Letette a sípot: Forrai Sámuel húsz év után befejezte

Az elmúlt héten rendeztek egy Falco-ZTE edzőmeccset az Arena Savariában. Ahol kollégáinak sikerült meglepniük a feldobáshoz készülődő Forrai Sámuelt. A Vas Megyei Kosárlabda Szövetségtől kisebb figyelmességként egy síp alakú tortát és egy emlékplakettet kapott ajándékba. Forrai Sámuel ugyanis 56 esztendősen elérte a felső korhatárt, és ez az aktív játékvezetés befejezését jelentette számára.

- Az egész életem a kosárlabda körül forgott - árulta el Forrai Sámuel.

- Szegeden születtem, kamaszként kerültem a kosárlabda vonzásába. Korán elkezdtem érdeklődni a játékvezetés iránt. Először 1973-ban fújtam a felnőtt mezőnyben. Nagykanizsán voltam középiskolás, és elkísértem Szombathelyre, az NB II-es Savaria férfi csapatának a meccsére az egyik játékvezetőt. A másik bíró nem jött el, így engem kértek fel beugrónak hát beugrottam. Így kezdődött. Volt olyan időszak az életemben, amikor még játszottam, edzőként dolgoztam utánpótláscsapatoknál, és játékvezetőként is tevékenykedtem. Vagyis három oldalról is kötődtem a sportághoz - rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. 1990-ben kerültem be a fiatal játékvezetői nemzedék képzését irányító, felügyelő úgynevezett kandidátusi keretbe, a nemzetközi keretnek pedig 1992-ben lettem a tagja. Ma is őrzöm azt a táviratot, amiben értesítést kaptam a FIBA-tagságomról. 2007-ig keresztül-kasul bejártam Európát, Belgrádtól Vilniusig, Ankarától Londonig. Olyan helyekre jutottam el, amiről korábban nem is álmodtam.

Legendás stadionokban, legendás játékosoknak fújtam a sípot. Rengeteg munkára volt szükségem ahhoz, hogy ilyen szintre eljussak. Hazai pályafutásom a tavalyi szezonnal ért véget, nem panaszkodhatom, hiszen első éves bíróként már Honvéd-ZTE döntőn dirigáltam, s számos férfi, női bajnoki finálé és kupadöntő, Kelet-Nyugat gála résztvevője voltam. Ez a húsz év, ami mögöttem van játékvezetőként, életem legszebb időszaka volt. Nem tagadom, nehéz megbarátkoznom a visszavonulás gondolatával. De maradtam a kosárlabda mellett, hiszen részt veszek a játékvezetők oktatásában, és az MKOSZ-t képviselve mérkőzésellenőrként ott vagyok az NB I-es meccseken. De a pályán lenni, együtt lélegezni a játékosokkal, együtt élni a játékkal mégis csak más volt... Ráadásul fizikailag, és szellemileg is a topon vagyok. Köszönettel tartozom mentoraimnak, Cziffra Mihálynak, Zsíros Tibornak, Weidinger Rezsőnek, Patonay Imrének, Benczúr Lajosnak, akivel életem első és talán legfontosabb meccsét fújtam, és végül, de nem utolsó sorban Kassai Ervinnek. Büszke vagyok arra, amit a kis Szeged melletti faluból, Tápéról elindulva elértem - zárta szavait Forrai Sámuel. Aki az utánpótlásról is gondoskodott: fia, Forrai Dániel korosztályos válogatott kosárlabdázó.