátni először saját hiányosságainkat, s csak utána kémlelni a többiek vakfoltjait. Meglátni az élet szépségét, ami semmivel sem összehasonlítható. Meglátni azt az örök, egyszerű, ám mégis mindent megalapozó tényt, hogy csak egy életünk van, emiatt minden perc, pillanat ajándék. Megérteni, hogy ezeket a homokórában pergő szemcséket át kell élnünk tiszta szívből, lélekből, mert elillannak. Megérteni, hogy az idő az egyik legillékonyabb kincsünk, amivel meg tudjuk egymást tisztelni, ajándékozni, s amit nem szabad eltékozolni, mert nincs még egyszer tegnap.

Az már csak a múlt. Meglátni, hogy amik igazán lényegesek, fontosak, eget, s földet rengetőek, azok szemmel nem felmérhetőek, csak a szív húrjain lehet pengetni őket. Ha a fenti dolgokat nemcsak nézzük, hanem látjuk is; nemcsak olvassuk, hanem értjük is, akkor az év összes napja karácsony lehet számunkra: a szeretet mindenható, varázslatos ünnepe.