Vakvágány - Diós bejglit minden napra?

Mi táplálja azt a lángot, ami olyan elolthatatlan szeretettel tudja perzselni szívünket, lelkünket? Lehet, hogy akad, aki erre azt válaszolná, hogy nincs karácsony diós, meg mákos bejgli nélkül. Kérem, ez is hozzátartozik az igazsághoz persze, nem is firtatom, de most túl a kocsonyán, a hatlaposon, a sütihegyeken és gasztrocsúcsokon, valami egészen másra gondolok. A szívünket, úgy hiszem, az adás öröme tartja tüzesen lángolva. Az érzés, amikor átnyújtva a másik félnek apró figyelmességünket, cserébe a szemében öröm csillan Az adás az a csoda, az a hihetetlen ajándék, amivel pillanatok alatt igazi örömtüzet tudunk lobbantani szeretteink szívében. Adni, adni, adni. A titok, ami áramoltatja életünkben az energiát, az életerőt adó szeretetet.

Ha adunk, kapunk is. Vannak, akik nevetnek ezen, a szerintük együgyű, naiv törvényen. Én azonban a saját életemben tapasztaltam igazságát, s tudom, nem vagyok egyedül akkor, amikor azt mondom: adni a leggyönyörűbb dolog a világon. Kitalálni, mivel szerezhetnénk boldog perceket a másiknak, mi az, amire szíve hevesebben kezd verni, mi az, ami örökre beivódik emlékezetébe. Mi az, ami a szeretet betűivel íródik életének történetébe. Az adás nem pénz kérdése. Nem anyagiakban mérhető a nagysága annak, amit szívből nyújtunk. A szeretet például az egyik legértékesebb kincse életünknek, és abból korlátlanul adhatunk mindenkinek.

Az önzetlen adás azonban azt jelenti, hogy nem várunk cserébe semmit, és hogy akkor is odanyújtjuk aprócska szeretetlángunkat, ha tudjuk: viharos orkán fogja próbára tenni erejét. Az emberek nagy része erőteljesen deprimált az év elején, januárban. A karácsonynak már vége, a szilveszter zsongása is tova lett, a húsvét még sehol sincsen Ezek után mi az, ami vidáman tarthat minket: esetleg a szürke, monoton hétköznapok, vagy a mókuskerék unásig ismert forgása? A titok itt hever, az orrunk előtt. Adni jó. Az adás öröme pedig nincsen sem ünnephez, sem dátumhoz, sem évszakhoz kötve. Kizárólag hozzánk. Mi lenne, ha mondjuk diós bejgli lenne az év összes napján? A viccet félretéve, mi történne akkor, ha az adás életünk részévé válna, ezzel is magunkban hordozva a karácsony ragyogó fényeit, még az év legsötétebb, legszürkébb napjaiban is? Egy próbát megér, úgy hiszem