Sikerrel mentik a chilei bányászokat

A hatóságok arra számítanak, hogy helyi idő szerint a nap végéig befejeződik a mentés, és mind a 33 - több mint két hónapja a föld alatt rekedt - bányászt sikerül felszínre hozni.

A mentés mindeddig zökkenőmenetesen folyt, sőt rendkívüli módón felgyorsult. Az '"utolsó körben" - egy-egy bányászt már  mintegy 30 perc alatt hoztak a felszínre a 400 kilós és 4 méter hosszú, cső alakú kapszulában.
   
A 33 bányász egy augusztus 5-én bekövetkezett omlás következtében rekedt a 622 méteres mélységben az Atacama-sivatagban lévő San José réz- és aranybányában.

Korábbi híreink

Sikerrel kezdték kimenekíteni a több mint 600 méteres mélységben rekedt chilei bányászokat szerda hajnalban. Nagyjából egyórás különbséggel eddig öt vájár érkezett a felszínre - jelentette a CNN amerikai hírtelevízió

A "történelmi" mentési akció helyi idő szerint nem sokkal kedd éjfél előtt vette kezdetét. Az első bányász, a 31 éves műszakvezető, Florencio Ávalos a mintegy 400 kilogramm önsúlyú és 4 méter hosszú, cső alakú mentőkapszulában minden különösebb viszontagság nélkül tette meg a felszínre vezető utat. A hatóságok őt szemelték ki arra, hogy elsőként hagyja el a menedékhelyet, ahol társaival együtt 69 napot töltött. Ávalos feladatul kapta azt, hogy az előzetes becslések szerint mintegy egy órán keresztül tartó út során tájékoztassa a hatóságokat az emelkedés tapasztalatairól, ami kulcsfontosságú a többiek kiszabadítása szempontjából.

A második kijelölt bányászért, a 39 éves Mario Sepulveda villanyszerelőért azonnal visszaindult az üres kapszula, és Ávalos után egy órával már ő is - minden nehézség nélkül - a felszínen volt. Sepulveda - miután megölelte feleségét - emlékül kődarabokat adott át az örömtől kacagó, ujjongó megmentőinek.
   
A Chile északi részén lévő Atacama-sivatag réz- és aranybányájában augusztus 5-én történt omlás. A katasztrófa következtében 33 bányász - 32 chilei és egy bolíviai - rekedt a 622 méteres mélységben.
   
A hatóságok azt remélik, hogy a kezdeti sikerek után felgyorsulhat a mentés. Közép-európai idő szerint szerda délelőtt 10 óráig öt bányász jutott ki a felszínre. A negyedik volt az egyetlen bolíviai állampolgár, az ötödik pedig a mélyben rekedtek között a legfiatalabb, 19 éves, akinek éppen néhány héttel a tárnaomlás előtt született meg az első gyermeke.
   
Az akció egyébként mintegy kétórás késéssel kezdődött. Laurence Golborne bányaügyi miniszter a késést azzal magyarázta, hogy némi módosítást kellett végrehajtani a mentőkapszula kommunikációs rendszerén, amely a felszínre emelkedő bányászokkal való kapcsolattartást biztosítja. Egyes források szerint a késedelmet növelte az is, hogy az "üresjáratot", azaz a mentőkabin ember nélküli leeresztését, illetve felhozatalát meg kellett ismételni. Annak beszálló ajtaja ugyanis az akna falába ütközött azon a részen, ahol a furat nem volt acélcsövekkel kibélelve, és behorpadt, emiatt ki kellett kalapálni.
   
Az ember nélküli tesztutat követően leérkezett a mélybe a mentőcsoport egyik tagja, hogy segítse a bányászok felszínre hozatalát. A vájárok hatalmas üdvrivalgással fogadták a felszínről érkezett társukat, Manuel Gonzálezt, a Codelco állami bányaipari vállalat mentési szakértőjét. González után a haditengerészet egyik orvosa indult a mentőkapszulával a menedékhelyre, és leérkezése után azonnal megkezdődött a bányászok felszínre hozatala.
   
A felszínen a bányászok fogadására a családtagok és a barátok, valamint az újságírók hada mellett megjelent Sebastián Pinera chilei, továbbá Evo Morales bolíviai elnök is. Pinera az emberiség történetében egyedülállónak nevezte a mentési akciót. "A mélyben rekedt bányászok esete - a februári földrengéshez hasonlóan - megmutatta, hogy ha Chile összefog, hatalmas dolgokat képes véghez vinni" - hangoztatta az államfő.
   
A bányászok villámgyors orvosi vizsgálaton esnek át, majd rövid időre találkozhatnak szeretteikkel. Ezt követően helikopterrel kórházi kivizsgálásra szállítják őket.
   
Pszichológusok szerint komoly jellemváltozást lehet majd megfigyelni a többhetes föld alatti fogság után a külvilágba visszatérő bányászoknál, akiket valóságos "sztárként", hősként ünnepelnek. Anyagi gondjaik várhatóan nem lesznek, hiszen filmesek és könyvírók hada akar pénzt  csinálni történetükből. A magyar származású chilei bányatulajdonos, Leonardo Farkas a 33 bányász családjainak egy-egy 10 ezer dollár értékű csekket ajánlott fel az ágazat nevében, ezenfelül pedig létrehozott egy alapot a bajba jutott vájárok megsegítésére. További bevétellel kecsegtet az a 10 millió dolláros kártérítési per is, amelyet 27 érintett család indított a San José-i bánya tulajdonosai ellen.
   
Claus Behn, a Chilei Egyetem professzora a hirtelen és nagy mennyiségben az ember ölébe hulló pénz kapcsán hangsúlyozta: ilyen helyzetben rendkívül fontos az, hogy az illető megfelelő pénzügyi tanácsokhoz jusson, különben elfolyik a nagy vagyon. A professzor szerint a bányászokra rendkívül megterhelő alkalmazkodási folyamat vár: először a média ostromát kell kiállniuk, hiszen az egész világ a legutolsó részletekről is tudni akar, és persze hírnevet és pénzt ajánl a legapróbb információmorzsáért is; és mindezt pedig csak tetézi a család túláradó figyelme.
   
A chilei kormány megígérte, hogy legalább hat hónapon keresztül pszichológiai segítséget biztosítanak a 33 bányásznak. Jaime Manalich egészségügyi miniszter szerint a vájárok közötti egység, a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy segítséget jelent majd az új kihívások kezelésében, és a legtöbb hozzátartozó is azt reméli, hogy a 33-ak a föld mélyén együtt átélt ijesztő pillanatok és hosszú órák után a jövőben igazi támaszt nyújthatnak majd egymásnak.
   
Brandon Fisher, a mentési munkálatok dandárját, a mentőalagút fúrását végző Center Rock vállalat elnöke azonban erősen kételkedik abban, hogy a bányászok barátsága kibírná a médiafigyelem és persze az így szerephez jutó pénz miatti nyomást, amelyet sokszor a családon belüli kapcsolatok is megsínylenek. A problémát illetően rendelkezik már némi tapasztalattal: a cég 2002-ben egy pennsylvaniai bányakatasztrófa mentési munkálataiban vett részt, és felszínre hozott kilenc férfit, akiket tévékamerák hada fogadott megmenekülésük pillanatában. Az intenzív médiaérdeklődés után azonban egyes esetekben a családi és baráti kapcsolatok nem bírták a nyomást.

OLDALTÖRÉS: Mi vár a bányászokra a szabadulás után?

Mi vár a bányászokra a szabadulás után?

Mi vár a bányászokra a szabadulás után?

Mi vár a bányászokra a szabadulás után?

Pszichológusok szerint komoly jellemváltozást lehet majd megfigyelni annál a 33 chilei bányásznál, akik többhetes föld alatti fogság után - ha minden jól megy - nemsokára ismét visszatérhetnek a külvilágba. A San José-i réz- és aranybányában augusztus 5-én bekövetkezett tárnaomlás után még nem is sejtették, mi vár rájuk, egyáltalán túlélik-e a szerencsétlenséget, arra pedig végképp nem számítottak, hogy az egész világ megismeri majd őket, és valóságos "sztárként", hősként tekint rájuk.

Már az is igazi akciófilmbe illő jelenet lesz, ahogy egyenként egy mindössze 71 centiméter széles vájaton keresztül 622 méteren és 20 percen át egy kis fémkabinban a felszínre emelik őket. A tervek szerint a hét végére boldog családtagok és kíváncsi újságírók gyűrűjében találja magát már az összes, eddig a mélységben tengődő bányász, akiknek szabadulása egyúttal új élet kezdetét is jelenti, és elképzelhető, hogy ez legalább olyan nagy próbatétel lesz majd számukra, mint a több hónapos elszigeteltség a külvilágtól. Egy olyan ijesztő, kihívásokkal teli időszak következik most az ő életükben, amire talán nem is lehet eléggé felkészülni még szakember segítségével sem. Egy pszichológusokból álló mentőcsapat eddig a lenti körülmények elviselésében volt segítségükre. A múlt héten - a közelgő szabadulásra való tekintettel - már a felszínen őket váró újságírók esetleges kínos és túl diszkrét kérdéseire és a különböző médiaszereplésekre készítették fel őket.

A "harminchármak" ugyanis igazi hősökké váltak, akikből pénzt akarnak csinálni filmesek és könyvírók egyaránt. Elnöki palotákba kaptak meghívást, minden költségüket fedező nyaralásokat ajánlottak fel nekik, tévéstúdiókba várják őket. Persze amelyiküknek ehhez nincs kedve, és nem akar celebbé válni, az már most elkezdhet gondolkodni azon, mire költi, és miként használja fel a csak az aláírására váró nagy összegről kiállított csekkeket. 

A magyar származású chilei bányatulajdonos, Leonardo Farkas a szerencsétlenség bekövetkezte után ugyanis nem sokkal a mélyben rekedt 33 bányász minden egyes családjának egy 10 ezer dollár értékű csekket ajánlott fel az ágazat nevében, ezenfelül pedig létrehozott egy alapot a bajba jutott vájárok megsegítésére. További bevétellel kecsegtet az a 10 millió dolláros kártérítési per is, amelyet 27 érintett család indított a San José-i bánya tulajdonosai ellen. Az egyik mélyben rekedt bányász lányát már korábban meghívták egy televíziós játékba, ahol több ezer dollár ütötte a markát. Az tehát biztos, hogy megélhetési gondokkal egy jó darabig nem kell majd számolniuk a 33-aknak.
   
Sergio González, a Santiago Egyetem pszichológusa úgy véli, a többhetes megpróbáltatást átélő bányászok inkább áldozatok, mint hősök. A szakember arra figyelmeztet, hogy más emberekként térnek vissza a felszínre, és a családjuk is megváltozott.
   
Claus Behn, a Chilei Egyetem egyik fiziológus professzora a hirtelen és nagy mennyiségben az ember ölébe hulló pénz kapcsán hangsúlyozta: ilyen helyzetben rendkívül fontos az, hogy az illető megfelelő pénzügyi tanácsokhoz jusson, különben elfolyik a nagy vagyon.
   
A szélsőséges körülményeket túlélt személyeknél fellépő rendellenességeket vizsgáló szakember szerint az ilyen helyzetbe került embereknek semmiféleképpen sem szabad feladniuk rendszeres napi tevékenységüket, és ebbe beleértendő a munka is. Ami gyakran előfordul ilyen mértékű szélsőséges izolációt követően, hogy a túlélők mindent egyszerre elmesélnek, és amikor már nem maradt több mondanivaló, következnek a félreértések. Ehelyett Behn azt tanácsolja, hogy le kell lassítani a dolgok folyását, több lépésben kell találkozni a családtagokkal és barátokkal, és a várakozásaikat kissé mérsékelni kell.
   
A professzor szerint a bányászokra rendkívül megterhelő alkalmazkodási folyamat vár: először a média ostromát kell kiállniuk, hiszen az egész világ a legutolsó részletekről is tudni akar, és persze hírnevet és pénzt ajánl a legapróbb információmorzsáért is; és mindezt pedig csak tetézi a család túláradó figyelme. Behn szerint hősnek lenni nem olyan egyszerű, mert "ha lenéz az ember a hegycsúcsról, csak a mélységet látja, amely mindenkit megszédít".
   
A chilei kormány előrelátását dicséri, hogy megígérték: legalább hat hónapon keresztül pszichológiai segítséget biztosítanak a 33 bányásznak. Jaime Manalich egészségügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a bányászoknak a felszínre jutva szembesülniük kell azzal, hogy életük megváltozott, és még a családjuk is átalakult ez alatt a nehéz és bizonytalan időszak alatt. A szaktárca vezetője szerint a vájárok közötti egység, a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy segítséget jelent majd az új kihívások kezelésében, és a legtöbb hozzátartozó is azt reméli, hogy a 33-ak a föld mélyén együtt átélt ijesztő pillanatok és hosszú órák után a jövőben igazi támaszt nyújthatnak majd egymásnak.
   
Brandon Fisher, aki a mentési munkálatok dandárját, a mentőalagút fúrását végző Center Rock vállalat elnöke azonban erősen kételkedik abban, hogy a bányászok barátsága kibírná a médiafigyelem és persze az így szerephez jutó pénz miatti nyomást, amelyet sokszor a családon belüli kapcsolatok is megsínylenek. A problémát illetően rendelkezik már némi tapasztalattal: a cég 2002-ben egy pennsylvaniai bányakatasztrófa mentési munkálataiban vett részt, és felszínre hozott kilenc férfit, akiket tévékamerák hada fogadott megmenekülésük pillanatában. Az intenzív médiaérdeklődés után azonban egyes esetekben a családi és baráti kapcsolatok nem bírták a nyomást. Fisher már csak emiatt is szkeptikus: "Ha egyszer a pénz is belekerül a történetbe, elfajulhatnak a dolgok."

OLDALTÖRÉS: Kedd éjjel megkezdik a mentést

Kedd éjjel megkezdik a mentést

Kedd éjjel megkezdik a mentést

Kedd éjjel megkezdik a mentést

Helyi idő szerint kedden késő éjjel megkezdik a vájárok kimenekítését a chilei San José bányából. Sebastián Pinera chilei államfő már megérkezett a helyszínre, és ide várják Evo Morales bolíviai elnököt is.

A Chile északi régiójában, az Atacama-sivatagban található arany-és rézbánya 69 nappal ezelőtt, augusztus 5-én omlott be, és ennek következtében 32 chilei és 1 bolíviai bányász rekedt a föld alatt.
   
A speciális fúrószerkezettel kialakított furaton keresztül egyenként hozzák fel a bányászokat egy kapszula segítségével a 622 méteres mélységből. Névtelenül nyilatkozó kormányzati források közlése szerint elsőként a 31 éves Florencio Ávalost próbálják meg felhúzni: a fiatal és tapasztalt bányász feladata az lesz, hogy a több mint egyórás művelet során folyamatosan tájékoztassa a szakembereket mindarról, amit lát, mert ez döntő fontosságú lehet az akció egészének sikerét tekintve.
   
Ávalos után a 39 éves Mario Sepúlveda, majd az egyetlen bolíviai, a 23 éves Carlos Manami következik. Ha minden a terveknek megfelelően halad, a 33 bányászt másfél-két nap leforgása alatt ki tudják szabadítani kényszerű fogságukból.
   
Laurence Golborne bányaipari miniszter nem árulta el az akció kezdetének pontos időpontját, mindössze annyit mondott, hogy a késő éjszakai órákban indul a San Lorenzo művelet, s reményei szerint még éjfél előtt felszínre hozzák az első bányászt.