Uniós békegalamb

Büszkeségre valóban van ok, hiszen a világ harmadik legnépesebb „országa” olyan neves elődök közé került be, mint a Vöröskereszt, az Orvosok Határok Nélkül szervezet. Általában személyek kapják a díjat, de az elmúlt évtizedekben többször is előfordult már, hogy szervezetet tüntettek ki; az ENSZ menekültügyi ügynöksége 1954-ben és 1981-ben is Nobel-békedíjas lett, a legutóbbi évtizedben pedig a taposóaknák betiltásáért kampányoló szervezet, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség illetékese is átvehette a kitüntetést. Tulajdonképpen az euroszkeptikusoknak tett utalásként is értelmezhetjük Barroso azon kijelentését, hogy az Európai Unió nagyon értékes dolog, amelyet az európaiak és az egész világ érdekében meg kell becsülni. Kétségtelen tény, hogy az unió jelentős politikai és gazdasági erejét latba vetve ügyködött a kontinensen, illetve a világban, hogy béke legyen, sőt, nem elhanyagolható tény, hogy a második világháború ádáz ellenségei alapították az unió elődjét. A bizottság szerint az EU segített „a háború kontinenséből a béke kontinensévé” változtatni Európát. Azonban távolról sem tökéletes a kép, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy déli szomszédunknál, Európa közepén véres háború dúlt alig két évtizede, ami újra megismertette a világgal az etnikai tisztogatás fogalmát.