Hóesés: végre az, amit akarok

Az Átutazó afféle referencia-munka, a korszak dal-kulturális csúcsteljesítménye, felejthetetlen hangszerelési feladványokkal, bizonyításokkal és megoldásokkal, és olyan versvilággal, mely elmosta a határokat a dalszöveg és a költészet között. Udvaros Dorottya a nyolcvanas évek közepén már a korszak nagy színésznője és érzéki idolja, a legjobbak udvarolták körbe, a legjobb zenéket és szövegeket nyújtották át neki, és ő úgy énekelte el a dalokat, hogy közben szívünkre rakta le terhét, melytől mi mégis könnyűnek éreztük magunkat , jelöli ki Poós Zoltán (költő maga is) az Átutazó helyét-szerepét - legyünk akkor egy kicsit fellengzősek: a magyar kultúrában.

A lemez 1983-ban jelent meg, és mi mást kérdezhetnénk Dés Lászlótól, mint azt, hogy 2011-ben, közel harminc év elteltével vajon úgy működnek-e ezek a dalok, mint Proust híres teasüteménye - azaz menthetetlenül elindítják az emlékezést -; vagy egy előadóművész esetében, legyen muzsikus vagy színész, mindig csak az itt és most számít.

Dés László azt mondja, a koncertezésben az a szép, hogy mindig az aktuális színpadon, az aktuális közönség előtt kell hitelesnek lenni - a koncert lényegéből, természetéből fakadóan egyszeri és megismételhetetlen élmény. Legalábbis az kell, hogy legyen - és nem csak a közönség számára: Ha az előadó már nem érzi ezt az egyszeriséget, akkor jobb, ha abbahagyja - akkor baj van. A sorozatgyártást mindenképpen el kell - el is szoktam - kerülni. De ebben az esetben talán nem is kell tartanunk attól, hogy felülkerekedik rajtunk a rutin, hiszen most éppen egy négy koncertből álló sorozat részesei vagyunk. Győr, Budapest - a Művészetek Palotája - és a ma esti pécsi koncert után önöknél, Szombathelyen lesz utoljára Átutazó-koncert. Igen, eddig mindenhol nagyon jól fogadta a közönség. Nyilván sokan jönnek el azok közül, akiknek egykor sokat jelentett ez a lemez. Mert hát persze - hogy Prousthoz és a teasüteményhez visszatérjek - közben meg óhatatlanul előjönnek az emlékek. Hiába: nekünk is az az időszak volt a fiatalságunk. Érdekes érzés visszagondolni a nyolcvanas évekre, amikor ezek a dalok megszülettek: nosztalgikus és megrendítő. A koncerten különben olyannyira megkísértjük a múltat, hogy vetítést is közbeiktattunk: Dorottya szembesíti magát a harminc évvel ezelőtti énjével. De nagyon sok más is történik ezen a koncerten - nem csak az Átutazó-lemez dalait hallhatja a közönség -, és egyébként is azt hiszem, hogy a múltnál nem szabad túl hosszan időzni.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Az Átutazó afféle referencia-munka, a korszak dal-kulturális csúcsteljesítménye, felejthetetlen hangszerelési feladványokkal, bizonyításokkal és megoldásokkal, és olyan versvilággal, mely elmosta a határokat a dalszöveg és a költészet között. Udvaros Dorottya a nyolcvanas évek közepén már a korszak nagy színésznője és érzéki idolja, a legjobbak udvarolták körbe, a legjobb zenéket és szövegeket nyújtották át neki, és ő úgy énekelte el a dalokat, hogy közben szívünkre rakta le terhét, melytől mi mégis könnyűnek éreztük magunkat , jelöli ki Poós Zoltán (költő maga is) az Átutazó helyét-szerepét - legyünk akkor egy kicsit fellengzősek: a magyar kultúrában.

A lemez 1983-ban jelent meg, és mi mást kérdezhetnénk Dés Lászlótól, mint azt, hogy 2011-ben, közel harminc év elteltével vajon úgy működnek-e ezek a dalok, mint Proust híres teasüteménye - azaz menthetetlenül elindítják az emlékezést -; vagy egy előadóművész esetében, legyen muzsikus vagy színész, mindig csak az itt és most számít.

Dés László azt mondja, a koncertezésben az a szép, hogy mindig az aktuális színpadon, az aktuális közönség előtt kell hitelesnek lenni - a koncert lényegéből, természetéből fakadóan egyszeri és megismételhetetlen élmény. Legalábbis az kell, hogy legyen - és nem csak a közönség számára: Ha az előadó már nem érzi ezt az egyszeriséget, akkor jobb, ha abbahagyja - akkor baj van. A sorozatgyártást mindenképpen el kell - el is szoktam - kerülni. De ebben az esetben talán nem is kell tartanunk attól, hogy felülkerekedik rajtunk a rutin, hiszen most éppen egy négy koncertből álló sorozat részesei vagyunk. Győr, Budapest - a Művészetek Palotája - és a ma esti pécsi koncert után önöknél, Szombathelyen lesz utoljára Átutazó-koncert. Igen, eddig mindenhol nagyon jól fogadta a közönség. Nyilván sokan jönnek el azok közül, akiknek egykor sokat jelentett ez a lemez. Mert hát persze - hogy Prousthoz és a teasüteményhez visszatérjek - közben meg óhatatlanul előjönnek az emlékek. Hiába: nekünk is az az időszak volt a fiatalságunk. Érdekes érzés visszagondolni a nyolcvanas évekre, amikor ezek a dalok megszülettek: nosztalgikus és megrendítő. A koncerten különben olyannyira megkísértjük a múltat, hogy vetítést is közbeiktattunk: Dorottya szembesíti magát a harminc évvel ezelőtti énjével. De nagyon sok más is történik ezen a koncerten - nem csak az Átutazó-lemez dalait hallhatja a közönség -, és egyébként is azt hiszem, hogy a múltnál nem szabad túl hosszan időzni.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

A lemez 1983-ban jelent meg, és mi mást kérdezhetnénk Dés Lászlótól, mint azt, hogy 2011-ben, közel harminc év elteltével vajon úgy működnek-e ezek a dalok, mint Proust híres teasüteménye - azaz menthetetlenül elindítják az emlékezést -; vagy egy előadóművész esetében, legyen muzsikus vagy színész, mindig csak az itt és most számít.

Dés László azt mondja, a koncertezésben az a szép, hogy mindig az aktuális színpadon, az aktuális közönség előtt kell hitelesnek lenni - a koncert lényegéből, természetéből fakadóan egyszeri és megismételhetetlen élmény. Legalábbis az kell, hogy legyen - és nem csak a közönség számára: Ha az előadó már nem érzi ezt az egyszeriséget, akkor jobb, ha abbahagyja - akkor baj van. A sorozatgyártást mindenképpen el kell - el is szoktam - kerülni. De ebben az esetben talán nem is kell tartanunk attól, hogy felülkerekedik rajtunk a rutin, hiszen most éppen egy négy koncertből álló sorozat részesei vagyunk. Győr, Budapest - a Művészetek Palotája - és a ma esti pécsi koncert után önöknél, Szombathelyen lesz utoljára Átutazó-koncert. Igen, eddig mindenhol nagyon jól fogadta a közönség. Nyilván sokan jönnek el azok közül, akiknek egykor sokat jelentett ez a lemez. Mert hát persze - hogy Prousthoz és a teasüteményhez visszatérjek - közben meg óhatatlanul előjönnek az emlékek. Hiába: nekünk is az az időszak volt a fiatalságunk. Érdekes érzés visszagondolni a nyolcvanas évekre, amikor ezek a dalok megszülettek: nosztalgikus és megrendítő. A koncerten különben olyannyira megkísértjük a múltat, hogy vetítést is közbeiktattunk: Dorottya szembesíti magát a harminc évvel ezelőtti énjével. De nagyon sok más is történik ezen a koncerten - nem csak az Átutazó-lemez dalait hallhatja a közönség -, és egyébként is azt hiszem, hogy a múltnál nem szabad túl hosszan időzni.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

A lemez 1983-ban jelent meg, és mi mást kérdezhetnénk Dés Lászlótól, mint azt, hogy 2011-ben, közel harminc év elteltével vajon úgy működnek-e ezek a dalok, mint Proust híres teasüteménye - azaz menthetetlenül elindítják az emlékezést -; vagy egy előadóművész esetében, legyen muzsikus vagy színész, mindig csak az itt és most számít.

Dés László azt mondja, a koncertezésben az a szép, hogy mindig az aktuális színpadon, az aktuális közönség előtt kell hitelesnek lenni - a koncert lényegéből, természetéből fakadóan egyszeri és megismételhetetlen élmény. Legalábbis az kell, hogy legyen - és nem csak a közönség számára: Ha az előadó már nem érzi ezt az egyszeriséget, akkor jobb, ha abbahagyja - akkor baj van. A sorozatgyártást mindenképpen el kell - el is szoktam - kerülni. De ebben az esetben talán nem is kell tartanunk attól, hogy felülkerekedik rajtunk a rutin, hiszen most éppen egy négy koncertből álló sorozat részesei vagyunk. Győr, Budapest - a Művészetek Palotája - és a ma esti pécsi koncert után önöknél, Szombathelyen lesz utoljára Átutazó-koncert. Igen, eddig mindenhol nagyon jól fogadta a közönség. Nyilván sokan jönnek el azok közül, akiknek egykor sokat jelentett ez a lemez. Mert hát persze - hogy Prousthoz és a teasüteményhez visszatérjek - közben meg óhatatlanul előjönnek az emlékek. Hiába: nekünk is az az időszak volt a fiatalságunk. Érdekes érzés visszagondolni a nyolcvanas évekre, amikor ezek a dalok megszülettek: nosztalgikus és megrendítő. A koncerten különben olyannyira megkísértjük a múltat, hogy vetítést is közbeiktattunk: Dorottya szembesíti magát a harminc évvel ezelőtti énjével. De nagyon sok más is történik ezen a koncerten - nem csak az Átutazó-lemez dalait hallhatja a közönség -, és egyébként is azt hiszem, hogy a múltnál nem szabad túl hosszan időzni.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Dés László azt mondja, a koncertezésben az a szép, hogy mindig az aktuális színpadon, az aktuális közönség előtt kell hitelesnek lenni - a koncert lényegéből, természetéből fakadóan egyszeri és megismételhetetlen élmény. Legalábbis az kell, hogy legyen - és nem csak a közönség számára: Ha az előadó már nem érzi ezt az egyszeriséget, akkor jobb, ha abbahagyja - akkor baj van. A sorozatgyártást mindenképpen el kell - el is szoktam - kerülni. De ebben az esetben talán nem is kell tartanunk attól, hogy felülkerekedik rajtunk a rutin, hiszen most éppen egy négy koncertből álló sorozat részesei vagyunk. Győr, Budapest - a Művészetek Palotája - és a ma esti pécsi koncert után önöknél, Szombathelyen lesz utoljára Átutazó-koncert. Igen, eddig mindenhol nagyon jól fogadta a közönség. Nyilván sokan jönnek el azok közül, akiknek egykor sokat jelentett ez a lemez. Mert hát persze - hogy Prousthoz és a teasüteményhez visszatérjek - közben meg óhatatlanul előjönnek az emlékek. Hiába: nekünk is az az időszak volt a fiatalságunk. Érdekes érzés visszagondolni a nyolcvanas évekre, amikor ezek a dalok megszülettek: nosztalgikus és megrendítő. A koncerten különben olyannyira megkísértjük a múltat, hogy vetítést is közbeiktattunk: Dorottya szembesíti magát a harminc évvel ezelőtti énjével. De nagyon sok más is történik ezen a koncerten - nem csak az Átutazó-lemez dalait hallhatja a közönség -, és egyébként is azt hiszem, hogy a múltnál nem szabad túl hosszan időzni.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Dés László azt mondja, a koncertezésben az a szép, hogy mindig az aktuális színpadon, az aktuális közönség előtt kell hitelesnek lenni - a koncert lényegéből, természetéből fakadóan egyszeri és megismételhetetlen élmény. Legalábbis az kell, hogy legyen - és nem csak a közönség számára: Ha az előadó már nem érzi ezt az egyszeriséget, akkor jobb, ha abbahagyja - akkor baj van. A sorozatgyártást mindenképpen el kell - el is szoktam - kerülni. De ebben az esetben talán nem is kell tartanunk attól, hogy felülkerekedik rajtunk a rutin, hiszen most éppen egy négy koncertből álló sorozat részesei vagyunk. Győr, Budapest - a Művészetek Palotája - és a ma esti pécsi koncert után önöknél, Szombathelyen lesz utoljára Átutazó-koncert. Igen, eddig mindenhol nagyon jól fogadta a közönség. Nyilván sokan jönnek el azok közül, akiknek egykor sokat jelentett ez a lemez. Mert hát persze - hogy Prousthoz és a teasüteményhez visszatérjek - közben meg óhatatlanul előjönnek az emlékek. Hiába: nekünk is az az időszak volt a fiatalságunk. Érdekes érzés visszagondolni a nyolcvanas évekre, amikor ezek a dalok megszülettek: nosztalgikus és megrendítő. A koncerten különben olyannyira megkísértjük a múltat, hogy vetítést is közbeiktattunk: Dorottya szembesíti magát a harminc évvel ezelőtti énjével. De nagyon sok más is történik ezen a koncerten - nem csak az Átutazó-lemez dalait hallhatja a közönség -, és egyébként is azt hiszem, hogy a múltnál nem szabad túl hosszan időzni.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Hosszú idő után tehát most újra megszólalt - és hétfőn este megszólal Szombathelyen is - Udvaros Dorottya legendás lemeze, az Átutazó. Lesz májusi Hóesés - ez az a dal, amely ki tudja, hogyan, de mindig képes nemcsak fölidézni, hanem meg is teremteni az ártatlan, csillogó, gyorsan elillanó csodát. Megszólal a Ha senki se vár, a Botladozva, A vendég, a Tegnapi bánat - a Hiába szép. És persze továbbra sincs senki, Aki úgy tudott bejönni az ajtón, mint Udvaros Dorottya. Kulka János ezúttal vendégként működik közre, vele hangzik fel a Vetkőzés-duett. (2008-ban volt egy sorozat, a Férfi és Nő , amelyen Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János - és Dés László lépett színre; Szombathelyen is. A mellékelt fotó ezen a koncerten készült, szintén az Agora-sportházban.)

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

A hétfő esti Átutazó-állomáson Udvaros Dorottya, Dés László, Kulka János hátterében természetesen megint ott lesz egy komplett zenekar is: Erdélyi Péter (billentyűsök), Sipeki Zoltán (gitárok), Boross Attila (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Gyenge Lajos (dob), Nádasi Veronika és Péter Barbara (vokál). Addig is: lehet hallgatózni, dúdolgatni. (Hátha értelme támad a létezésnek.) És el ne felejtsük: a Dés-zenék szövegeit Bereményi Géza írta. Hogy pl. Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani // Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog // Vasárnap délután, és semmi lárma nincs, / csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen / S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem, / sár helyett nagyon kívánni hóesést // Hát megjött, gazdagon kavarog / Ez egyszer az, amit akarok (...) .

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.

Csak egy kicsit kell várni; a koncertig legalábbis.