Vörös fonal vezet a volt szovjet Laktanyában

A múltkutatás, a múlt átvilágítása volt a SEK Művészeti Intézete workshopjának témája - az ehhez nagyon szerencsés helyszínen. Az iparművészek animálásával dolgozó egyetemi hallgatók is szerencsések voltak, egyrészt, mert rendelkezésükre állt ez az épület, másrészt, mert a padláson találtak egy orosz nyelvű levelet, amit még egy bizonyos Vova, az itt állomásozó orosz katona kapott a testvérétől. Hétköznapi levél: üdvözlik őt otthoni barátai, látták a barátnőjét, szép lány... Vova így életre kel, megszemélyesíti azt a valaha itt volt életet, aminek romjain járkálunk, málló falak, omló vakolat, törmelékek, törött üvegdarabok közt a koszban. Vováé is lehetett volna az a sanyarú fekhely, a ledobott matrac, ami az egyik helyiségben objektként áll. Itt mosakodott 19 társával abban a húsz mosdótálas fürdőszobában , amit a fiatalok egy műanyagpohárral és egy fogkefével dobtak fel . Megyünk helyiségről helyiségre - vezet a vörös fonal -, csak be-benézni van kedvünk, a hideg, a lekoszlottság nagy visszatartó erő. És van itt valami nyomottság, ami azt is felveti, hogy a hely akkor sem lehett sokkal pompásabb, mikor még működött. Milyen lehetett itt az élet? Az itt dolgozó fiatalok a nyomasztó múlt át- vagy (egyes epizódjainak) megvilágítására törekedtek, feloldási szándékkal. Textil minden, ami kézi megmunkálású anyag, kompozíció - az áttetsző fóliák, a falevelek szőttese , az orosz újságokból rakott mű , a moha, ahogy bejön az ablakon és beül (beültették) a padló repedéseibe...

A falra azt írták: A pszichés trauma elválaszthatatlan attól a szociális kontextustól, amelyben tünetel. A padlásfeljáróból orosz népdalok szólnak, szívhez szóló. A vörös fonal egy olyan szobához is elvezet, ahol a szekrényekben, sarkokban, itt-ott talált maradékokat is kiállították: hagymahéj, kenyércsücsök, töltények, szappan, ragtapasz, gombok, tabletták, pipetta, kulcsok, csikkek, gyufaszálak, orvosságos fiola, egy családi ház fényképe - hátrahagyott emberi maradék. Talán először gondolunk arra, hogy itt is emberek éltek, mint emberek és nem mint tovarisok , megszálló szovjet katonák. Talán a befogadói döbbenet akkora, hogy történik itt valamiféle megszabadítás ebben a megvilágításban, átvilágításban. A felszabadulás is új értelmet nyer - a mi részünkről, talán a Vováéról is, mert megértés van bennünk. A vörös fonal vezet. A falon a szöveg: A traumát sosem csupán az elszigetelt egyén szenvedi el. Kialakulásának, lefolyásának, hatásának, utóhatásának számos szereplője, sok tényezője van.

A múltkutatás, a múlt átvilágítása volt a SEK Művészeti Intézete workshopjának témája - az ehhez nagyon szerencsés helyszínen. Az iparművészek animálásával dolgozó egyetemi hallgatók is szerencsések voltak, egyrészt, mert rendelkezésükre állt ez az épület, másrészt, mert a padláson találtak egy orosz nyelvű levelet, amit még egy bizonyos Vova, az itt állomásozó orosz katona kapott a testvérétől. Hétköznapi levél: üdvözlik őt otthoni barátai, látták a barátnőjét, szép lány... Vova így életre kel, megszemélyesíti azt a valaha itt volt életet, aminek romjain járkálunk, málló falak, omló vakolat, törmelékek, törött üvegdarabok közt a koszban. Vováé is lehetett volna az a sanyarú fekhely, a ledobott matrac, ami az egyik helyiségben objektként áll. Itt mosakodott 19 társával abban a húsz mosdótálas fürdőszobában , amit a fiatalok egy műanyagpohárral és egy fogkefével dobtak fel . Megyünk helyiségről helyiségre - vezet a vörös fonal -, csak be-benézni van kedvünk, a hideg, a lekoszlottság nagy visszatartó erő. És van itt valami nyomottság, ami azt is felveti, hogy a hely akkor sem lehett sokkal pompásabb, mikor még működött. Milyen lehetett itt az élet? Az itt dolgozó fiatalok a nyomasztó múlt át- vagy (egyes epizódjainak) megvilágítására törekedtek, feloldási szándékkal. Textil minden, ami kézi megmunkálású anyag, kompozíció - az áttetsző fóliák, a falevelek szőttese , az orosz újságokból rakott mű , a moha, ahogy bejön az ablakon és beül (beültették) a padló repedéseibe...

A falra azt írták: A pszichés trauma elválaszthatatlan attól a szociális kontextustól, amelyben tünetel. A padlásfeljáróból orosz népdalok szólnak, szívhez szóló. A vörös fonal egy olyan szobához is elvezet, ahol a szekrényekben, sarkokban, itt-ott talált maradékokat is kiállították: hagymahéj, kenyércsücsök, töltények, szappan, ragtapasz, gombok, tabletták, pipetta, kulcsok, csikkek, gyufaszálak, orvosságos fiola, egy családi ház fényképe - hátrahagyott emberi maradék. Talán először gondolunk arra, hogy itt is emberek éltek, mint emberek és nem mint tovarisok , megszálló szovjet katonák. Talán a befogadói döbbenet akkora, hogy történik itt valamiféle megszabadítás ebben a megvilágításban, átvilágításban. A felszabadulás is új értelmet nyer - a mi részünkről, talán a Vováéról is, mert megértés van bennünk. A vörös fonal vezet. A falon a szöveg: A traumát sosem csupán az elszigetelt egyén szenvedi el. Kialakulásának, lefolyásának, hatásának, utóhatásának számos szereplője, sok tényezője van.

A falra azt írták: A pszichés trauma elválaszthatatlan attól a szociális kontextustól, amelyben tünetel. A padlásfeljáróból orosz népdalok szólnak, szívhez szóló. A vörös fonal egy olyan szobához is elvezet, ahol a szekrényekben, sarkokban, itt-ott talált maradékokat is kiállították: hagymahéj, kenyércsücsök, töltények, szappan, ragtapasz, gombok, tabletták, pipetta, kulcsok, csikkek, gyufaszálak, orvosságos fiola, egy családi ház fényképe - hátrahagyott emberi maradék. Talán először gondolunk arra, hogy itt is emberek éltek, mint emberek és nem mint tovarisok , megszálló szovjet katonák. Talán a befogadói döbbenet akkora, hogy történik itt valamiféle megszabadítás ebben a megvilágításban, átvilágításban. A felszabadulás is új értelmet nyer - a mi részünkről, talán a Vováéról is, mert megértés van bennünk. A vörös fonal vezet. A falon a szöveg: A traumát sosem csupán az elszigetelt egyén szenvedi el. Kialakulásának, lefolyásának, hatásának, utóhatásának számos szereplője, sok tényezője van.

A falra azt írták: A pszichés trauma elválaszthatatlan attól a szociális kontextustól, amelyben tünetel. A padlásfeljáróból orosz népdalok szólnak, szívhez szóló. A vörös fonal egy olyan szobához is elvezet, ahol a szekrényekben, sarkokban, itt-ott talált maradékokat is kiállították: hagymahéj, kenyércsücsök, töltények, szappan, ragtapasz, gombok, tabletták, pipetta, kulcsok, csikkek, gyufaszálak, orvosságos fiola, egy családi ház fényképe - hátrahagyott emberi maradék. Talán először gondolunk arra, hogy itt is emberek éltek, mint emberek és nem mint tovarisok , megszálló szovjet katonák. Talán a befogadói döbbenet akkora, hogy történik itt valamiféle megszabadítás ebben a megvilágításban, átvilágításban. A felszabadulás is új értelmet nyer - a mi részünkről, talán a Vováéról is, mert megértés van bennünk. A vörös fonal vezet. A falon a szöveg: A traumát sosem csupán az elszigetelt egyén szenvedi el. Kialakulásának, lefolyásának, hatásának, utóhatásának számos szereplője, sok tényezője van.