Múzeumok éjszakája 2011: évszázados vasi strucc/politika

Egy héttel ezelőtt a Szombathelyi Képtár nyitott ki estére-éjszakára; egy héttel később - pontosan Szent Iván napján, június 24-én - a Savaria Múzeum, a Vas megyei Levéltár és a Smidt Múzeum is hosszú nyitva tartással várta a látogatókat. A Múzeumok éjszakája-kezdeményezés kifejezetten az Iván-naphoz kötődik: a hagyomány szerint Szent Iván éjjelén (sok) minden megtörténhet - és meg is történik: most már a múzeumokban is. Ilyenkor olyasminek is a közelébe juthatunk, ami az egyszerű, varázstalan hétköznapokon el van zárva a szemünk elől.

A Vas megyei Levéltár munkatársai Boszorkányszombat előtt címmel túrákat indított az egykori vármegyei börtön celláinak bemutatására; de be lehetett nézni a raktárba, az irattárba, a restaurátor-műhelybe is.

Amikor megérkezünk, éppen elkezdődik Feiszt György előadása a levéltár konferenciatermében és kiállítóterében, ahol a boszorkányos filmplakátok közelében egy igazi , égetnivaló boszorkány várja összekötözve, hogy meggyulladjon alatta a máglya. Nem volt mindig veszélytelen vállalkozás boszorkánynak lenni - hát még, ha a boszorkányság bélyegét valakire rásütötték. A nyugodalmasan várakozó boszorkány mellett Feiszt György nem vád- vagy védőbeszédet mond: A strucc és a daru harca címmel Vas megye címerének kialakulásáról beszél. Az alapkérdés úgy szól, hogy mit keres a kék mezőben a fehér struccmadár .

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

A Vas megyei Levéltár munkatársai Boszorkányszombat előtt címmel túrákat indított az egykori vármegyei börtön celláinak bemutatására; de be lehetett nézni a raktárba, az irattárba, a restaurátor-műhelybe is.

Amikor megérkezünk, éppen elkezdődik Feiszt György előadása a levéltár konferenciatermében és kiállítóterében, ahol a boszorkányos filmplakátok közelében egy igazi , égetnivaló boszorkány várja összekötözve, hogy meggyulladjon alatta a máglya. Nem volt mindig veszélytelen vállalkozás boszorkánynak lenni - hát még, ha a boszorkányság bélyegét valakire rásütötték. A nyugodalmasan várakozó boszorkány mellett Feiszt György nem vád- vagy védőbeszédet mond: A strucc és a daru harca címmel Vas megye címerének kialakulásáról beszél. Az alapkérdés úgy szól, hogy mit keres a kék mezőben a fehér struccmadár .

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

A Vas megyei Levéltár munkatársai Boszorkányszombat előtt címmel túrákat indított az egykori vármegyei börtön celláinak bemutatására; de be lehetett nézni a raktárba, az irattárba, a restaurátor-műhelybe is.

Amikor megérkezünk, éppen elkezdődik Feiszt György előadása a levéltár konferenciatermében és kiállítóterében, ahol a boszorkányos filmplakátok közelében egy igazi , égetnivaló boszorkány várja összekötözve, hogy meggyulladjon alatta a máglya. Nem volt mindig veszélytelen vállalkozás boszorkánynak lenni - hát még, ha a boszorkányság bélyegét valakire rásütötték. A nyugodalmasan várakozó boszorkány mellett Feiszt György nem vád- vagy védőbeszédet mond: A strucc és a daru harca címmel Vas megye címerének kialakulásáról beszél. Az alapkérdés úgy szól, hogy mit keres a kék mezőben a fehér struccmadár .

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

Amikor megérkezünk, éppen elkezdődik Feiszt György előadása a levéltár konferenciatermében és kiállítóterében, ahol a boszorkányos filmplakátok közelében egy igazi , égetnivaló boszorkány várja összekötözve, hogy meggyulladjon alatta a máglya. Nem volt mindig veszélytelen vállalkozás boszorkánynak lenni - hát még, ha a boszorkányság bélyegét valakire rásütötték. A nyugodalmasan várakozó boszorkány mellett Feiszt György nem vád- vagy védőbeszédet mond: A strucc és a daru harca címmel Vas megye címerének kialakulásáról beszél. Az alapkérdés úgy szól, hogy mit keres a kék mezőben a fehér struccmadár .

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

Amikor megérkezünk, éppen elkezdődik Feiszt György előadása a levéltár konferenciatermében és kiállítóterében, ahol a boszorkányos filmplakátok közelében egy igazi , égetnivaló boszorkány várja összekötözve, hogy meggyulladjon alatta a máglya. Nem volt mindig veszélytelen vállalkozás boszorkánynak lenni - hát még, ha a boszorkányság bélyegét valakire rásütötték. A nyugodalmasan várakozó boszorkány mellett Feiszt György nem vád- vagy védőbeszédet mond: A strucc és a daru harca címmel Vas megye címerének kialakulásáról beszél. Az alapkérdés úgy szól, hogy mit keres a kék mezőben a fehér struccmadár .

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

De mindenekelőtt kiderül, hogy a címerek a lovagkorban (középkorban) terjedtek el, amikor a harctereken megjelent a páncélos lovasság: Képzeljünk el egy csatát, amelyben hasonló páncélt viselő ellenfelek esnek egymásnak. Ha nem viseltek volna megkülönböztető jelet, két perc múlva nem tudták volna, ki a barát, ki az ellenség. De ugyanezen az elven működnek ma a futballmérkőzések is: a csapatok jól megkülönböztethető mezben játszanak, hogy a távolból is pontosan tudjuk, kinek kell szurkolni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

A Vas megyei címer - bástyán álló struccmadár - azon kevés címerek közé tartozik, amelyek beszélnek , csak érteni kell a nyelvüket. A strucc a vas (a vasművesség), a bástya a vár szimbóluma; vas plusz vár pedig egyenlő vasvár - azaz Vasvár, a régi megyeszékely neve. A patkót harapó strucc az Anjouk címerében is látható, ezért némely feltételezések szerint innen került a vasi címerbe is. Feiszt György azonban azt mondja, hogy a vasi címer régebbi, és az ókori, a sivatagi háborúkkal összeköthető strucc-történetre épít - vagyis nem az Anjou-jelképet használja. (Az egységes vármegyei címeres pecsétek elkészítését egyébként - praktikus okokból - I. Ferdinánd rendelte el a 15. század közepén. Addig a különböző iratokat szolgabírói pecsétek hitelesítették. A 16. századi vasi pecsétnyomót egy takarítás alkalmával találták meg egy levéltári pince-cellában.)

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

Körülbelül száz éve komoly címerújító mozgalom indult a megyében: a Vasvármegye című lap hasábjain a megye prominsei is több éven át vitáztak arról, hogy strucc vagy daru - mert mit keres itt a strucc; biztos inkább őrdaru. A belügyminisztérium ráadásul a daru mellett kardoskodott, a megye nem tágított a strucctól; végül a főispán ad acta tette a címerügyet.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.

1949-ben megszűntek a helyi szimbólumok. A városi címereket 1973-ban a minisztertanács rehabilitálta , a megyei címerek az 1990-es rendszerváltás után kerültek vissza régi jogukba. A vasi címert láthatja, aki elhalad a megyeháza előtt; föltéve, hogy fölnéz a homlokzatra. Feiszt Györgytől most megtanultuk, hogy a strucc azt jelenti: vas, a bástya azt jelenti: vár. Csak össze kell olvasni.