Húsvéti készülődés: a fiúk is festenek tojást

A Pöttyös csoport lelke Horváth Barnabásné, Marika, aki egész pedagógusi pályafutása alatt hivatásának tartotta, hogy a tananyag mellett a helyi hagyományokat is átadja növendékeinek. Lelkesedése ma is töretlen, tyúkanyó módjára gyűjti maga köré a csehimindszenti gyerekeket. Sok családból már több generáció nőtt fel a keze alatt. Saját tapasztalatait, gyerekkorának mindennapos gyakorlatát adja tovább. Most, hogy húsvét közeledik, megint összegyűlnek, hogy a nagyhéten közös, ráhangoló foglalkozással készítsék elő az otthoni tojásfestést, a locsolkodást.

Igen vidámak ezek a nagycsütörtöki délutánok. A kultúrházban vagy a könyvtárban összegyűlnek a lányok és a fiúk – merthogy itt, akárcsak egykor Marika nagyszüleinél, az erősebb nem képviselői is kiveszik a részüket a húsvéti előkészületekből. Hozzák otthonról, fújják a tojásokat, de festenek főtt tojást is, amit majd „megszentűve” elfogyasztanak az ünnepkor. Az asztalon befőttes üvegekben állnak a festékek, köztük a hagyományos, céklaléből, hagymahéjból készült színezőanyag is, ami mindennél szebb árnyalatot ad a hímes tojásnak. Előkerülnek a gicék, azaz írókák, ezzel készül ugyanis a tojások jó része. A mintát forró viasszal rajzolják a kihűlt tojásra, majd a viaszt levakarva ott marad a minta. A befestett tojásokra utólag, ecetbe mártott fogpiszkálóval is rá lehet marni a díszítést.

Régi hagyományt őriz a rátétes technika is: a levelet, virágot vizesen tapasztják rá a tojásra, majd harisnyaszárba kötik és úgy lógatják a festékbe. A tojáshéjra rajzolt minta általában hagyományos: dobköteles, rozmaringos, gráblás, búzakalászos.

- Először mindig hány részre osztjuk a tojást? – teszi fel a villámkérdést Marika néni, akinek a figyelme egy perce sem lankad, hogy mindenkinek legyen dolga, és senkit ne érjen baleset. A gyerekek kedvence a pöttyös tojás, amire ecsettel csepegtetik rá a viaszt, vagy egyszerűen csak különböző oldalaival mártják bele a tojást a forró masszába, ami által szép nagy pöttyök keletkeznek a héján.

A hímesedő tojások fölé hajolva Marika néni elmagyarázza, hogy a húsvéti ételeknek, akárcsak az ünnepet megelőző hosszú böjtnek, egészségmegőrző hatása van. Nemcsak a tojásnak, hanem a sonka mellé tálalt tormának is, amit a világért sem szabad megreszelni, hanem ujjnyi csíkokra vágva kell harapdálni, így fejti ki jól tisztító hatását. A csehimindszenti hagyományőrzőknek viszonylag könnyű dolguk van, hiszen itt soha nem ment ki a divatból a húsvéti locsolkodás. A fiúk a nagyszülőktől gyűjtöttek hagyományos locsolóverseket, amiket már nagycsütörtökön gyakorolnak. Megelőlegezik ilyenkor a húsvét hétfői szórakozásokat is, mint például a nagy ügyességet követelő tojásdobálást.

AZ IDŐSEBBEK MÉG EMLÉKEZNEK

Horváth Barnabásné, Marika szerint régen elmondhatatlanul nagy vigasság szokott lenni a faluban húsvét hétfőn. A locsolkodás csak a kezdete volt a mókának. A locsolók igyekeztek a lányos házaknál minél több hímes tojást összegyűjteni a délutáni játékhoz. Ilyenkor a fiatalok lementek a kertek alá, ahol egész nap tartott a virtuskodás. Pénzdarabbal céloztak a tojásra, főtt tojásokat gurítottak a domboldalon. A játék eszközeit aztán a végén mind megették.