Ingyen víz és gáz, plusz 120 liter benzin alanyi jogon: türkmén változások

Az 53 éves elnök a 2006 decemberében elhunyt Saparmurat Niyazov után került a közép-ázsiai állam élére. Eleinte úgy tűnt, hogy igyekszik lenyesegetni elődje hajmeresztő személyi kultuszának vadhajtásait, ám újabban ő is azon fáradozik, hogy saját kultuszt építsen fel maga körül, még ha elődjénél mérsékeltebb formában is - írta a Neue Zürcher Zeitung.

Nyugati megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Berdimuhamedow - Niyazovval ellentétben, aki helyi kommunista pártfőtitkárból lett a posztszovjet Türkmenisztán vezetője - nem született vezető. Ezért neki keményebben kell küzdenie, ha érvényesíteni akarja hatalmi igényét. Pozíciója bebiztosítása végett igyekszik apránként elhomályosítani elődje emlékét, miközben önmagát helyezi előtérbe. A múlttal való szakítás legegyértelműbb jele volt az a januári bejelentése, miszerint lebontatja a főváros központjában álló úgynevezett Semlegességi tornyot. A túlméretezett dugóhúzóra emlékeztető építmény tetején a "türkménbasi", Niyazov aranyozott szobra áll, amely 24 óra alatt megfordul saját tengelye körül, hogy a néhai potentát arca állandóan kövesse a Nap mozgását Másik dehonesztáló húzásával Berdimuhamedow száműzte a türkmén bankjegyekről Niyazov arcmását.

Startja nem volt egyszerű, hiszen a Niyazov-érában távolról sem számított kijelölt utódnak. Helyi megfigyelők szerint nyilvánvalóan a biztonsági szolgálat segítségével kerekedett felül vetélytársain. Az alkotmány értelmében ugyanis a parlament elnöke lett volna a soros utód az államfői poszton; csakhogy őt - korrupciós vádak alapján - egy nappal az államfő halála után letartóztatták. Utána pedig néhány befolyásos személy - köztük a türkménbasi elnöki gárdájának parancsnoka, aki előtte a korábbi egészségügyi miniszter (Berdimuhamedow) fölemelkedését egyengette - börtönben kötött ki

Elődjéhez hasonlóan - az eredeti szakmáját tekintve fogorvos - Berdimuhamedow is rendszeres időközönként vált le minisztereket és magas rangú hivatalnokokat, így gátolva meg, hogy azok saját hatalmi bázisra tegyenek szert. Ennek következtében viszont romlik a kormányzati munka minősége. Miniszterek elárulták külföldi megfigyelőknek, hogy semminemű befolyással nem rendelkeznek; minden hatalom az államfő kezében összpontosul.

Hatalomra jutása után az új elnök számos reformmal hívta fel magára a figyelmet. Így például 2007-ben kilencről tíz évre növelte az általános iskolai tanulmányok idejét; az egyetemi stúdium időtartamát pedig kettőről öt évre emelte. Niyazov idején nem működhettek cirkuszok, színházak és mozik - Berdimuhamedow ismét engedélyezte őket. A türkménbasi uralkodása alatt bezárták az összes vidéki kórházat - utóda ígéretet tett a fővároson kívül élő milliók egészségügyi ellátásának javítására.

Hangsúlyeltolódás ment végbe a külpolitikában is. A sivatagi állam, amely 12-szer akkora mint Svájc, Niyazov idején az elszigetelődést választotta. Utóda jobb kapcsolatokra törekszik a szomszéd államokkal. Óvatos nyitási politikájának köszönhetően, amelynek fő célja az ország földgázkincsének optimális értékesítése, nyugati fővárosokban is szívesen látott vendég lett.

A rezsim a bérek és a nyugdíjak emelésével, valamint ingyenes víz- és gázellátással jár a lakosság kedvében. Ráadásul minden türkmén díjmentesen kap havonta 90 kilowattóra villanyáramot és 120 liter benzint. Nem csoda, ha a türkmének gazdagabbnak érzik magukat közép-ázsiai szomszédaiknál. Vásárlóerő-paritáson számolva hazájuk csakugyan a második (Kazahsztán mögött) a térségben, megelőzve Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt. Nemzetközi szervezetek szerint ugyanakkor a munkanélküliség 50 százalékos.
 
Egyes nyugati megfigyelők meg vannak győződve az asgabati vezetés reformszándékáról, ám az eddigi eredmények igencsak ellentmondásosak. Sokan úgy vélik, hogy az apró lépések után immár komoly erőfeszítésekre van szükség. Türkmenisztánra változatlanul a hatalmi önkény és a rendőri ellenőrzés jellemző. A börtönökben például háromszor annyian raboskodnak, mint ahány férőhely van, és az elítéltek között igen magas a halálozási arány. Az elnök nemrég bejelentette, hogy módosítani kívánja a btk.-t, és a kisebb súlyú bűntettek elkövetői a jövőben nem kerülnek börtönbe.

Kérdés, mennyire lehet az ígéretet komolyan venni. Az oktatás terén például a tanulmányi idő meghosszabbítása önmagában még nem hozott javulást. A tanárok és a tankönyvek ugyanis nagyrészt változatlanok maradtak. Bár az állam nem kevés pénzt fordít az oktatási intézmények épületeinek felújítására, az átfogó reformnak elsősorban a tartalomra kellene összpontosítania.

Hasonló a helyzet az egészségügyi reformmal. Az Orvosok Határok Nélkül szervezet nemrég lesújtó bizonyítványt állított ki az országról. Eszerint "Türkmenisztán lakosságát cserbenhagyja az egészségügy ellátás rendszere, amely inkább a külső benyomásra helyezi a hangsúlyt, semmint annak a valós veszélynek a felszámolására, amelyet a fertőző betegségek jelentenek a közegészségre". Tíz évi tevékenység után a nemzetközi szervezet tavaly úgy határozott, hogy helyi támogatás híján  kivonul a közép-ázsiai országból.

A korábbi szovjetköztársaságok közül itt tapasztalható a legkevesebb változás. Egy külföldi megfigyelő szerint "olyan a helyzet, mintha ma is létezne a Szovjetunió". Ezen az sem változtat sokat, hogy Berdimuhamedow közölte: a Kommunista Pártból Demokrata Pártra átkeresztelt állampárt mellett engedélyezni fogja még egy párt működését. A politikai rendszer az államfőre van szabva. A kormányülések tv-közvetítésein miniszterek és hivatalnokok láthatók, amint lehajtott fejjel lesik az elnök szavait - s közben szorgosan jegyzetelnek