Kivonult a SEK, nagy a hiány az Apáczai alapítványnál

Az alapítvány 99 évre kapta meg a várostól működtetésre a parancsnoki épületet, amikor megegyeztek, hogy a laktanya többi épületét visszaadja egy olyan összeg fejében, amiből ezt az egyet fel lehet újítani - tudjuk meg Kovács Jenőtől, az Apáczai Csere János Alapítvány kuratóriumi elnökétől.

Kovács Jenő az országosan is egyedi képzést nyújtó bőrös műhelyben, Hodosi Péter birodalmában (Fotó: Szendi Péter)

Hét éve az épületet be kellett zárni, mert még a fűtése sem volt megoldható. Az említett megegyezés jegyében 40 millió forintot kapott az alapítvány a parancsnoki épület felújítására, ami nem volt elég, de ahogy a bevételek engedték, mindig fordítottunk rá, hat éve készült el a teljes felújítás. Akkor kezdődött el az épület feltöltődése, és 2010-re megtelt, vagyis megvalósult  az alapítók elképzelése. Volt  egyetemi, középiskolai, alapfokú képzés. Elindult itt az élet, megengedhettük magunknak, hogy konferenciákat, rendezvényeket szervezzünk. Gondolhatunk a Trianon ünnepségre, a Hagyomány és jövendő című nagy építészeti konferenciára vagy a hagyományőrző egyesületek rendezvényeire.

A 11-es Huszár úti laktanya parancsnoki épületét fenntartó és működtető Apáczai Csere János Alapítvány két nagy bevétele közül a SEK-től származott az egyik (a nagyobbik), a  Waldorf iskola maradt, és maradtak a kis bevételeket jelentő egyesületek, csoportok.

A 11-es huszárok, a vitézi rend, a honvéd hagyományőrzők főleg esténként töltik meg a laktanyát. Járnak ide sportolók is edzéseket tartani. Az emeleten van az Irokéz Galéria és a Waldorf iskola, lent nyolc terem üres a SEK kivonulása után - tudjuk meg Kovács Jenőtől, az Apáczai alapítvány kuratóriumi elnökétől.  Hodosi Péter  bejelentette, hogy itt marad, mert itt jó helye van a bőrös műhelyének. Még zajlanak a tárgyalások dr. Molnár Katalinnal,  a SEK elnök-dékánjával a maradás feltételeiről. Hodosi Péter  mindenesetre önként vállalta az itt hagyott használt termek felújítását, kifestését, a bútorok helyreállítását.

Körbejárunk a szép,  boltíves épületben - impozáns a tágasság, csak túl nagy most a csend. Megvolt a kulcsok leadása, egy üres helyiség asztalán árválkodnak, hogy újranyissák az  ajtókat: nyolc terem vár új gazdára. Benézünk a bőrös műhelybe; országosan is egyedi képzést tesz lehetővé az itteni felszerelés, s emellett igazi kuriózum: a falon piton és krokodilbőr, 19. századi sámfák, még kicsike gyerekcipőhöz való is.

A polcról levéve Kovács Jenő egy 1890-es évekből fennmaradt, restaurált bőrcsizmát mutat, ez is Hodosi tanár úr keze munkáját dicséri, ahogy a helyreállított régi cipővarrógépek is. Szemben egyedi báli ruhák varró műhelyét tartja fönn két képzőművész hölgy, Budapestről, Győrből, Fehérvárról is kapnak megrendeléseket. Egy másik terem még az előző napi lovas egyesületi előadás és találkozó emlékeit őrzi.

- Hat éves sikertörténet látszik megszakadni, mert a SEK a bevétel 60 százalékát adta. Nem akarjuk bezárni. Annyi tartalékunk van, hogy szeptemberig kitartunk - tudjuk meg Kovács Jenőtől. - Dolgozunk azon, hogy a földszint ismét benépesedjék, és szeptember 1-től legyenek új bérlők.