Megdönti-e az iráni rezsimet a népharag? - (elemzés)

Az iráni teokrata rendszer a jelek szerint nincs közvetlen veszélyben. Ám az uralkodó síita klérus tagjai élénk figyelemmel kísérik az utcai fejleményeket, elvégre ugyanezt a népi elégedetlenséget használták ki maguk is három évtizeddel ezelőtt, győzelemre segítve a sah uralma ellen kirobbant iszlám forradalmat.

Van esély - de csak esély - arra, hogy az utóbbi napok tüntetéseiből komoly, hiteles mozgalom nő ki, amely alapvetően megváltoztatja a jelenleg mindenható és érinthetetlen teokrácia (azaz klérus) által irányított rendszert.
    
Van egy másik, az előzőnél nagyobb esély arra, hogy a fenti forgatókönyv elkerülése érdekében a klérus vagy megszabadul a keményvonalas Mahmúd Ahmadinezsád elnöktől, vagy pedig a minimumra korlátozza jogköreit, gyengítve a pozícióját. Ennek érdekében azonban arra lenne szükség, hogy a tüntetések folytatódjanak, átterjedjenek újabb városokra, és - ami a legfontosabb - kellően erős támogatást kapjanak a papság részéről. A hatalom felsőbb szintjén ugyanis csak így keletkezhetnek repedések.

"Senki nem tudja megmondani, mi történik holnap vagy holnapután - vélekedett Suzanne Maloney, a Közel-Kelettel foglalkozó washingtoni Saban Center Irán-szakértője. - (A tüntetők) mindenesetre rákényszerítették a rezsimet arra, hogy hátráljon egy lépést."

Ennek dacára nagyon csekély a valószínűsége annak, hogy a síita klérus uralta iráni rendszer radikális változáson menne keresztül. Az irániak nagy része szorosan kötődik az 1979. évi forradalomhoz, annak örököseihez és az általuk létrehozott rendszerhez. Ezek a rétegek pedig nem hajlandók semmit tenni annak érdekében, hogy újból véres lázadás törjön ki hazájukban.

A mostani tiltakozó megmozdulások különböznek Irán legutóbbi zavargásaitól, a diákok által 1999-ben kirobbantott - majd csendben elhalt - utcai tüntetésektől. A legfőbb újdonság, hogy a jelenlegi demonstrációkhoz csatlakozott az iráni középosztály egy része is; az a réteg, amely 1979 elején jelentős forradalmi erővé változtatta az addig vallási jellegű megmozdulásokat.

A mostani utcai demonstrációk vezéralakja is különbözik az 1999-ben reformokat követelő diákok hangadóitól. Mir Hoszein Muszavi semmiképpen sem nevezhető amatőrnek vagy az oldalvonalon kívülről bekiabáló szereplőnek. Tapasztalt politikusról van szó, aki a 80-as években, az Irakkal vívott háború idején miniszterelnök volt.

Úgy tűnik, hogy Muszavit nem félemlítette meg az ország legfőbb vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah és annak belső köre. Sőt, panaszaival közvetlenül hozzájuk fordulhat. Ráadásul megnehezítheti az életüket, ha bírálni kezdi a klerikális rendszert mint olyan tényezőt, amely bűnrészes Ahmadinezsád védelmezésében.



Az iráni állami IRINN televíziós csatorna adásából készített felvételen Mir Hoszein Muszavi reformpárti iráni elnökjelölt támogatói tüntetnek Teheránban 2009. június 17-én, amikor harmadik napja tiltakoznak Mahmúd Ahmadinezsád hivatalban lévő iráni elnök választási győzelme ellen Fotó: MTI/AP/IRINN

Nem lehet tudni, vajon Muszavi megkérdőjelezné-e, vagy egyáltalán meg akarja-e kérdőjelezni magát az iszlám rendszert. Ő is a forradalom szülötte, és 1979 óta soha nem hívta fel reformerként a figyelmet magára. Mindazonáltal máris tovább ment, mint azt bárki is várta volna tőle. A végső szót alighanem a papok fogják kimondani.

Muszavi eddig nem fenyegette közvetlenül az iszlám berendezkedést. Ugyanakkor tett egy célzást hétfőn, a hívei által rendezett nagygyűlésen. Beszédében felszólította az egybegyűlteket, hogy "szálljanak szembe ezzel a megdöbbentő talánnyal... Máskülönben semmi nem fog maradni abból a bizalomból, amelyet a nép a kormány és a rendszer iránt táplál".

Az iszlám forradalom óta eltelt 30 év alatt a tüntetők még soha nem lépték át ezt a vörös vonalat, a demonstrációk soha nem irányultak az uralkodó papság ellen. Ha ezt megteszik, akkor nehéz helyzetbe hozzák a klérust. Utóbbi választásra kényszerül: vagy politikai engedményeket tesz a reformokat követelőknek, vagy tétlenül figyeli, hogy a zavargások egyre veszélyesebb szintet érnek el.