Koncz Zsuzsa köszönetkoncertet ad Szomabthelyen

Amikor Koncz Zsuzsa legutóbb Szombathelyen járt (2007-ben), akkor még csak Liszt-díjas volt és a Francia Becsületrend birtokosa. Tavaly azonban kétszer is kitüntették (tegyük hozzá: nagyon sokunk örömére); megkapta a Kossuth-díjat, s művészetét Prima Primissima-díjjal is elismerték. Amikor telefonon az április huszonnyolcadikai, szombathelyi koncertjéről kérdeztük, természetesen gratulációval kezdtünk.

- Nagyon szépen köszönöm - mosolygott a hangja. - Úgy érzem, hogy e két díjat illik megköszönnöm az én édes vasi közönségemnek is. Együtt jutottunk el ide; egyedül nem megy... Arra gondoltam, hogy a tavaly év végén a budapesti Papp László Sportarénában bemutatott Köszönöm! című műsoromat a kedvenc helyeimre is el kell vinnem. Az az igazság, hogy nagyon jó kis buli volt. Őszintén szólva szerettem az előző összeállításomat is, amely, bizonyára sokan emlékeznek rá, a Jöjj kedvesem!-mel kezdődött. Utána, találkozva a közönségemmel, annyi, de annyi szeretetet, köszönetet kaptam, hogy arra az elhatározásra jutottam, hogy most akkor rajtam a sor...

S hogy mire is számíthatunk az Agora-MSH-ban 28-án, 19 órától? Erre ekként felelt Zsuzsa (aki kapcsán Szabó István Oscar-díjas rendező így beszélt: Nem is tudom már hány éve énekel helyettem, s tudom másoktól, helyettük is, és én titokban vele énekelek, mi titokban vele énekelünk .) - Olyan számaimra is rátaláltam, amelyeket már nagyon-nagyon régen énekeltem, de nagyon szeretem őket. Kiderült, hogy mekkora öröm számomra megszólaltatni őket. Csak egy példa: a Vörös rébék. Nem is tudom, mikor énekeltem már színpadon ezt a gyönyörű balladát. Nem tagadom, előadói bravúr is kell hozzá, meg természetesen egy kiváló zenekar. Mert még fél play back-ről sem igazi a hangzás. Most viszont olyan színvonalú muzsikusok kísérnek, hogy óriási öröm volt előadni velük e dalt az Arénában. Úgy láttam, éreztem, hogy nagyon értékelte az ottani közönség. Tízezer ember pisszenés nélkül hallgatta végig. Utólag megnyugodtam: jó, hogy újra elővettem...

Mint ismeretes, Zsuzsa édesanyja Szombathelyen született. Bár nem elsősorban ezért jár Vasba szívesen.

- Savariában mindig is éreztem egy szellemi, érzelmi kapcsot a közönséggel. Kétségtelen, hogy ez másutt is megvan, de nem ennyire erős. Énbelőlem egy van; én, én vagyok, de a közönség összetétele természetesen más és más. Persze mindig arra törekszem, hogy minden koncertemen a topon legyek. Ez Szombathelyre még hatványozottabban igaz.