2016.12.20. 16:10
Felmelegítették a szíveket
Ják - Már négy gyertya lángja lobog az adventi koszorún. A négy gyertya című mesében a béke, a hit és a szeretet fénye kihúnyt, a gyertyák nem akartak tovább égni.
Még szerencse, hogy egy tiszta lelkű kisfiú észrevette ezt, s bánatában sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: -Ne félj, amíg nekem van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény! A mesebeli kisfiú a remény lángjával életre keltette a többi gyertyát, hogy béke, hit és szeretet költözhessen a szívekbe.
A jáki harmadikosok karácsonyi műsorában nemcsak a gyertyák keltek életre, hanem egy hatalmas kandalló lángjai is. A didergő király magányosan élt zord palotájában. Nem szerette senki. Hiába fűtötték az óriási kandallót a szóló szőlőnek arany venyigéjével, a mosolygó almafával, leszedett háztetőkkel.
A lángok négy piros ruhás, piros kendős kislány közreműködésével ki is pattantak a kályhából. S táncolt a lobogó tűz, körtáncot járt a vacogó király körül. Mindhiába. Az uralkodó fagyos maradt, nem melegedett fel a lángnyelvek táncára sem. Mígnem egy apró leányka érkezett, s a király lába elé kucorodott. S mosolya felolvasztotta a jeget a király szívén.
Lekívánkoztak róla sorban a meleg bundák. Sőt, kitárta az ablakot és minden alattvalóját a palotába invitálta. A népe elfogadta a meghívást, körbetáncolták a királyt, aki nem is volt már didergő király, hanem mosolygó király. Valahogy beköltözött a lelkébe a béke, már hitt a szeretet erejében.
S ahogy Gryllus Vilmos Gyújtsunk gyertyát kezdetű dalát harminc gyerekhang együtt énekelte, reményt adott, hogy ez most egy szebb s jobb világ itt Jákon.
Weidinger Veronika
