A szombathelyi gyűjtő méltó kiállítóteret szeretne telefonjainak

Emlékszik még a tárcsázós telefonok jellegzetes hangjára? A tantuszos telefonra? A kurblis készülékekre? Abból, hogy hány kérdésre válaszol valaki igennel, jó eséllyel meg lehetne saccolni a korát. Annak idején nagy lelkesedéssel gyűjtöttem a telefonkártyákat, de ahogyan leáldozott a kártyáknak, az én lelkesedésem is alábbhagyott. Kovács István ennél jóval tovább ment, ő a telefonokat gyűjti, és a hosszú évek alatt egyáltalán nem veszített a lelkesedéséből. Szombathelyen egy lakótelepi garázs rejti azt a több száz telefont, amit csaknem három évtized alatt összegyűjtött. Hogy hány telefont rejthetnek a polcok összesen, azt pontosan még maga a gyűjtő sem tudta megmondani. Egy ideig számolta, de aztán elveszítette a fonalat. Ezen nem is csodálkozunk, akárhová nézünk, telefonok bámulnak ránk a polcokról - már régen kiszorítva innen az autót, a garázs eredeti lakóját.

Kovács István gyűjtőszenvedélye még a kilencvenes években kezdődött - egészen egyszerűen. Pedagógus felesége mesélte neki, hogy a gyerekek nem ismerték a "tárcsázni" szót. Márpedig ha a kilencvenes években elterjedő nyomógombos készülékek kisöpörték a köztudatból a tárcsás készülékeket, akkor a kurblis készülékek milyen sorsra számíthatnának? Kovács István úgy döntött, nem hagyja, hogy a feledés homályába vesszenek a régi telefonok, ezért a meglévő telefonjaiból rögtönzött kiállítást tartott a gyerekeknek, megfűszerezve egy kis telefontörténelemmel. Azt azért nem lehet elhallgatni, hogy István évekig a Matávnál dolgozott, így már régen is több telefonja volt, mint egy átlagembernek, és jobban is értett hozzájuk. Annak idején ott volt az első szombathelyi digitális telefonközpont átadásán is. Mivel már tíz évvel ezelőtt is annyi mobiltelefon-előfizetés volt az országban, ahány ember, nehéz elképzelni, hogy a telefon igazi hatalmat jelentett a hatvanas-hetvenes években. Rég elmúlt az az idő is, amikor a telefonközpontos kisasszonyoknak fejből kellett tudniuk az előfizetők címét, hogy a kapcsolás zökkenőmentes lehessen.

A vezetékes telefonok és utcai készülékek hőskora már elmúlt, ám az eltelt idő alatt Kovács István lelkesedése igazi gyűjtőszenvedéllyé vált. Mint kiderült, személyes kedvence nincs, de a fából készült telefonok állnak a szívéhez legközelebb. Gyűjteményében igazi ritkaságok is vannak, amelyek még a fővárosi telefonmúzeumban sincsenek. Ha már múzeum: Kovács István nagy álma, hogy Szombathelyen telefonjai állandó kiállítási helyet kapjanak. Részben mert így a környéken egyedülálló kiállítás nyílhatna, részben pedig mert a rendelkezésére álló helyet már rég kinőtték a telefonok. Kovács Istvánnak ráadásul már van tapasztalata a szervezésben: 2014-ben Náraiban tartott időszaki kiállítást, amelynek óriási sikere volt. Nemcsak megcsodálhatták az 1900-as évek elejéről származó telefonritkaságokat, katonai és bányatelefonokat, hanem akár morzézhattak is az érdeklődők.

Kovács István egyre-másra húzza elő a garázs mélyéről a legkülönlegesebb készülékeket. A hamburger, cipő, vagy sörös doboz alakú telefonokra egy idő után már fel sem kapjuk a fejünket. Rácsodálkozunk viszont a kalkulográf órára, amellyel a telefonközpontos kisasszonyok rögzítették a hívás idejét és arra a század eleji telefonra, amely a Weöres Sándor Színház Szigliget című előadásában játszott főszerepet.

Kovács István telefonok iránt érzett rajongását családja jól tűri, pedig, mint minden valamirevaló szenvedély, ez is időt és pénzt emészt fel. Nem múlik el nap, hogy István ne böngészné át az internetet egy-egy telefonos kincs reményében. Telefonra bukkanni persze nem csak a világhálón lehet. Olykor ismerősök hívják fel egy telefon miatt, időnként pedig a bolhapiacon, néha pedig a vaskereskedésekben lehet rábukkanni egy-egy ritkaságra. Az egyik telefonját a körmendi MÉH-telepen találta, de nagy bánatára nem volt meg a készülék fedlapja. Sebaj, idővel talált hozzá az interneten. Máskor pedig csak az óra volt meg, évekkel később aztán került hozzá telefonközpont is. István hangsúlyozza: most az lenne igazán fontos, hogy telefonjai végre méltó helyet kapjanak. Ha sikerülne új otthont találni nekik, egyedülálló kiállítás jöhetne létre a megyében. A gyűjtő hozzátette: hálás lenne, ha akár magánszemély, akár cég felajánlana egy helyiséget a telefonok számára, mert így volna esély arra, hogy a páratlan gyűjtemény Szombathelyen maradjon.