Nemzetközi Szlavisztikai Napokat tartottak a SEK-en

Nemzetközi kitekintésben is fontos fóruma ez a mindig több országot képviselő szlavistáknak. Jó alkalom a kapcsolatok ápolására - és arra, hogy megismerjük egymás legfrissebb kutatásait , mondja érdeklődésünkre dr. Jankovics Mária Ph.D., főiskolai tanár, a Szláv Filológiai Intézet igazgatója.

A horvát, szlovén és orosz tanszéket, valamint a Közép-európai Nemzetiségi és Etnikai Kutatóközpontot magába összefogó Szláv Filológiai Intézet kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Az idei szlavisztikai napokra természetesen nemcsak a hazai egyetemekről - Budapestről, Pécsről, Szegedről - érkeztek kutatók, hanem Horvátországból, Szlovéniából, Oroszországból (például a szombathelyi egyetemmel napi párbeszédet tartó volgográdi egyetemről); sőt: Ausztriából is.

A teljesség igénye nélkül: itt volt Marko Jeszensek, a Maribori Egyetem dékánja; eljött Zinka Zorko professzor - szintén Szlovéniából -, aki kezdettől aktív részese a szombathelyi szlavisztikai napoknak, és ezúttal Mukics Ferenc regényét - Garaboncijas - elemezte. Itt volt Barics Ernő professzor Pécsről - a horvát nyelvről szóló magyar internetoldalakról tartott előadást. Élénk eszmecserét váltott ki Bakonyi István előadása, amely a globalizáció korában körvonalazódó orosz mentalitást kísérelte meg megragadni.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

Nemzetközi kitekintésben is fontos fóruma ez a mindig több országot képviselő szlavistáknak. Jó alkalom a kapcsolatok ápolására - és arra, hogy megismerjük egymás legfrissebb kutatásait , mondja érdeklődésünkre dr. Jankovics Mária Ph.D., főiskolai tanár, a Szláv Filológiai Intézet igazgatója.

A horvát, szlovén és orosz tanszéket, valamint a Közép-európai Nemzetiségi és Etnikai Kutatóközpontot magába összefogó Szláv Filológiai Intézet kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Az idei szlavisztikai napokra természetesen nemcsak a hazai egyetemekről - Budapestről, Pécsről, Szegedről - érkeztek kutatók, hanem Horvátországból, Szlovéniából, Oroszországból (például a szombathelyi egyetemmel napi párbeszédet tartó volgográdi egyetemről); sőt: Ausztriából is.

A teljesség igénye nélkül: itt volt Marko Jeszensek, a Maribori Egyetem dékánja; eljött Zinka Zorko professzor - szintén Szlovéniából -, aki kezdettől aktív részese a szombathelyi szlavisztikai napoknak, és ezúttal Mukics Ferenc regényét - Garaboncijas - elemezte. Itt volt Barics Ernő professzor Pécsről - a horvát nyelvről szóló magyar internetoldalakról tartott előadást. Élénk eszmecserét váltott ki Bakonyi István előadása, amely a globalizáció korában körvonalazódó orosz mentalitást kísérelte meg megragadni.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

A horvát, szlovén és orosz tanszéket, valamint a Közép-európai Nemzetiségi és Etnikai Kutatóközpontot magába összefogó Szláv Filológiai Intézet kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Az idei szlavisztikai napokra természetesen nemcsak a hazai egyetemekről - Budapestről, Pécsről, Szegedről - érkeztek kutatók, hanem Horvátországból, Szlovéniából, Oroszországból (például a szombathelyi egyetemmel napi párbeszédet tartó volgográdi egyetemről); sőt: Ausztriából is.

A teljesség igénye nélkül: itt volt Marko Jeszensek, a Maribori Egyetem dékánja; eljött Zinka Zorko professzor - szintén Szlovéniából -, aki kezdettől aktív részese a szombathelyi szlavisztikai napoknak, és ezúttal Mukics Ferenc regényét - Garaboncijas - elemezte. Itt volt Barics Ernő professzor Pécsről - a horvát nyelvről szóló magyar internetoldalakról tartott előadást. Élénk eszmecserét váltott ki Bakonyi István előadása, amely a globalizáció korában körvonalazódó orosz mentalitást kísérelte meg megragadni.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

A horvát, szlovén és orosz tanszéket, valamint a Közép-európai Nemzetiségi és Etnikai Kutatóközpontot magába összefogó Szláv Filológiai Intézet kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Az idei szlavisztikai napokra természetesen nemcsak a hazai egyetemekről - Budapestről, Pécsről, Szegedről - érkeztek kutatók, hanem Horvátországból, Szlovéniából, Oroszországból (például a szombathelyi egyetemmel napi párbeszédet tartó volgográdi egyetemről); sőt: Ausztriából is.

A teljesség igénye nélkül: itt volt Marko Jeszensek, a Maribori Egyetem dékánja; eljött Zinka Zorko professzor - szintén Szlovéniából -, aki kezdettől aktív részese a szombathelyi szlavisztikai napoknak, és ezúttal Mukics Ferenc regényét - Garaboncijas - elemezte. Itt volt Barics Ernő professzor Pécsről - a horvát nyelvről szóló magyar internetoldalakról tartott előadást. Élénk eszmecserét váltott ki Bakonyi István előadása, amely a globalizáció korában körvonalazódó orosz mentalitást kísérelte meg megragadni.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

A teljesség igénye nélkül: itt volt Marko Jeszensek, a Maribori Egyetem dékánja; eljött Zinka Zorko professzor - szintén Szlovéniából -, aki kezdettől aktív részese a szombathelyi szlavisztikai napoknak, és ezúttal Mukics Ferenc regényét - Garaboncijas - elemezte. Itt volt Barics Ernő professzor Pécsről - a horvát nyelvről szóló magyar internetoldalakról tartott előadást. Élénk eszmecserét váltott ki Bakonyi István előadása, amely a globalizáció korában körvonalazódó orosz mentalitást kísérelte meg megragadni.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

A teljesség igénye nélkül: itt volt Marko Jeszensek, a Maribori Egyetem dékánja; eljött Zinka Zorko professzor - szintén Szlovéniából -, aki kezdettől aktív részese a szombathelyi szlavisztikai napoknak, és ezúttal Mukics Ferenc regényét - Garaboncijas - elemezte. Itt volt Barics Ernő professzor Pécsről - a horvát nyelvről szóló magyar internetoldalakról tartott előadást. Élénk eszmecserét váltott ki Bakonyi István előadása, amely a globalizáció korában körvonalazódó orosz mentalitást kísérelte meg megragadni.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

A konferenciát a dialógus jellemezte abból a szempontból is, hogy előtérbe került a mostanában különösen nagy jelentőséggel bíró, különböző szempontú kulturális kapcsolatok feltérképezése; méghozzá ezúttal a szláv nyelvek, szláv kultúrák viszonylatában. A horvát (kroatisztika), a szlovén (szlovenisztika), az orosz (ruszisztika) tárgyú előadások mellett külön szekciót kaptak a szláv (nyelvi) kapcsolatokat vizsgáló előadások. Mások mellett itt osztotta meg kutatási eredményeit a hallgatósággal Janusz Banczerowski, az ELTE lengyel nyelv és irodalom tanszékének vezetője: kérdőíves felmérést végzett annak kiderítésére, hogy milyen a munka fogalmának nyelvi képe a horvát, lengyel, magyar, orosz és ukrán nyelvben.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

Az előadók közül természetesen nem hiányoztak a szombathelyi Szláv Filológiai Intézet tanszékeinek kutatói-tanárai-professzorai; köztük az évek óta Szombathelyen élő Viktor Mojszejenko professzor - az idei szlavisztikai napok egyik koordinátora, szervezője. Ismét csak a teljesség igénye nélkül - néhány cím a gazdag kínálatból, amelyben bőven találunk olyan témákat is, amelyek nemcsak a tudósok, egyes szakterületek specialistái, hanem a laikusok érdeklődésére is számot tarthatnak. Fresli Mihály például azt az első pillantásra meghökkentőnek tűnő - az utóbbi években orosz egyházi körökben is felbukkanó, minden bizonnyal legendára alapozott - kérdést járta körül, hogy vajon szentté avatható-e Sztálin . (A következtetés persze úgy szól, hogy nem. Akkor sem, ha már ikonábrázolás is készült a hajdani főtitkárról és generalisszimuszról.) Márcziné Nyíri Márta és Jevgenyija Rosztova két kulturológiai szótár összehasonlító elemzését adta. Jankovics Mária azt vizsgálta, hogyan valósul meg az orosz-magyar interkulturális kommunikáció a műfordítás során.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.

Bizonyításra nem szoruló állítás (sőt, közhely), hogy a nagy orosz irodalom darabjai - Puskin életművétől Tolsztojon és Dosztojevszkijen át Csehovig - felbecsülhetetlen és megkerülhetetlen, eleven értéket képviselnek a világirodalomban. De éppen mert megkerülhetetlenek, elemzésük, újabb és újabb kontextusba helyezésük - a kulturális-irodalmi tradíció hömpölygésében - soha nem érhet véget. Kroó Katalin Dosztojevszkij korai művét, a Fehér éjszakákat vonta vizsgálat alá. Molnár Angelika Goncsarov és Balzac motívumegyezéseiből vont le következtetéseket. Szabó Tünde előadásából pedig az is kiderült, hogy a szintén rendkívül gazdag - és Magyarországon is népszerű - kortárs orosz irodalom sem érthető meg igazán mélyen a klasszikusok ismerete nélkül: Ljudmila Ulickaja Szonyecska című, magyarul is olvasható kisregénye - amely meghozta az írónő számára a világhírt - több nagy előddel dialógust kezdeményez. Vagy nem is velük; inkább az általuk teremtett élő nőalakokkal.