Szexvizsgálat után férfi lehet a futónőből - a Caster Semenya-sztori

A sportolónőből így lehet hirtelen férfi(versenyző), aki - a teljesítmény felől közelítve meg a kérdést - értelemszerűen kedvezőbb helyzetben van, mint a valóban a gyengébb nemhez sorolt riválisok. Az augusztusi, németországi atlétikai vb-n ezért is robbanhatott hírbombaként az a - ha nem is példa nélküli, de - világméretű érdeklődést kiváltó eset, amelyben lelepleződött és „nemes” váltáson esett át egy dél-afrikai futó(nő).

A hiteles és az IAAF, a sportági világszövetség által szentesített végső tanúsítvány mindazonáltal még hátravan, a minden részletre kiterjedő vizsgálat végeredménye az ígéret szerint csak a november végi, párizsi IAAF-csúcstalálkozóra készül el.

Bennfentes(kedő) ausztrál lapok azonban már világgá kürtölték, hogy mi (lehet) a tényleges helyzet. Nos az, hogy a női 800 méter berlini döntőjében az egyik - hogy stílszerűnek hassunk: - legszakállasabb világcsúcshoz közeli idővel Caster Semenya győzött, az a 18 esztendős dél-afrikai atléta, akiről jó egy éve tán még a szűk szakma sem igen hallott. Most meg az ő nevétől hangos a földgolyó, bár nyilván nem örül ennek a váratlanul támadt sajátos „népszerűségnek”. Tavaly nagyjából annyit lehetett tudni róla, hogy tehetséges futó, aki szinte ugrásszerűen fejlődve nyert előbb hazája korosztályos bajnokságán, majd lett a junioroknál világbajnok 800-on. Ugyanezen a távon aztán, további súlyos másodperceket javulva, az idén augusztusban, a felnőtt vb-n is diadalmaskodott, megközelítve azt a rekordot, amellyel annak idején - még 1983-ban (!), máig megdönthetetlen módon - a csehszlovák Jarmila Kratochvilova minden idők leggyorsabb teljesítményével nyert.

 Ezt a férfias időt „ijesztgette” most a dél-afrikai győztes, aki azonban elkövette azt a „hibát”, hogy egyfelől csaknem három másodperccel ért be hamarabb a célba a második helyezettnél (ami óriási fölényt jelent, s akkor a többiek lemaradását már szóba se hozzuk), másfelől, hogy „nemi gyanúra” okot adó külsőségekkel szolgált, amiből egyenesen következett az IAAF nagy port kavaró szextesztje. Az érdekeltek azért kértek utánajárást, hogy nő-e Semenya, mert nem tetszett nekik már-már baritonista módon mély hangja, rendkívül kidolgozott izomzata, és 18 éves létére kiforrott maszkulin alkata, hozzá rendkívül széles vállal (megjegyzendő: ez utóbbi ismérv napjaink női atlétikájában nagyon sok hölgysprinternél, sík- és gátfutónál, ugrónál hasonlóképpen jelen van…). Igen sokan akarták-akarják megtudni, hogy akkor most egy férfias nő vagy a nők között induló, de nemi hovatartozását tekintve inkább férfi atléta lett világbajnok női 800 méteren.

Szerencsétlen pár(i)ák
 
Maga a nemi vizsgálódás nem egyedi a versenysportban, ellenkezőleg. Az utóbbi időkben azonban már nem lehetett sokat hallani ilyesféle vizslatásokról, meg gyaníthatóan az IAAF sem verte nagydobra azokat az alkalmakat, amikor a „nemesítő” mustra nyomán csendben felkérték a férfimezőnybe átsorolódott versenyzőket az atlétika világából való végleges kivonulásra. Az utóbbi évtizedben, megalapozott gyanú alapján, állítólag nyolc ilyen tesztet végeztek összesen, és négy atlétánál léptek, a diszkrécióért cserében arra szólítva fel őket, hogy a jövőben tartsák magukat távol a női mezőnytől. A titkolózás nagyon is érhető, hiszen a szerencsétlen pár(i)ák nem a haszonszerzés, holmi előnyfabrikálás céljából lettek olyanok, amilyenek, hanem a természet csúf tréfája nyomán: hogy tudniillik genetikai rendellenességgel születtek, ami viszont csak később, versenysportos életszakaszukban, a nemi hovatartozás felderítésének szándékával elvégzett komplex vizsgálatok következtében derülhetett ki róluk.

Ilyen biológiai hibákat kereső, kromoszóma-rendellenességeket kimutató nemi analízist a nőknél 1966-ban végeztek először, jelesül az az évi atlétikai Európa-bajnokságon. Az 1968-as nyári ötkarikás játékokon azután megejtették az első olimpiai szexvizsgálatokat is. Később, a procedúrának kétségkívül a szenzációhajhászást is magával hurcoló jellege miatt, meg az érintettek kímélete végett is - mivel alapvetően elenyésző számban voltak-vannak, akik hermafroditák, vagyis mindkét nem tulajdonságait magukon-magukban hordó élsportolók -, az atlétáknál 1992-ben, az olimpiákat illetően pedig 1999 után felhagytak az efféle kutakodással. A nagyüzemi kontroll helyébe az alkalmi szűrés, az eseti szúróvizsgálat lépett, azon az alapon, hogy aki „kilóg” a sorból, azt azért azóta is megnézik, de csak a kirívóan durva esetekben végezték-végzik el a szükséges tesztet.

Ez történt Semenyánál is, akinél az említett ausztrál médiajelentések szerint szintén meglelték az interszexualitásra valló bizonyítékokat. Vagyis esetében szintén (belső) férfi és (külső) női nemi szervek egyidejű meglétéről lehet szó. Éppen emiatt tenghetett túl benne a férfi nemi hormon, a nőknél szokásos tesztoszteronszintnek - ha igaz - háromszorosát mutatták ki nála, ami azt is megmagyarázza, hogy miért erősebb és robbanékonyabb (női) vetélytársainál.

Bár az IAAF egyelőre beszédesen hallgat, felettébb valószínű, hogy egyben egy ígéretesnek indult futókarrier ért véget Berlinben azzal, hogy a dél-afrikai atléta az esetében tényleg gyengébb nembeli társakat kilátástalan helyzetbe hozta a férfiasságából fakadó versenyelőnyök túlsúlya miatt. Nem csalt, hiszen nem tudatosan lett „nemközivé”, viszont az esélyegyenlőséget - miként történik az példának okáért a doppingolásnál is - felborította, amit persze a konkurencia nem tűr(t) el. 

A cikk ide kattintva folytatódik...

OLDALTÖRÉS: Micsoda nő ez a férfi!

 
Micsoda futónő ez a férfi!

 
Micsoda futónő ez a férfi!

 
Micsoda futónő ez a férfi!

Az már más kérdés, hogy Semenya esete mégsem illik bele a korábbi sorozatba, amennyiben a tapintat jelentős hiánycikknek bizonyult mind az IAAF-nél, mind a Dél-afrikai Köztársaság atlétikai szövetségénél. Hogy ki hazudik, vagy - óvatosabban fogalmazva - ki nem bontja ki az igazság minden szálát, innen, Budapestről nehéz lenne megállapítani, de a felek egymásra mutogatása, amely amúgy óvatosabb formában már augusztus végén elkezdődött, és tart rendületlenül a mai napig, mindkét oldal felelősségét felveti.

Az IAAF kezdetben „sárosabbnak” tűnt, hiszen okkal róhatták fel a tisztességes orvosi eljárások hívei, hogy a szexvizsgálattal nem kellett volna megvárni a berlini 800-as döntőt, az aranyérem átadását, egyáltalán Semenya elindulását, hanem még a vb előtt el kellett volna  rendezni az ügyet egy korábban megejtett teszttel. A versenyző szemszögéből - elhúzódó meghurcoltatását látva - pedig még a visszaléptetés is jobb megoldás lett volna. Így menet közben afféle szégyenfolttá tenni, többszörösen kínos helyzetbe hozni, ellehetetleníteni sportolóként, emberként egyaránt - nos, nagyon nem lett volna szabad.

Most azonban az IAAF ment át ellentámadásba. A színfalak mögül a világszövetségiek kiszivárogtatták azt az információt, hogy a dél-afrikai atlétikai szövetség (ASA) első emberét, Leonard Chuelét ők bizony már a világbajnokság előtt figyelmeztették: végezzék el még odahaza a nemi vizsgálatot, derüljön ki időben, feketén-fehéren az igazság. Az intelem tényét az elnök kezdetben tagadta, majd arra hivatkozott, hogy sem visszaléptetni, sem a verseny előtt bármilyen durva eljárásnak kitenni nem akarták Semenyát. Sőt még Berlinben is olyan közleményt köröztettek, amely szerint „teljesen bizonyos, hogy Semenya nő; nem neveztük volna be női versenyre, ha cseppnyi kétségünk is lenne a nemét illetően”...

Ha mindez igaz, akkor végtére is saját vezetői vezették félre és sodorták bele a skandalumba atlétájukat. Aki talán egyedül annak örülhet, hogy végül is megtarthatta aranyérmét, éppen egyéni ártatlansága miatt. Sportolói jövője viszont legalábbis kérdésessé vált,  karrierjének pedig női atlétaként alighanem befellegzett.

A háborús hangtól a beismerésig
 
Holott odahaza nemzeti hősként fogadták, hosszasan ünnepelték, miközben országszerte egészen szélsőséges indulatokat váltottak ki a szexvizsgálat nem tisztázott körülményei - s még inkább a sportoló ellen indult médiakampány, a becsmérlő-heccelődő, nem egy esetben rasszistának titulált cikkek sora, az eset külföldi kezelése, negatív visszhangja. Hazaérkezésekor a rokonszenvtüntetés részeként a repülőtéren megjelent a teljes állami vezetés, a volt elnök, Nelson Mandela az össznépi szolidaritás jegyében külön is fogadta őt Johannesburgban. Az ország sportminisztere, Reverend Makhenkesi Stofile a sportoló jövőjét firtató kérdésre így válaszolt: „azt hiszem, kitörne a harmadik világháború, ha eltiltják a (nők közötti) versenyzéstől az atlétikai világbajnokság női 800 méteres döntőjének győztesét”. Majd ezzel folytatta: „Caster nő, a mi hősnőnk. Meg kell védenünk. A legmagasabb szintekig elmegyünk, hogy harcoljunk egy ilyen sportszerűtlen és roppant igazságtalan döntés ellen.”

Chuene ASA-elnök is csatlakozott a harsány kórushoz. "Nem hagyjuk, hogy az európaiak megbélyegezzék gyermekeinket!”- mondta a dél-afrikai atléták első embere, aki azonban néhány napja visszakozni kényszerült. Az elburjánzó érzelmek további tobzódását végül is ő állította meg azzal, hogy - a helyzet egyre nyilvánvalóbb tarthatatlansága miatt - a nyilvánosság elé állva bevallotta, hogy korábban bizony hazudott, és súlyosan hibázott. Főképpen, amikor elhallgatta, hogy titokban, már a vb előtt igenis volt hazai nemi vizsgálat, és komolyan szóba került Semenya visszaléptetése. Végül ezt nem tették meg, hogy "védelmezzék Semenya magánszféráját". Berlinben aztán - aranyérem ide vagy oda - jött a feketeleves.

Az orvosi verdikt - ismételjük: ha igazak a hírek - inkább férfinak, mint nőnek tekinti Semenyát, miközben családja elutasít minden ilyesféle beállítást. Csak hát a tudomány minősítése nem ugyanaz, mint például egy szülőé, és ami odahaza még „elmegy”, az a laboratóriumok világában már nem. Ha valaki interszexuálisan inkább férfi, mint nő, arról édesapja, Jacob Semenya okkal és érthetően nyilatkozhatja azt: „Egy fiunk és öt lányunk van, utóbbiak között Caster a negyedik a sorban, s most nekünk, szülőknek akarják bemesélni, hogy nem lányt, hanem fiút neveltünk fel. Semmilyen teszt nem szükséges ahhoz, hogy azonnal megállapítsuk egy újszülött nemét, márpedig mi ezt jó 18 éve megtettük”.

Milyen igaza van! És még sincs…