Arany Júlia kelengyéjéből

Menet közben kiderült: volt még egy falióra is a családi örökségből. Torjay Valter művészettörténész bútortörténettel is foglalkozik, rendszeresen szemlézi az interneten a bútorkínálatot. A Savaria Galéria repertoárján találta a két 1850-es évekből való szekrényt, amelyek egyikében gépírásos, fényképes dokumentum írja le: ezeket Arany János vette a lányának, Júliának, mikor férjhez ment egy Széll Kálmán nevű református paphoz. Az írást 1932-ben fogalmazta meg Széll György, a nagybányai református egyházmegye esperese; két tanú is igazolta, hogy a szekrények Arany Júlia kelengyéjéből valók.

- Azonnal elkezdtem szervezkedni. A szekrények 2010 óta voltak fent a neten nevetséges árért, 80 ezer forintért. Próbáltam gazdát találni a szekrényeknek Szombathelyen, az ismerőseim körében, de nem kellettek senkinek, ezért a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz fordultam, és ők örömmel megvették, hiszen a magyar írók relikviái a gyűjtési területük. Nagykőrősiek is licitáltak rá. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a szekrényeket méltó helyre menteni - meséli a művészettörténész.

Meghatározása szerint a szekrények a 19. század 50-es éveinek második, illetve a 60-as éveinek első feléből származó bútorok. 170 centiméter magas, diófa svartnivel (ez az 1870-es évek előtti, vastagabb, még kézzel fűrészelt furnérlemez neve) ékesített, finoman ívelt oromzattal és ajtóbetéttel ellátott, feltehetően magyar mestertől származó szekrények. Ezt a stílust szaknyelven második rokokó-nak nevezik, amelynek időszaka körülbelül 1845-65 között volt Magyarországon. Arany János akadémiai íróasztala ugyanebben a stílusban készült. Jellemző, hogy a szekrényeken szinte semmiféle faragás nem található.

Amint a Petőfi Irodalmi Múzeummal folytatott levelezésből kiderül: a szekrények Debrecenben voltak, egy faliórával együtt, amit a bútorgaléria azért nem hirdetett, mert felül egy kis díszes faragás hiányzik róla. Ez egy fatiplivel volt rögzítve és költözés során kiesett, valahol eltűnt. A Petőfi Irodalmi Múzeum a német gyártmányú, egy súllyal ellátott, nem ütő, miniatűr fali ingaórát is megvásárolta Torjay Valter értesítése szerint.

"A sok olvasnivalók is várnak, meg unják már a szekrény tetején a nyugalmat..." - írta Arany Jánosné Gubody Marikának (képünk), akinek fotóját Torjay Valter az interneten keresztül vette.

A szekrényeket Arany János a lányának, Júliának vásárolta valaha, 2010 óta árulták őket a neten.

Fotók: Savaria Galéria

A művészettörténésznek családja révén személyes kapcsolódása is van Arany János családjához, illetve Júlia lányuk férjének családjához. A férj, Széll Kálmán református pap ugyanis közeli rokona volt Széll Farkasnak, aki a debreceni ítélőtábla bírája volt. Ugyanebben az időben volt ott táblabíró Torjay Valter ükapja, Felsőtorjai Sztáncsek János is. Amikor feleségül vette Beölsei Buday Etelkát, az esküvői tanújuk Széll Farkas volt.

- A történeten kívül egy olyan relikviával is gyarapodtam, amely az Arany-családhoz köthető - fűzi tovább a múlt szálait a művészettörténész.

- Egy fiatal hölgy fényképe került a birtokomba: 1865-ben készült, Gubody Máriát ábrázolja, aki jó ismerőse volt Arany Jánoséknak. Családja Cegléden és Nagykőrösön volt honos. Gubody Mária fotója amit az internet révén megszereztem, megvettem , pontosan Arany Júlia halála évéből való, aki szült egy kislányt, méhgyulladást kapott, majd fél év múlva tüdőbajban meghalt. A kislányt, Széll Piroskát, Arany Jánosék nevelték. Ugyanaz a betegség vitte el 21 éves korában mint az édesanyját.

- Gubody Mária fotója kapcsán leveleztem az interneten másokkal, akik érdeklődnek a régi történetek iránt, és valaki belinkelte nekem Arany Jánosné 1877-ben kelt levelét Gubody Marihoz. Ebből kiderül, hogy közeli barátságban voltak.

Gubody Marika mézet küldött Arany Jánosnénak, amely a csomagban összetört, de azért szeretné kifizetni, pontosan azon az áron, amennyiért más kapja. "Ne csináljunk belőle semmi feszességet, édes lelkem, így lesz ez jó. Máskor talán szerencsésebbek leszünk vele. Mert nincsen mást mit tenni, mint nevetni a dólgon."

A továbbiakban Arany Jánosné a férje egészségi állapotáról ír, aki sokat gyengélkedik, nagyon köhög és a szemei is fáradékonyak, három percnél többet nem tud olvasni, ezért ő olvas fel neki a lapokból. "Elképzelheted, mily iszonyú kín olyan emberre, akinek évek óta egyedüli mulatsága a könyv." A félárván maradt kis unokát is megemlíti a költő felesége a levélben: "Piroska is vár ám, Marikám! Ha lehet, jöjj is föl pár napra. Nem akad most valami családi ok, amellyel téged bíznának meg? A sok olvasnivalók is várnak, meg unják már a szekrény tetején a nyugalmat..." Az elköszönésben amely szintén utalás a közeli kapcsolatra is szerepel a kislány: "Kedves tiéidet szívünkből tiszteljük és csókoljuk. Téged különösön, Piroskával együtt. Maradok mindég igazán szerető nénéd: Arany Jánosné."