Ne óvodát, hanem óvó nénit válasszunk! - Praktikus tanácsok kisgyermekes szülőknek

Vannak, akik könnyen döntenek, másoknak alapos fejtörést okoz, hogy melyik intézménybe kerüljön gyermekük. Ami biztos: számtalan kérdés merül fel a szülőkben, az óvodapedagógus személyétől kezdve a beiratkozáson és a beszoktatáson át az óvodai mindennapokig. Nevelési tanácsadásban jártas szakembert – Vidonyiné Sólymos Ritát, a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szombathelyi Tagintézményének igazgatóját – és Keresztes Beáta logopédus, gyógypedagógust – kérdeztük arról, hogy milyen szempontokat érdemes követnünk az óvodaválasztásnál. Véleményük, tapasztalataik nagyrészt összecsengenek, meglátásaik a még bizonytalan szülőknek fogódzót jelenthetnek.

Vidonyiné Sólymos Rita úgy látja, az óvodaválasztás az első nehéz döntés a kisgyerekes családok életében, és tele van ambivalenciával. – Azt is szeretnénk, ha kilépne a gyerekünk a világba, mert ez a dolga, és szeretnénk őt biztonságban is -  mindig magunk mellett - tudni. A hozzánk fordulóknak azt szoktuk tanácsolni, hogy olyan óvodát, és ami még fontosabb, óvodapedagógust válasszanak, akiben meg tudnak bízni, akivel valamilyen szimpátia mentén össze tudnak hangolódni.  Ha ez nem történik meg, azt érzi a gyerek is. Ahogy arra is érzékenyen reagál, ha a szülei nehezen engedik el a kezét: ilyenkor sírással, beszoktatási nehézségekkel lehet számolni. Az is előfordulhat, hogy a szülő megtalálja a közös nevezőt az óvodapedagógussal, de a gyerek – mert mondjuk más habitusú -  nem. Tanácsos jó előre – akár hónapokkal a beiratkozás előtt – felkeresni az intézményeket, megismerkedni az óvónőkkel, tájékozódni az interneten, ismerősöktől és egyéb fórumokon.

Vidonyiné Sólymos Rita - a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szombathelyi Tagintézményének igazgatója (fotó: Tóth Kata)

– Sokkal fontosabb dolgok ezek például annál, hogy milyen az óvoda felszereltsége – hangsúlyozza az igazgató. Ha adott az a feltétel, hogy egy kisgyerek jól, biztonságban érzi magát, ha kiegyensúlyozott és szabadon szárnyalhat a gondolkodása, akkor a következő lényeges szempont tényleg az, hogy szép, harmonikus környezetben tudjon nevelkedni.

Harmonikus környezetet, jó felszereltséget – saját játszóudvart mozgásfejlesztő eszközökkel, tetszetős belső kialakítást pedig a legtöbb óvoda ígér. Megfogalmazzák nevelésfilozófiájukat, céljaikat, bemutatják arculatukat. Van, ahol a mozgásfejlesztésen, máshol az anyanyelvi nevelésen van a hangsúly. Kiemelt nevelési területekként szerepelnek még egyebek között a testi nevelés, a nemzetiségi nyelvi, az ökotudatos nevelés vagy éppen a magyar néphagyományokon nyugvó kézművesség. Több helyen vállalják a sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozást.

Keresztes Beáta - logopédus, gyógypedagógus (fotó:Farkas Bálint)

– Vannak praktikus szükségletek is, amiket figyelembe kell venni. – mondják egybehangzóan a megkérdezettek. – Például, hogy közel legyen a lakhelyhez vagy a szülő munkahelyéhez az óvoda. Ha a szülők valami miatt akadályoztatva vannak, akkor a nagyszülők, rokonok kell, hogy „beugorjanak" helyettük. Ilyen szempontból is érdemes átgondolni a választást.

A beszoktatást is meg kell említeni. Itt nincsen séma, amit kötelező betartani, az óvodák saját szabályai a meghatározóak – szerencsés esetben alkalmazkodnak a gyerek szükségleteihez. Változó, hogy a gyerekek milyen könnyen válnak el a szülőktől. Ha probléma adódna, lehet számítani az óvodapedagógusok gyakorlatára. Az anya-gyerek kapcsolatban ez az elválás a világ legnehezebb dolga. Sokszor az anya szükségletéből következik a nehézség, ő engedi el nehezen a csemetéjét.

Keresztes Beáta szerint sem a drasztikus beszoktatás, sem az elengedni nem akarás nem szerencsés. Fokozatosságot kell tartani a legtöbb gyereknél.

Megszólaló anyuka: Dr. Gecse-Kálózi Patrícia, kétgyermekes szombathelyi, kislánya Nina 3 éves múlt. (fotó: Pozsgai Petra)

Óvodaváltásra is kényszerülhetnek a szülők, és van, hogy csak felmerül ennek a gondolata. Az igazgatónő szerint megér egy kísérletet, hogy ez mégse történjen meg.  Külső segítséget – például a nevelési tanácsadóét – is igénybe vehetnek ilyenkor, az óvoda közreműködése nélkül is, akár csak egy konzultáció erejéig. Az igazgatónő arról számol be, hogy majdnem mindig sikerül olyan megoldást találni, hogy a gyereket ne kelljen kivenni a közösségből. Egy nehezen alkalmazkodó gyereket, aki végre otthon érzi magát, tud tájékozódni a társai között is, nem feltétlenül előnyös újabb közösségbe vinni. Azzal ugyanis azt tanítjuk meg neki, hogy ha problémája van, akkor meneküljön, és keressen egy újabb helyet. Az életben minden lépésünk egy tanulási folyamat része. Jobb, ha azt a példát mutatjuk, hogy konfliktus esetén konstruktív megoldásra kell törekedni. Adódhatnak olyan helyzetek is, amikor valóban óvodát kell váltani. Ezt a szülők nemcsak félévkor tehetik meg, hanem év közben is, ha találnak fogadó intézményt.

Az óvodákban az életkor szerint a vegyes csoportok dominanciája jellemző a korábbi homogén (azonos életkorú) csoportokkal szemben. A szakemberek egyetértenek abban, hogy mindkét csoportszerveződésnek vannak előnyei és hátrányai. – Amit a gyerekek szociális fejlődésében hozamként élhetünk meg egy vegyes csoportban, ott a kognitív fejlődésre, fejlesztésre, támogatásra egy kicsit kevesebb lehetőség jut – mondják mindketten, bár szerintük ez is csoport-, gyerek- és pegagógusfüggő.

Keresztes Beáta logopédus is sorolja a vegyes csoport előnyeit, de felhívja a figyelmet a hátrányokra is:  – A nagyok segítik, védelmezik, óvják a kicsiket: nemcsak a beilleszkedés, hanem a különböző szokások, szabályok elsajátításában, a szociális tanulásban. A kicsik pedig csüngnek rajtuk, követik a mintákat, ha jók, ha nem. – teszi hozzá. – A hozzám járó gyerekek – olyan 5 éves kor alattiak, akik az óvodai logopédiai ellátásba még nem értek be – szülei viszont sokszor panaszkodnak, hogy az idősebb társaik bántják, csúfolják, kiközösítik őket, ha nem beszélnek vagy nem úgy, ahogy elvárt lenne. A gyerekek öt-hatévesen ráadásul nagyon szélsőségesek tudnak lenni abban, hogy kit fogadnak be és kit nem.

Ő a logopédia viszonylatában a következőket emeli ki és javasolja a szülőknek:  – Előfordul, hogy a beszédnek,  illetve előtte a mozgásnak is késést mutat a fejlődése az átlagoshoz képest. Háromévesen nem elvárás, hogy a gyermek folyékonyan tudjon beszélni. Nagyon sokan – főleg a fiúk – még nem tartanak itt. Nem kell azonban megijedni. Van, hogy bekerülve az óvodába látványos javulást mutatnak ezek a gyerekek. Ezt a fajta érettséget amúgy sem lehet siettetni. Nem kell nagyon direkt módon „fejleszteni". Hangutánzás, mondókázás, sok játék, hintázás, pörgés, mászás – mind olyan dolgok, amelyeket a szülők otthon is meg tudnak csinálni, ezekkel tudják segíteni a mozgás- és beszédfejlődést is.  Három éves kor alatt a logopédiára csak legfeljebb tanácsadás szintjén lehet szükség.

Manapság az óvodák többsége kínál pluszfoglalkozásokat. Ezekkel kapcsolatban óvatosságra int mindkét szakember. Azt látják, hogy sokakat elvisz a lehetőség varázsa, amiben nagy szerepe van a társadalom teljesítménykényszerének. Fontosnak tartják, hogy ezek a fizetős szolgáltatások ne töltsék ki a gyerek mindennapját, mert a legfontosabbtól, a szabad játéktól vesznek el időt. A 3-6 éves kor arra való, hogy a gyerek játsszon, és játszva tanuljon. Ennek a feltételeit kell biztosítania az óvodának a csoportszobán belül és kinn az udvaron is.

Dr. Gecse-Kálózi Patrícia és férje kétgyermekes szombathelyi házaspár. Ők alaposan körbejárták az ovikérdést. Patrícia így emlékszik: – Kislányunk, Nina 2013 januárjában született, így tavaly kérdezték tőlünk először, hogy melyik óvodába megy majd. Először meglepett a kérdés, hiszen úgy gondoltuk, hogy ahogy a mi időnkben is volt, a körzethez tartozó óvodába fog járni. Kicsit jobban körüljárva a témát szembesültünk azzal, hogy most már ritkán lehet találkozni a régi homogén beosztással, kis-, középső- és nagycsoporttal működő ovival. Szinte minden szóba kerülő intézményről hallottunk nagyon jó és kevésbé pozitív véleményt is. Sok-sok beszélgetés és internetes böngészés során alakult ki bennünk, hogy milyen szempontok alapján szeretnénk óvodát választani kislányunknak, és később kisfiunknak. Számunkra az egyik kiindulópont az óvónő személye volt, az, hogy kire fogjuk rábízni a gyermekünket, aki helyettünk is vigyáz rá, óvja, szereti őt, válaszol a kérdéseire, nyitott, odafigyelő. Szeretnénk, ha a választott óvodánkban a különböző programok mellett nagy hangsúlyt fektetnének a szabad játékra. 3-6 éves kor között nagyon fogékonyak a gyerekek, és nagy a kísértés, hogy sokféle dologra tanítsák meg őket az óvodában, de a kötetlen játékból éppen olyan sokat tanulnak, mint a kötött foglalkozásokból, illetve a zsúfolt kirándulásokból, programokból. Szerettük volna, hogy a gyermekünk minél többet legyen a szabad levegőn. Úgy gondoljuk, hogy a más gyerekekkel töltött játék közben, vizezve, homokozva, falevelet gyűjtögetve ismeri majd meg a társas kapcsolatokat, tapasztalja meg a saját korlátait, alkothat szabadon és fedezheti fel a világot a maga tempójában és módján. Természetesen az óvodák körét leszűkítve a kislányunk véleményét is figyelembe vesszük, és megkérdezzük, ki az, aki szimpatikus volt neki, melyik óvoda tetszett neki leginkább.

Patrícia megosztott velünk egy ideillő idézetet is Robert Fulghum tollából.

„Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen

a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit

ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat!

Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a

másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd

le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap

tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!

Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad

kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!"