Ciróka plusz Cirákulum – egyenlő mirákulum

A koncertre igyekvők közül sokan talán elhaladtak a belvárosi sgraffitós ház előtt, amelynek homlokzatán máig olvasható a felirat: „Non est volentis, neque currentis, sed miserentis dei.” A falfesték akár le is kophat, de a kőszegi ház mottója biztos, hogy örökké megmarad: Pál apostol állítását Ottlik Géza örökítette meg az Iskola a határon első fejezetének címében. Az elbeszélő megmondja azt is, hogy a „határszéli kisvárosban egy régi ház felirata” volt ez a mondat. Mi már nem nagyon tanultunk latinul, de könnyű utánanézni, hogy a mondat annyit tesz: „Nem azé, aki akar, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő istené.” A Cirákulum-koncert Ottlik városában ennek a megállásnak, megpihenésnek – és talán a könyörületnek – a hangulatát hozza el minden év decemberében. Ráadásul úgy, hogy megmutatja, tényleg nincsen elmúlás. Hiszen „az egyszer volt, hol nem volt nem volt, volt egyszer egy kőszegi Ciróka együttes” kezdetű mese úgy folytatódik, hogy a Ciróka egyszer csak gondolt egyet, átbucskázott a fején, és a játékos-kedves Cirákulum képében tért vissza a színpadra. Már nem egészen a Ciróka, de azért őrzi a kezdeteket, amikor a például a tizenéves Gelencsér Ildikó csatlakozhatott a „nagy csapathoz”.

Ildikó ma már (és mintha öröktől fogva) a Kőszegi Várszínház és Jurisics-vár Művelődési Központ munkatársa, aki nélkül nem lenne nyári színház, és talán a kőszegi ég sem lenne olyan kék és ragyogó, mint amilyen lenni tud szép nyári estéken. És szép téli estéken is. A Cirákulum-koncerteken tulajdonképpen izgalmas kulisszák mögé pillanthatunk, és bár nagyjából már tudjuk, hogy mi minden tárul ilyenkor elénk, azért mindig meg tudunk lepődni. Hogy lám, a tehetséges képzőművész-grafikus, Trifusz Péter nem mellesleg milyen jól bánik sokféle hangszerrel (még a citerával is), hogy Török Miklós úgy áll a vártán tekintélyes hangszerével, mint valami várvédő (és az is a maga nemében), és főleg hogy Gelencsér Ildikóban szerencsére nem veszett el a csodás, színpadra termett énekesnő: tündérhangja, angyalhangja van. Ha az angyalok tényleg énekelnek, akkor egy kis korrepetálásra csakis hozzá járhatnak. A zenekari koncert mindehhez: együttműködés, odaadás és koncentráció. A Cirákulum úgy működik tehát, mint maga a várszínház. Nem csoda hát, hogy a baráti hívószóra megtelt a lovagterem, és megszületett az ünnep.