Két kulcsember: A falcós fiúk sokat tettek a sikerért az U20-as kosárlabda Európa-bajnokságon

Nem vitás, az U20-as B divíziós Európa-bajnokság egyik legjobb játékosa Perl Zoltán volt. A Falcóból Olaszországba szerződő játékos 25,1 pontot átlagolt a torna nyolc mérkőzésén, ezzel a korosztályos Eb pontkirálya lett. Továbbá – két finn és két svéd játékos társaságában – bekerült a torna All Star csapatába.

Váradi Benedeket ölelgetik a társak, mögötte jobbról az egész U20-as Eb-n parádézó Perl Zoltán. Fotó: FIBA Europe/Ville Vuorinen

– Július elején kezdtük el a közös munkát, a cél egyértelmű volt, fel akartunk kerülni az A divízióba – fogalmazott Perl Zoltán. – Sokat dolgoztunk, jól meg volt szervezve a felkészülésünk, remek, egységes csapattá kovácsolódott össze a társaság. A csapategységnek például fontos szerepe volt abban, hogy megszereztük a bronzérmet, hogy teljesítettük a célunkat, ugyanis három olyan meccsünk is volt, amikor a sírból jöttünk vissza – ez csak úgy sikerülhet, ha mindenki szívét-lelkét kiteszi a pályára. Elégedett vagyok a saját teljesítményemmel is, minden percét élveztem az Eb-nek. A társak és a szakmai stáb tagjai is azt várták tőlem, hogy betöltsem a sokpontos vezér szerepét. Minden erőmmel azon voltam, hogy ennek a feladatnak megfeleljek. De ez a bronzérem sokunk sikere – természetesen jár a köszönet, a dicséret a szurkolóknak is. Sok időm nincs ünnepelni, most szusszanok egy kicsit, ám a héten már csatlakozom a felnőtt válogatotthoz, a nagyok között is szeretnék jó teljesítménnyel előrukkolni. Aztán augusztus végén kezdődik a nagy kaland, utazom ki Olaszországba.

Kulcsemberként játszotta végig az Európa-bajnokságot a Falco KC Szombathely másik saját nevelésű játékosa, Váradi Benedek is.

– Nagyon boldog vagyok, hogy elértük a célunkat, hogy feljutottunk az A csoportba – árulta el Váradi Benedek. – Az egész Eb alatt egységes csapatként játszottunk, remek meccseket vívtunk. A társaság tartását mutatja, hogy több kiélezett mérkőzést is a magunk javára tudtunk fordítani. Sokszor kis dolgokon múlt a siker, nem sok hiányzott például ahhoz sem, hogy az elődöntőben megverjük a későbbi győztes Finnországot is. Igyekeztem én is betenni a magamét a közösbe, megítélésem szerint jól játszottam, hasznos tagja voltam a csapatnak, sok időt töltöttem a pályán. Szerencsére sérülés miatt csak az utolsó csatát, a bronzmeccset kellett kihagynom. Combizomsérülés hátráltatott, elvileg két-háromhetes kihagyás, pihenő vár rám. Ettől függetlenül elutazom a felnőtt válogatott edzőtáborába, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire terhelhető a lábam.