Sportol a család

Bizonyára kevés középkorú és idősebb ember él Alsóságon, aki ne emlékezne jó szívvel Horváth Pista bácsira, a közel négyezer lelkes település egykori fodrászára. Pista bácsi nem csak lelkiismeretes munkája miatt maradt meg az itt élők emlékezetében, van annak más oka is. 1943 és 1961 között feleségével, Zsóka nénivel 12 (!) gyermeknek - hat fiúnak, hat lánynak - adtak életet. Pista bácsi korán, 65 éves korában más dimenziókba költözött. Felesége két évvel ezelőtt, 85 évesen követte őt. A tizenkét gyermektől huszonöt unokájuk és tizennégy dédunokájuk született eddig. Gyermekeik közül heten most is Alsóságon, illetve Celldömölkön élnek, de van, aki Németországba vagy Amerikába származott el. Az édesapa foglalkozását Ilona lányuk folytatja, akinek Celldömölkön van fodrászüzlete.

A Horváth családban mindig hatalmas volt az összetartó erő, és az ma is. A gyermekek kerek évfordulóin és egyéb ünnepeken mindig sokan összejönnek. Ezekre az alkalmakra a fiuk közül Imre mindig ír egy-egy kis versikét, s azzal köszönti az ünnepeltet. Az igazi nagy Horváth-nap húsvétkor van. Olyankor szinte teljes egészében együtt van az időközben mintegy hatvan főre bővült család. Így volt ez legutóbb is. Azon a napon a sporté a főszerep. Korábban a ligetben vagy az Eötvös iskola tornatermében vívták a családi sportcsatákat, ám amióta kész az alsósági tornacsarnok, azt bérlik ki 3-4 órára, a vidám együttlétre. Az esemény fő szervezője Imre, akinek az édesanya halála óta testvére, Ilona nyújtja a legtöbb segítséget. Bár minden évben más és más a rendezvény felelőse, az ő segítségük nélkülözhetetlen.

A családi sportprogram a férfiak focimérkőzésével kezdődik, melyen a fiúk játszanak a sógoraik ellen, majd a hölgyek kézilabdáznak, mármint a lányok a sógornőik ellen. Rendeznek hetesdobó és bűntetőrúgó versenyeket is. Amíg édesanyjuk élt, mindig az ő sípszavára indult a játék, és a kupákat is ő adta át. A fiatalabbak és a kicsik sem maradnak tétlenek. Az unokáknak tréfás váltóversenyek, a dédunokáknak pedig csoki-evő és egyéb testhezálló ver-sengések vannak sok-sok ajándékkal. Van ilyenkor öröm és kacagás, harsány buzdítás, és a picik részéről néha könnyek is, ha a másik nyeri el a csokit.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

A Horváth családban mindig hatalmas volt az összetartó erő, és az ma is. A gyermekek kerek évfordulóin és egyéb ünnepeken mindig sokan összejönnek. Ezekre az alkalmakra a fiuk közül Imre mindig ír egy-egy kis versikét, s azzal köszönti az ünnepeltet. Az igazi nagy Horváth-nap húsvétkor van. Olyankor szinte teljes egészében együtt van az időközben mintegy hatvan főre bővült család. Így volt ez legutóbb is. Azon a napon a sporté a főszerep. Korábban a ligetben vagy az Eötvös iskola tornatermében vívták a családi sportcsatákat, ám amióta kész az alsósági tornacsarnok, azt bérlik ki 3-4 órára, a vidám együttlétre. Az esemény fő szervezője Imre, akinek az édesanya halála óta testvére, Ilona nyújtja a legtöbb segítséget. Bár minden évben más és más a rendezvény felelőse, az ő segítségük nélkülözhetetlen.

A családi sportprogram a férfiak focimérkőzésével kezdődik, melyen a fiúk játszanak a sógoraik ellen, majd a hölgyek kézilabdáznak, mármint a lányok a sógornőik ellen. Rendeznek hetesdobó és bűntetőrúgó versenyeket is. Amíg édesanyjuk élt, mindig az ő sípszavára indult a játék, és a kupákat is ő adta át. A fiatalabbak és a kicsik sem maradnak tétlenek. Az unokáknak tréfás váltóversenyek, a dédunokáknak pedig csoki-evő és egyéb testhezálló ver-sengések vannak sok-sok ajándékkal. Van ilyenkor öröm és kacagás, harsány buzdítás, és a picik részéről néha könnyek is, ha a másik nyeri el a csokit.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

A Horváth családban mindig hatalmas volt az összetartó erő, és az ma is. A gyermekek kerek évfordulóin és egyéb ünnepeken mindig sokan összejönnek. Ezekre az alkalmakra a fiuk közül Imre mindig ír egy-egy kis versikét, s azzal köszönti az ünnepeltet. Az igazi nagy Horváth-nap húsvétkor van. Olyankor szinte teljes egészében együtt van az időközben mintegy hatvan főre bővült család. Így volt ez legutóbb is. Azon a napon a sporté a főszerep. Korábban a ligetben vagy az Eötvös iskola tornatermében vívták a családi sportcsatákat, ám amióta kész az alsósági tornacsarnok, azt bérlik ki 3-4 órára, a vidám együttlétre. Az esemény fő szervezője Imre, akinek az édesanya halála óta testvére, Ilona nyújtja a legtöbb segítséget. Bár minden évben más és más a rendezvény felelőse, az ő segítségük nélkülözhetetlen.

A családi sportprogram a férfiak focimérkőzésével kezdődik, melyen a fiúk játszanak a sógoraik ellen, majd a hölgyek kézilabdáznak, mármint a lányok a sógornőik ellen. Rendeznek hetesdobó és bűntetőrúgó versenyeket is. Amíg édesanyjuk élt, mindig az ő sípszavára indult a játék, és a kupákat is ő adta át. A fiatalabbak és a kicsik sem maradnak tétlenek. Az unokáknak tréfás váltóversenyek, a dédunokáknak pedig csoki-evő és egyéb testhezálló ver-sengések vannak sok-sok ajándékkal. Van ilyenkor öröm és kacagás, harsány buzdítás, és a picik részéről néha könnyek is, ha a másik nyeri el a csokit.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

A családi sportprogram a férfiak focimérkőzésével kezdődik, melyen a fiúk játszanak a sógoraik ellen, majd a hölgyek kézilabdáznak, mármint a lányok a sógornőik ellen. Rendeznek hetesdobó és bűntetőrúgó versenyeket is. Amíg édesanyjuk élt, mindig az ő sípszavára indult a játék, és a kupákat is ő adta át. A fiatalabbak és a kicsik sem maradnak tétlenek. Az unokáknak tréfás váltóversenyek, a dédunokáknak pedig csoki-evő és egyéb testhezálló ver-sengések vannak sok-sok ajándékkal. Van ilyenkor öröm és kacagás, harsány buzdítás, és a picik részéről néha könnyek is, ha a másik nyeri el a csokit.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

A családi sportprogram a férfiak focimérkőzésével kezdődik, melyen a fiúk játszanak a sógoraik ellen, majd a hölgyek kézilabdáznak, mármint a lányok a sógornőik ellen. Rendeznek hetesdobó és bűntetőrúgó versenyeket is. Amíg édesanyjuk élt, mindig az ő sípszavára indult a játék, és a kupákat is ő adta át. A fiatalabbak és a kicsik sem maradnak tétlenek. Az unokáknak tréfás váltóversenyek, a dédunokáknak pedig csoki-evő és egyéb testhezálló ver-sengések vannak sok-sok ajándékkal. Van ilyenkor öröm és kacagás, harsány buzdítás, és a picik részéről néha könnyek is, ha a másik nyeri el a csokit.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

Amikor a sportprogram lezajlott, és konszolidálódott a helyzet, elhangzott a jelszó: Irány a Ság hegy, ahol szalonna- és kolbászsütéssel folytatódott a program, és véget nem érő anekdotázással.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

Manapság már egy kicsit más a helyzet. A sportesemények után a tokorcsi repülőtér a cél. No, nem sétarepülőzés következik, hanem közös ebéd. Az ottani étteremben kényelmesen elfér a népes család minden tagja. Sportszeretetüket ott sem tagadják meg, tekében is összemérik ügyességüket az ottani tekepályán.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.

A kérdésre, hogy mekkora jövője van ennek a párját ritkító családi összetartásnak, azonnal rendkívül egyszerű és határozott válasz érkezik: Ez így lesz, amíg világ a világ.